Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

133. országos ülés Í9H április 1-én szombaton. 375 mester, Hogy ő ennek meg ennek a takarékpénztárnak igazgatósági tagja. A közgyűlés nagyon természetesen annyira barátságos a polgármester iránt, hogy már delikatesz szempontjából sem fogja azt mondani a polgármesternek, hogy ne legyen tagja a takarékpénztári igazgatóságnak, mert az inkompatibilis. Ezért épugy, mint az állami hivatalnokokat, el kell tiltani a közigazgatási és városi tisztviselőket is mindenféle közgazdasági tevékenységtől; igenis használják ők összes munkaerejüket a város érdekében, a város javára. A városi törvényben vélem azután, és pedig egységesen, a városi tisztviselők helyzetének szabályozását, a városi tisztviselők szolgálati pragmatikáját, a .nyugdíjügyet megoldandónak ; azonkivül a város adminisztrácziója érdekében feltétlenül szükségesnek vélem törvényben megállapítani a pótadó magasságát, melyen felül egy városnak se lehessen menni; de szükséges annak megállapítása is, hogy az iskolai, kegyúri terhekhez mily arányban járuljanak hozzá a városok, mert ma látjuk, hogy bizony sok helyütt a városok e czimen igen nagy megterheltetést viselnek vállaikon. E törvénynek mielőbbi megvalósítását kérem. Az indokolás kilátásba is helyezi, hogy e törvényjavaslat mielőbb a ház elé terjesztetik. Es kérem e törvényjavaslat által egyúttal a városi autonómiának kiszélesbitését. Mert hiszen ma már tulaj donképen városi önkormányzatról, városi autonómiáról nem is beszélhetünk, az jóformán egy a semmivel. Ma tulaj donképen a városokban semmiféle önkormányzat nincsen, azok teljesen a vármegyének és a belügyi kormánynak vannak alárendelve ; a vármegyének, a belügyi kormányzásnak parancsa szerint kénytelenek élni és cselekedni. Szükségesnek tartom egyúttal azt is, t. ház, hogy a belügyministeriumnak a városok ügyeit intéző osztályában oly tisztviselők alkalmaztassanak, a kik künn jártak a vidéken, ismerik a városok életét, a városi közigazgatást, a városi adminisztráczió kérdéseit, a kik ennek folytán azokhoz, mint szakértők, hozzá tudnak szólni és nemcsak az elmélet szempontjából, de a gyakorlat szempontjából fogják a kérdéseket intézni. Mindezeket bátor vagyok a belügyi kormányzat figyelmébe ajánlani. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik % Szojka Kálmán jegyző: Szuhányi Ferencz ! Szuhányi Ferencz: T. képviselőház !(Halljuk!) A belügyministerium költségvetésében hiven látjuk visszatükröződve közigazgatásunk egész berendezését, mely hivatva van ennek az országnak általános adminisztratív, közbiztonsági és közegészségügyi fontos érdekeit szolgálni, hogy csak azokat emlitsem fel, melyeket beszédem folyamán közelebbről érinteni szeretnék. Közigazgatásunk helyes berendezkedése és működése nálunk nemcsak abból a szempontból fontos, hogy egy európai színvonalon álló modern kulturállamnak egyik főposztulátuma és kritériuma ; hanem fontos a mi specziális viszonyainkból kifolyólag is. Nekünk itt nem támadó, de védelmi harczban kell állnunk olyan elemekkel, melyek a magyar nemzeti állam kereteibe, hogy ugy fejezzem ki magamat, harmonikusan nem akarnak beleilleszkedni. Ebben a védelmi harcunkban az államnak mindenesetre hatásos fegyvere a jó, gyors és igazságos közigazgatás, nemcsak azért, mert a jó közigazgatás erőteljesebb akczióra képes, hanem azért is, mert a támadó kezéből kiveszi a rossz közigazgatásra vonatkozó vádnak a fegyverét és mert egy a jó közigazgatással elégedett nép mindenesetre kevésbbé lesz fogékony a nemzetiségi és mondjuk szoczialisztikus izgatások iránt. Sőt fontos ez kereskedelmi és ipari szempontból is, mert ha jó és gyors közigazgatásunk van, akkor a külföldi tőkére és vállalkozási szellemre inkább fogunk számithatni. T. ház ! En magam örülnék legjobban, ha abban a szerencsés helyzetben lehetnék, hogy közigazgatásunkat igazán a legszebb és legnagyobb dicsérettel halmozhatnám el. De nem hunyhatunk szemet az elől, hogy közigazgatásunk valóban nem áll még a tökéletesség magas fokán, még sok kívánni való van, és azok a panaszok, melyek évről-évre felmerülnek, több-kevésbbé ma is jogosultak és indokoltak. Ha kutatjuk a feltételeit egy jó közigazgatásnak, két tényezővel kell számolnunk. (Halljuk !) Ezek egyike maga a. rendszer, másik pedig a tisztviselői kar. A rendszernek a hibája, mint tegnap, gondolom Hammersberg László t. képviselőtársam is felemiitette, az, hogy a legfőbb fórumon, a ministeriumban tényleg kevésbbé ismerik a külső életet, (Igaz! Ugy van I jobbfelől.) elég bürokratikusán kezelik az ügyeket és igy a büróhoz szokott tisztviselők kibocsátják a rendeleteket, melyek azután nem illenek hozzá az élethez és elég gyakran nem is hajthatók azután végre. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondhatnám: hogyha a rendeletek számától függne a jó közigazgatás, akkor talán Magyarországon van a legjebb közigazgatás. (Derültség.) Polónyi Géza : Corruptissima respublica, plurimae leges. Szuhányi Ferencz: Ezenkivül még hajszálgondossággal ügyelnek arra, hogy az alantas hatóságok minden formalitásnak eleget tettek-e, az alsóbb hatóságok pedig, sokszor nem ismervén ki magukat a rendeletek tömkelegében, belenyugosznak abba, hogy a rendeleteknek egy részét nem tudják végrehajtani, és igy azután, minthogy ebből baj nem származik, megeshetik az, hogy a végrehajtható jót is pihentetni hagyják, a rendes mindennapi akták elintézésénél pedig ők is igyekeznek szorosan a paragrafusokhoz tartani magukat, félve a felsőbb hatóságoktól, melyek ezt kívánják tőlük. Szerény nézetem szerint azonban a jó közigazgatás nem épen a paragrafusoknak szigorúan pedáns, mint inkább helyes, a körülményekhez mért alkalmazásában rejlik. (Ugy van ! Ugy van !)