Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

374 133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. zőben, akkor nem kell embereink ezreinek és száz­ezreinek vándorbotot venniök a kezükbe és Ame­rikába kivándorolniuk, akkor nem fog előáUani az a szomorú állapot, hogy 15 év alatt Magyar­országból az ismert adatok szerint 1,200.000 ember vándorolt ki Amerikába, a mely mennnyiségből csak igen kis perczent vándorolt vissza és sajná­lattal, szomorúan állapitja meg a statisztika azt a tényt, bogy a visszavándorlás perczentje évről­évre kisebb lesz. gyűlési határozatot pénz hiányában, sajnos, nem lehetett végrehajtani. Ennek következtében az államtól várja a vármegye e jogos óhajának teljesítését. A költségvetés indokolásából látom is azt, hogy uj járások szervezésére beállittatott bizonyos tétel és a kispesti járás mint feltétlenül szervezendő, meg is van névszerint emlitve. Tisz­telettel kérem a belügyi kormányt, méltóztassék az aszódi járást is, mint feltétlenül szükségest a lehetőség szerint minél előbb szervezni (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és az erre szükséges pénzt ren­delkezésre bocsátani. (Elénk helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Áttérek a városok kérdésére és e tekintetben legyen szabad röviden a kivándorlás adataira is rámutatnom. Sajnálattal olvastuk a népszámlálás eddig megjelent eredményeit, a melyekből azt látjuk, hogy Magyarországon a tényleges szapo­rulat alatta áll a természetes szaporulatnak; látjuk azt, hogy Magyarország szaporulata tiz esztendő alatt kisebb, mint a sűrűbb népességű Ausztriáé. Látjuk, hogy a legjobb magyar vár­megyék kétségbeejtően apadnak, kétségbeej­tően fogynak; látjuk, hogy a legjobb magyar vármegyébkon a tényleges szaporulat jóval alatta marad a természetes szaporulatnak. Legyen sza­bad pl. felolvasnom Fehér vármegye statisztiká­ját, a mely szerint ott tiz év alatt a természetes szaporulat volt 13'4%, ezzel szemben a tényleges szaporulat volt 4­7% ; Győr vármegyében a ter­mészetes szaporulat volt 14'2%, a tényleges szaporulat 3­7%. És épen igy van ez a többi megyében is, Somogymegyében, Sopronban, Vesz­prémben, Zalában, Vasban, Esztergomban, sőt ínég a bő és gazdag Torontál is nem tudja a ter­mészetes szaporulat által produkált emberanya­got ellátni, ott is dul, pusztitja sorainkat a kiván­dorlás, és ott is a tényleges szaporulat 0'6% a természetes szaporulat 9-2°/ 0-ával szemben. Ennek a kivándorlásnak meggátlása, a kiván­dorlás kérdésének rendezése eminens, elsőrangú érdeke a magyar államnak. S én ezt a kérdést a városok helyzetének javításával, a városok be­fogadóképességének emelésével látom és vélem megoldhatónak. Mert az emberfelesleget a falu [provokálja, az az egészséges falu, a mely olyan emberanyagot produkál, a melynek bizonyos időn belül a falu kis határa kicsinynyé válik. Az egészsé­ges, természetes és helyes nemzeti állapot az, hogy a falu által produkált emberfelesleget lássák el a mi városaink, lássa el a főváros. A főváros azonban már nemcsak hogy az emberfelesleget ellátni nem tudja, de határozottan egy kivándorlás indult meg magából a fővárosból is, az itt látható, észlelhető és tapasztalható nehéz megélhetési viszonyok, az itt tapasztalható lakásuzsora, az itt tapasztalható drágaság folytán. Ennek követ­keztében a mi vidéki városaink vannak hivatva arra, hogy a falu által produkált emberfelesleg­nek kenyeret adjanak ; s ha a mi vidéki városaink fejlődni fognak, ha azokban egészséges kulturális és egészséges ipari és gazdasági élet lesz keletke­Igenis mi a nélkül, hogy a falut a várossal szembeállítanék, fontosnak és szükségesnek tartjuk a városok fejlesztését. És e tekintetben én azon az állásponton vagyok, hogy a városok összes szük­ségleteit az állam el nem láthatja ; ez kétségtelen. De nem láthatja el a pótadó sem, mert hiszen a pótadót a végtelenségig emelni nem lehet. Ennek következtében sürgős szükség van egy egészséges városi törvényre, egy olyan városi törvényre, a mely a városok egész beléletére kiterjedjen, egy olyan városi törvényre, a mely a nélkül, hogy a polgárságnak adózó terheit emelné, e polgár­ságnak, a városoknak jövedelmeit fokozná. S itt legyen szabad, t. ház, a városi takarék­jjénztárak eszméjére rámutatnom, (hlénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely városi takarékpénztárak pl. Németországban az ottani városoknak hatalmas jövedelmet biztosítanak ; és pl. nálunk is Nagy­kőrösön és Nagybányán 70—80.000 korona évi jövedelmük van e városi takarékpénztárakból ezeknek a városoknak. Hiszen a városi takarék­pénztárak biztosítása nagyon könnyű. Azt lehet mondani, hogy ez készen van min­den városban ; mert hiszen alaptőkének ott van­nak a regálekártalanitási kötvények, betétekül ott vannak a különböző alapok, alapítványok és árva­pénzek. Egy egészen rövid törvényjavaslatban meg lehet a kérdést oldani, és kérem a belügyi kormányt, hogy az előző belügyminister, gróf Andrássy Gyula által kezdeményezett lépéseket folytassa, mert gróf Andrássy Gyula ebben az irányban megbízást adott Halász Sándornak, hogy az egységes városi takarékpénztári törvényjavas­latot minél előbb dolgozza ki. Nagyon természetes, kogjr e törvényjavaslat­ban azután arról is gondoskodni kell, hogy a t. pol­gármester urak és városi tisztviselők ne üljenek be a különböző bankok és részvénytársaságok igazga­tóságába, mert ez mindig ellentétes, mindig inkompatibilis a városi érdekkel. Gróf Andrássy Gyula már szabályozta e kérdést, kiadott egy rende­letet, de ennek is az a hibája, mint a mi összes törvényeinknek, hogy megkerülhető és kijátszható, sőt még csak nem is kell kijátszani, magának a rendeletnek rendelkezése szerint is teljesen figyel­men kivül lehet hagyni. Mert mit mond a rende­let ? Azt mondja, hogy a városi közgyűlés álla­pitja meg, hogy a polgármester urnak, vagy városi tisztviselőnek valamely közgazdasági tevé­kenysége inkompatibilis-e a város érdekével, vagy nem. Már most mi történik ? Bejelenti a polgár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom