Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

Í33. országos ülés lMí április Í-én, szombaton. 3?7 a kormánynak : az ököritóiak mind kivándoroltak, s a pénz kiosztását emberhiány következtében abba kellett hagyni. Ez a katasztrófa direkt a vármegyei urak felsegitésére csinálódott.<< Azután azt mondja, hogy (olvassa) : »Százszámra elszenesedett hullák, égnek meredező lábak és karok. De mi ez a látványhoz képest, mikor megjelennek az urak, s kifosztják a hullák családját, rokonságát. Lelketlen asszonyok állanak igy az utczasarkon, s nézik mohóságtól villogó szemmel, hogy a bérbevett nyomorék fiúnak hány fillért dobnak kalapjába a járókelők.« S azután igy folytatja (olvassa) : »Mi az ahhoz képest, hogy meg kellett ismernünk vasaltnadráguakat, a kikben olyan alacsonyrendű embertípust fedeztünk fel, a milyenre gondolni sem mertünk. Azt hittük, hogy a czivilizáczió már rég kiirtotta és eltemette a barbár kornak ezt a bestiáját. (Felkiáltások jobbfelól: Hallatlan 1) T. képviselőház, nem hiszem, hogy legyen jóérzésű ember . . . Sümegi Vilmos : Megjegyzem, hogy ezt munkapárti ember irta ! Egy hang (a jobboldalon) : Az mellékes, de Ízléstelen dolog, az a fő ! Huszár Károly (sárvári) : Az a kérdés, hogy a kormány mennyivel támogatja ezt a lapot 'í (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Felkiáltások a jobboldalon : Még ebből is pártkérdést csinálnak ?) Dániel Gábor : Minden oldalról helytelen, ha ilyesmi történik! (Zaj.) Szuhányi Ferencz: Szóval, az egész tisztviselői kar ellen irigy ez a lap. Egy egész osztály ellen beszél. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nem tudom, hogy kit érthet ez alatt, hogy »vasaltnadráguak«. Azt hiszem, hogy magát ezt az intelligens osztályt értette ezek alatt. Nem képzelem, t. képviselőház, hogy legyen egy jóérzésű ember, a ki nagy felháborodást ne érezne a felett, hogy egyénileg tisztességes, becsületes, korrekt embereket igy lehessen meghurczolni és a sárba tiporni, jóformán a nélkül, hogy ez ellen védekezni lehetne. (Helyeslések.) Ha már a tisztviselőkről van szó, hát lehet felettük kritikát gyakorolni, lehet azt mondani, hogy késedelmesek, lassúak vagy hanyagok, de egyéni tisztességüket, a mely kifogástalan, intakt és korrekt, ilyen modorban és módon megtámadni, ez lehetetlen állapot. Rosenberg Gyula: Epén olyan buta, mint gonosz! Szuhányi Ferencz: Még egy pár megjegyzést vagyok bátor ehhez a témához fűzni. Hogy lehetséges megtenni ilyesmit jóformán büntetlenül ? Hiszen ez nagyobb botrány, mint az, hogy azoknak a segélypénzeknek a kiosztása megtörtént! Nem tudom, hogy ezek az urak, a kik ilyent iinak, mit tartanak a saját egyéni becsületükről, hogyha a másokét igy tudják megbecsülni és értékelni. (ügy van!) Nem tehetek róla, de nekem az az impresszióm, mint hogyha itt egy olyan áramlatnak a czéltudatos működése nyilvánulna meg, a mely minden tekintélyt, a mely ma ebben az országKép VH. NAPLÓ 1910 1915. VI. KÖTET, ban van, minden vezető elemet, a melynek az ország vezetése és irányitása a kezében van, mind le akarná gázolni, a pocsolyába rántani abból a czélból, hogy igy a vezetést az a másik áramlat vehesse a kezébe. És a sajtó egy része tényleg az ő kezükben van. A ki ennek az áramlatnak az útjában áll, azt szó nélkül gázolják le, mert eszközeikben nem válogatnak. Fődolog: tönkre tenni,legázolni mindenkit, a ki útban van. Tapasztaljuk az életben is, hogy a liberális jelszót is a szerint osztogatják, a mint valaki útban áll vagy j>edig úszik az áramlattal. A védekezés ezek ellen jóformán lehetetlen. Az ő birodalmukban ők a hatalmasok, ők sújtanak és felemelnek, Ítélkeznek végérvényesen, felebbezhetetlenül, mert ők a közvélemény tolmácsolói és szuggesztorai, gyakran talán Szvengálijai. A védekezés sajtóperen kivül csak az ő hatalmi területükön lehetséges, de arra ők féltve vigyáznak, hogy valami olyant ne közöljenek, a mi az ö rovásukra meg)'. A sajtóper pedig egyrészt hosszadalmas, másrészt gyakran látjuk, hogy a sajtópereket a biroság 100—200 korona pénzbüntetéssel intézi el. Meg kellene tehát találni a védelem valamely módját ez ellen a — hogy ugymondjam, — sajtóhatalmi túlkapások ellen. Sümegi Vilmos: Államosítani kellene a sajtót is! (Mozgás. Halljuk! jobbról.) Szuhányi Ferencz: A becsület-védelemnek talán csak mégis lehetne egy intenzivebb módját megtalálni a sajtótúltengésekkel szemben. Egy mód lenne rá abban, ha egy valótlan tényállást rektifikálni lehetne, ugy hogy az illető lap ugyanazon helyen teljes szövegében lenne köteles hozni a rektifikácziót. Ma nem adják ki. Vagy személyes megtámadtatás esetén a védelmet teljes terjedelemben kellene közölni, nem a lap végén, talán petit betűkkel. Múzsa Gyula: Vezérczikknek ! (Derültség.) Szuhányi Ferencz: Nem akarom tovább igénybe venni e témával a t. ház türelmét, ennyit azonban szükségesnek találtam elmondani, nagyon a lelkemen feküdt. Visszatérve a közigazgatásról szóló fejtegetéseim fonalára, a körjegyzők ügykörével és helyzetével óhajtok kissé foglalkozni. (Ralijuk! Halljuk!) Ha beletekintünk abba, hogy mi mindent kell egy községi és körjegyzőnek elvégezni, az embert a bámulat fogja el. Itt van egy községi szervezeti szabályrendelet, a mely felsorolja a jegyzők teendőit. Herkules legyen, a ki meg tud ennek felelni. A jegyzők minden állami és törvényhatósági hivatal rendelkezése alatt állnak; az összes ministeriurnok, a vármegye, a katonai, a pénzügj'i, közigazgatási hatóságok, bíróságok, ügyészségek rendelkeznek velük. A törvénynek, szabályrendeletnek, hatósági rendeletnek végrehajtása az ő kezükben van; mindennemű közterhek, kincstári és ártéri adók behajtása, elkönyvelése, a községi bíráskodás, a 48