Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

378 133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. bűnügyi nyomozások, különböző lajstromok készítése, sok időközi jelentés, kimutatások stb., nem győzném talán fel sem sorolni. Ezek a községi jegyzők valóságos overworking-ban vannak és éjt-napot kitevő munkával is alig képesek megfelelni feladatuknak. A következménye azután ennek az, bogy munkaerejük nagy részét az állam által követelt munkára fordítva, valódi rendeltetésüktől, bogy a község ügyeire és javára több időt és gondot fordítsanak, jóformán teljesen el vannak vonva. A jegyzők helyzetének egyik kimagasló jellemvonása ennélfogva a munkatúlterhelés, a mely nem hogy szünőben volna, hanem naprólnapra növekszik az ujabb törvények végrehajtásával és a fejlődő élettel. Ha már most még megnézzük azt, hogy az állam kvalifikáczió dolgában mit kivan tőlük, akkor azt találjuk, hogy az 1883 : I. t.-cz. hat gimnáziumi osztály elvégzéséhez és külön jegyzői vizsga letételéhez kötötte a körjegyzői állás elnyerését, mig a községi közigazgatási tanfolyamokról szóló 1900 : XX. t.-cz. már magasabb kvalifikácziót: a főgimnázium vagy főreáliskola nyolcz osztályának elvégzését, legalább egyévi gyakorlatot és a közigazgatási tanfolyam sikeres befejezését követeli meg. Már most, azt hiszem, hogy sem a megkövetelt munkával, sem a minősítéssel nem áll arányban a községi és körjegyzőknek, valamint a segédjegyzőknek fizetési minimuma, a mely a jegyzőknél 1600 koronában, a segédjegyzőknél 1000 koronában van megállapítva. Ebbe bele van tudva az is, a mit a jegyzők mint anyakönywezetők eddig élveztek. Minthogy pedig az állami akaratot, a mely a törvényekben és rendeletekben nyilvánul meg, tulajdonképen ők érvényesitik és ők plántálják át az életbe, eminens közérdek az, hogy erre fizikai idejük és erejük legyen, valamint lelkes kötelességérzésük is, a melynek egyik posztulátuma az, hogy őket anyagi gondoktól mentesítsük és igy elégedettekké tegyük. Akkor fogjuk elérni azt a czélt is, a mely tulajdonképen minden jóravaló községi jegyzőnek egyik feladata, hogy tulajdonképen a népet, a melylyel naponta, közvetlenül kontaktusban van és érintkezik, jó és helyes irányban tudja vezetni. A probléma tehát kettős: egyik a niunkatúlhalmozástól való megmentése a jegyzői karnak, a másik pedig fizetésük rendezése. Munkatúlterhelésükön két utón is segíthetünk és mindkettőt parallel igénybe vehetjük. Az egyik az, ha munkájuk egy részét leveszszük vadaikról, a másik pedig, ha segéderőt adunk melléjük, így azt hiszem, az állami adó kezelését egészen el kellene venni a jegyzői ügykörből és inkább állami közegre bizni. Ezáltal azt a czélt is elérnők, bogy a népnek is nagyobb bizalma lenne jegyzőjéhez, mert hiszen tudjuk, hogy az adóbehajtás elég népszerűtlen dolog, a mely csak eltávolítja a népet jegyzőjétől, holott, mint említettem; kívánatos, hogy a népnek bizalma legyen a jegyzőhöz, őt szeresse, hogy igy ft jegyző kedvező irányban befolyásolhassa a népet. Ezzel, t. ház, részlegesen némileg segítenénk a körjegyzők helyzetén. Teljes segítséget azonban csak ugy nyujtanánk, ha minden nagyközségben és minden körjegyzőségben egy segédjegyzői állást szerveznénk, a 2500 lelket meghaladó községben vagy körjegyzőségben pedig két segédjegyzői állást, sőt szükség esetén még egy jegyzőgyakornoki vagy írnoki állást is szerveznénk. Minthogy a jegyzők túlnyomó részben az állami közigazgatást közvetítik, ezeknek a segédjegyzői állásoknak szervezése is állami feladat kell hogy legyen. A költségvetésben erre a czélra, a segédjegyzői állások szervezésére, fel is van véve 100.000 korona, de ez csak parcziális segítség, holott itt radikális segítségre volna szükség. Azonkívül fizetésüket is arányba kellene hozni a megkövetelt munkával és kvalifikáczióval, ugy, hogy lehetne talán a jegyzőnek 2400 korona, .a segédjegyzőnek jíedig 1600 korona fixumot adni. Félő, hogy ha helyzetükön nem javítunk, a megüresedett helyekre mind kevesebb pályázó fog akadni, a mint mutatja ezt az is, hogy két tanfolyamot, a máramarosszigetit és a pozsonyit, jelentkezők hiányában be kellett szüntetni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a közigazgatás megreformálására és javítására mennyire szükség van, azt mutatják azok a vészhirek is, a melyek Erdélyből jönnek felénk, a melyek szerint itt az erdélyi végeken, bizony már a magyarság jóformán elveszett a nagy nemzetiségi tengerben. Én nem tudom, hogy mi ennek az oka, de azt hiszem, hogy a közigazgatás is, a mely talán nem állott feladata magaslatán, ennek részben okozója lehet. Ilyen helyzet van az ország más vidékein is. a hol a magyarság ki van téve annak a veszedelemnek, hogy elpusztul és beolvad. Mert én igazán mesének tartom azt, mintha itt valamely elmagyarositás folynék az országban; ellenkezőleg, inkább az az igaz, hogy elmagyartalanodás folyik. (Igás! Ügy van! jobb felöl.) T. képviselőház! Egy pár rövid szóval még a közegészségügyről szándékozom megemlékezni. (Halljuk!) Ez sem áll azon a nivón, a melyen egy modern kulturállamban a közegészségügynek állania kellene. (Igás! Ugy van ! jobbfelöl.) A kórházakról nem is akarok szólni. Tudjuk, hogy kevés van és tudjuk, hogy még nagyon sok kellene. Hanem a körorvosi intézmény rendezetlenségéről meg kell emlékeznem, a mi oka annak, hogy a perifériákon a közegészségügyi szolgálat nincsen kellőleg ellátva. Vannak körorvosi állások, a melyek pályázat hiányában betöltetlenek. Ennek oka a fizetés rendezetlensége. (Ugy van! jobbfelöl.) A fix fizetés csekély, nyugdíjügyük nincs rendezve, utiátalányuk még a régi alapokon nyugszik, a régi viszonyok szerint van megállapítva, ujabb rendezése szintén elintézetlen, függő kérdés.