Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés 19ii márczias 30-án, csütörtökön. 333 kivül elég tekintélyes összeg ahhoz, hogy ez által ne csupán csak belügyi igazgatásunk színvonalának további fentartását tekinthessük biztosítottnak, hanem hogy ez képessé tegyen bennünket arra is, hogy számolva a természetes fejlődés követelményeivel, a jelentkező ujabb szükségletek közül legalább is a legsürgősebbeket már most kielégíthessük és ez által belügyi intézményeink fokozatos fejlődését már ezen előirányzat alapján is eszközölhessük, A második szempont, a melyből az előirányzat elfogadását kérem, abban áll, hogy azt a keretet, a melyben ez az előirányzat előttünk feküdt és a mely tagadhatatlanul egyes szükségletek Melegítésének elhalasztását hozza magával, egyenesen az ország nehéz pénzügyi helyzete és az a körülmény szabja meg, hogy ennek a keretnek minden számottevő tágítása az államháztartás pénzügyi egyensúlyának egyenes megzavarására vezet, a mit pedig minden körülmények között elkerülni a kormány épen az ország jól felfogott érdekében álló elsőrangú kötelezettségének tekintette és a mely álláspontját a kormánynak a pénzügyi bizottság is teljes mértékben honorálta és elfogadta. Sümegi VÜlílOS : A közösügyes kiadásoknál is honorálta ! (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! jobhfelől. Elnök csenget.) Beöthy László előadó : Tényleg ez a szempont, vagyis államháztartásunk pénzügyi egyensúlyának fenntartása képezi azt a mértéket, a mélyet nézetem szerint ezen előirányzat elbírálásánál alkalmaznunk kell és meg vagyok győződve arról, hogy azok részéről, a kik egyes szükségletek kielégítésének elhalasztásáért meg tudják találni a kárpótlást és az ellenértéket az államháztartás pénzügyi egyensúlyának oly nagyfontosságú fentartásában, ezen költségvetéssel szemben mélyreható és érdemleges kifogások aligha lesznek emelhetők, (ügy van! jobbfelöl.) Mert ha ezen előirányzatot ennek a mértéknek figyelembevétele mellett veszszük további vizsgálat alá, ugy azt határozottan megnyugtatónak és az adott körülmények között teljesen kielégítőnek kell elismernünk. Ez az előirányzat ugyanis mindenekelőtt abban az irányban nyugtat meg bennünket, hogy ez lehetővé teszi láelégiteni, még pedig a rendes kezelés keretében, azokat a tetemes pénzügyi követelményeket, a melyek a közigazgatássalkapcsolatban uj abb időben megalkotott törvényhozási intézkedésekkel függenek össze és ezeknek képezik folyamányait. Már pedig, nézetem szerint, ennek a ténynek jelentőségét kicsinyelni nem lehet. Nem szabad egyfelől kicsinyelni azt, ha azt az előnyt veszszük tekintetbe, a mi abban áll, hogy ez az előirányzat sikeresen győzi le azon pénzügyi nehézségeket, a melyek esetleg megakadályozhatták volna, hgoy ezek a törvények végrehajtassanak, az életbe átültethetők legyenek és így nézetem szerint a maga részéről is jelentékeny mértékben jáiul hozzá azon előnyök biztosításához, a melyeket mi ezektől a törvényektől és ezeknek az életbe való átültetéséről várunk és a melyek néze- I tem szerint egész közgazdaságunk emelésében fognak megnyilatkozni. (Helyeslés jobbjelöl.) De nem lehet kicsinyelni annak jelentőségét azon további szempontból sem azon következtetéseket illetőleg sem, a melyet egyrészt az ország pénzügyi erejének, másrészt a kormány pénzügyi politikájának megítélése körül magunknak levonhatunk. Azt mindnyájan tudjuk, hogy az ujabb időben megalkotott törvények külön-külön jelentékenyen terhelik meg az államháztartást és így kétségtelen, hogy azok együttesen aránylag rövid idő alatt életbe léptetve az állam szolgáltatási képességét súlyos teherpróbának vetették alá. Midőn tehát azt látjuk, hogy az állam képes volt ezen nehéz teherpróbát kiállani a nélkül, hogy ez az államháztartás pénzügyi egyensúlyának megzavavezetett volna, akkor ez kétségtelenül egyfelől az állam pénzügyi erőforrásainak bizonyos elasztiezitását, expanzív képességét mutatják, de ugyanekkor azon kormány pénzügyi politikájának helyességére is mutatnak, a melyek körültekintő, takarékos óvatossága ezt lehetővé tette, mert csupán bevételi forrásaink pénzügyi természete egymagában nem lett volna képes ezen eredményt nekünk biztosítani. Azonban a jelen előirányzat nemcsak abból a szempontból tekinthető megnyugtatónak, hogy a múltból reánkháramló kötelességek zavartalan teljesítését biztosítja, de megnyugtató és kielégítő azon szempontból is, hogy számol a jövő feladataival is és épen a jövő szükségleteinek czéljaira tekintélyes összeget ad rendelkezésünkre, a melyek abba az előirányzatba helyesenfvannak beállítva, a mi azt jelenti, hogy ezen többlet oly kiadások fedezésére irányoztatik elő, a melyek a legélénkebben érzett és legnagyobb hiányt pótolni hivatott szükségleteket fogják kielégíteni. Hogy ezt kimutassam, mindenekelőtt meg kívánom állapítani azon tényleges többletet, a mely ujabb szükségletek kielégítésére ezen irányzattal kapcsolatosan rendelkezésünkre áll, és azután vizsgálni kívánom azon egyes szükségleteket, a melyek kielégítésére felhasználandók. Ha a rendelkezésünkre álló többlet megállapításánál egészen reálisan akarunk eljárni, akkor azon nyerstöbbletből, a mely az 1909. évi kiadások főösszegének az 1911. évi főösszegéből való leütése után jelentkezik és a mely 11,051.380 koronát tesz ki, mindenekelőtt le kell vonni azt a 2 millió koronát, a mely a városok segélyezése czimén már az 1909. évi költségvetésben is szerepelt és a mely a jelen előirányzatban a belügyi tárczánál uj tétel gyanánt csak annyiban jelentkezik, hogy ide a pénzíigyministerium tárczája köréből lett átvonva, a mi a helyes összehasonlítás szempontjából figyelmen kivül hag3^andó. Továbbá le kell ütni azon 200.000 K-át, mely már 1909-ben a beruházási hitel terhére a belügyministerium rendelkezésére lett bocsátav, mi most azonban a rendes kezelés keretébe van