Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. 383 Pető Sándor: A választójognak, nem a darabont kormánynak ! Huszár Károly (sárvári) : Ez nem képez vitát a szabadkőmivesek között sem. Hiszen épen a szabadkőmivesek ellenállásának köszönhető, hogy Vészi Józsefnek nem sikerült ezt a szándékát teljesen megvalósítania, annak a társaságnak, t. ház, a mely vezéreket szolgáltat és szellemi fegyvereket ad egy alkotmányellenes akezióra, annak a társaságnak a nyilvánosság elé kell jönnie. Tartozik a magyar közvéleménynek azzal, hogy a maga cselekedeteit ne rejtse suba alá, a mint azt elmondja a franczia szabadkőmivesség, a német Fzabadkómivesség, vagy más országok szabadkőmivessége. Minálunk azonban egy külön osztálynak, egy külön felekezetnek kezébe kezd kerülni a szabadkőmivesség, ugy hogy a történelmi magyar középosztály tagjai úgyszólván kisebbségbe szorulnak. És ha diffikultálni szokták, hogy különböző felekezetek alkotnak a maguk czéljaira politikai testületeket, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a szabadkőmivesség nem egyéb, mint a társadalmi tudományi társaságokba összegyűlt izraelita polgártársaink harczi organizácziója a keresztény magyar társadalmi rend eUen ! (Zaj.) Pető Sándor: Ezt nem hiszi el ön sem ! Huszár Károly (sárvári) : Ha ön mondaná, t. képviselőtársam, nem hinném el, mert tudom, hogy önnek a szabadkőmivességről nem lehet azt mondania, a mi a szive-lelke mélyén van. önnek ebben a tekintetben bizonyos marsrutája van. De miután én évek óta utját-módját tudtam találni mégis, hogy ezeket a szabadkőmives-iratokat, határozatokat, a tanácskozásokról felvett jegyzőkönyveket tanulmányoztam, láttam, hogy a szabadkőmivesség ebben az országban nem egyéb, mint egy politikai testület, egy a parlamentben külön még nem organizált pártszervezet, de egy kint a társadalomban titkosan működő államveszélyes párt. Mindenkinek joga van az országban pártot alakítani. Nem akarom a szabadkőmivesektől sem elvitatni azt a jogot, hogy ők, mint párt ugy organizálódjanak, a mint akarnak; csak abban rejt az államra nézve a szabadkőmivesség veszedelmet, hogy a protekczionizmus segélyével befolyást szerez a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra, a parlamentre. Egy hang (jobbfelől) : Nem a tárgyhoz beszél! Huszár Károly (sárvári) : Én a belügyministerium figyelmébe akarom ajánlani a titkos társaságok ellenőrzését. Ha a t. képviselő urak nem tudják, hogy ez a tárgyhoz tartozik, bátor vagyok megkérdezni a t. elnök úrtól, mert nem akarnám, hogy olyanról beszéljek, a mi nem tartozik a tárgyhoz. De ez véleményem szerint a tárgyhoz tartozik. (Felkiáltások jobbfelől: A tárgyhoz tartozik !) Elnök : A tárgyhoz tartozik ! Huszár Károly (sárvári) : A legnagyobb hibája a szabadkőmivességnek az, hogy titkos, rejtett utakon keres módot és alkalmat arra, hogy akár a közigazgatásban, akár az igazságszolgáltatásban, akár a ministeriumokban olyan egyének, a kik tehetségüknél és személyi kiválóságuknál, rátermettségüknél és tudásuknál fogva akárhányszor a legalkalmasabbak volnának valamely poziczió betöltésére, tisztán és kizárólag azért mellőztessenek, mert nem tartoznak valamely páholy kötelékébe. Pető Sándor : Épen megfordítva van a gyakorlatban ! Huszár Károly (sárvári) : Ugy van a gyakorlatban, hogy akárhányszor olyanok jutnak ilyen illetéktelen protekczió révén a vezető állásokba, a kiknek erre semmi más kvaliflkácziójuk nincs, csak az, hogy szabadkőmivesek. Pető Sándor : Épen megfordítva ! Az a bűnük az ön szemében, hogy antiklerikálisok ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. ' Huszár Károly (sárvári): Az én szememben mindenesetre bűnük az, hogy antiklerikálisok, de én azt a harczot egyenlő fegyverekkel szeretném megvívni a szabidkőmivesekkel. Pető Sándor : Az jó volna ! (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári) : Nyíltan és őszintén, az egész közvélemény ítélete alatt szeretném ezt tenni. De mikor az urak titkosan, a közvélemény által nem ellenőrizhető módon nyúlnak bele az állami, a társadalmi és a gazdasági életbe, ez ellen a jogegyenlőség nevében mindenkinek tiltakoznia kell. Nem fogjuk eldisputálni a jogát ebben a házban, ha bármiféle antik! erikális pártot alakit is valaki, ezt a jogát csorbítani nekünk módunkban sincsen, azonban nekünk az ellen van kifogásunk, hogy ebben az államban minden nemzeti és keresztény intézmény ellen egy állandó, tervszerű vakondokmunka folyik. Napról-napra olvassuk, hogy katholikus tanárokat, csak azért, mert katholikusok, vesszőfutás alá vesznek, ostorhegyre vesznek és lépésről-lépésre szisztematikusan organizálva támadnak, csak azért, mert katholikus, hitbuzgalmi társaságoknak tagjai. Jármy István : Szegény katholikusok, de sajnálatraméltóak ! Pető Sándor : Épen megfordítva igaz. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): Tudom, hogy Pető Sándor képviselő ur megfordítva látja, mert a képviselő ur, mint jó zsidó, mindent visszájáról szokott olvasni. Nem csodálkozom tehát, ha ezt is visszájáról látja. (Derültség.) A szabadkőmivességnek ezen veszedelmességét nem a néppárt, nem az u. n. klerikális párt, nem is a jezsuiták vagy kongregánisták fedezik fel, hanem gróf Tisza István, a kinek önök minden szavát tapsolják és éljenzik. (Felkiáltások a jobboldalon : Lehet is I) Ha lehet, akkor legyenek szívesek velem együtt akkor is tapsolni, a mikor a szabadkőmivesség ellen beszél. Különösen kérem Várady Zsigmond, Farkas Pál, Pető Sándor és Vadász Lipót képviselő urakat, a kik szabadkőmivesek és a kik most száraz ágon, hallgató ajakkal, ülnek a túlsó oldalon, tapsoljanak akkor is, a mikor a szabadkőmivesek munkálkodását és