Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-126
206 126. országos ülés 1911 n Most természetesen az lenne e törvény meghozatalának, s az uj kerületek megteremtésének a következménye, hogy beállítsuk a költségvetésbe azt az összeget, a mely ezen körzeteknek orvosokkal való ellátására szükséges és hogy a törvényhozás ne álljon meg fél utón, mert ez rosszabb, mintha semmi sem történt volna. (TJgy van! balfeloL) Azonban a belügyi tárca költségvetésébe mindössze 20 körorvosi állás költsége van beállítva, marad tehát 330 olyan körorvosí állás, a melynek betöltéséről egyáltalán nem gondoskodtak. (Felkiáltások a baloldalon: Szégyen !) Ha ehhez hozzáveszszük még azt is, hogy a közegészségügyi törvényt reformáló ujabb törvényünk a körorvosi javadalmazást felemelte ugyan, de az mégis olyan minimális maradt, hogy igen sok állásra nem akad pályázó, mert diplomás ember abból az összegből megélni nem tud, (Félkiáltások a baloldalon: Szégyenletes!) akkor megértjük, hogy körülbelül ezer község van orvos nélkül, sőt van ezer és egynéhány olyan község is, a hol nemcsak orvos, de orvosilag képesített halottkém sincsen. Már most képzeljük el, hogy egy egész sereg községben a közegészségügyre nem ügyel fel senki; képzeljük el, hogy a belügyminister tesz ugyan a járványok leküzdésére igen okos, humánus és a czélnak megfelelő intézkedéseket, de egyáltalán senki sincs, a ki azok végrehajtására felügyelne; képzeljük el, hogy a gyermekek százai és ezrei halnak el a nélkül, hogy orvos látta volna vagy hozzáértő halottkém megvizsgálta volna, hogy ugyan miben halt meg az a gyermek, s akkor kétségtelenül be kell látnunk, hogy ez is oly hiány, oly kulturális elmaradottság, a melyet minél hamarább köteles a képviselőház reparálni. Szmrecsányi György: Ezt kell államosítani, nem a megyét! Haller István: A közegészségügyi törvényt nem hajtják végre. De különben is lehetetlen követelni az egészségügyi követelmények betartását ott, a hol semmiféle útmutatást, segítséget és szakképzettséget nem találhatunk, a hol az adott esetben sem orvos, sem halottkém nincsen. Keveselem a 132,800 K-t, a melyet ilyen óriási hiány pótlására tudott szánni ez az ezerhétszáz milliós költségvetés. Ott van a-földmivelésügyi tárcza. A hosszú szerb és román vita sokakat abban a meggyőződésben ringatott, hogy legalább ennek a tárczának a körébe vágó dolgok ugy meg lesznek vitatva, hogy remélni lehet azt a bőkezűséget, a melyre egy 1700 milliós költségvetés képes, a midőn oly nagy érdekek istápolásáról van szó, mint a minők gondozását a földmivelésügyi tárcza vállalta magára. Kaptunk is Ígéretet, hogy egy millióval fel lesz emelve ez az összeg, a mely eredetileg az állattenyésztési czélokra volt szánva, •rczius 23-án, csütörtökön. Ez a 2V2 millió koronányi összeg szemre nagyon jelentékeny, ha azonban tekintetbe veszszük részben azokat a terveket, a melyeket a földmivelésügyi minister ur meg akar valósítani, részben azokat a szükségleteket, a melyeket ki kell elégíteni, akkor ezen 2 1 jí millió korona ajándék nagyon csekély, sőt annál kevesebb, mert tulajdonképen ez az összeg sem lesz odaadva ugy annak a tárczának és a mezőgazdaság ügyének, hogy az vissza ne térüljön az államkincstárba. Ennek az összegnek 70, de legrosszabb esetben 60%-a visszatérül, ugy hogy abból a 2^'g millióból 70, vagy legalább 60°/o-ot le kell ütni és a mi azután fenmarad, csakis az az áldozat a költségvetés szempontjából, a melyet a mostani kormány és országgyűlés hoz a mezőgazdaság javára. (Ugy van! balról.) A kereskedelmi költségvetés indokolása azzal kezdi, hogy a kereskedelmi minister ur a lehető legszigorúbban fog alkalmazkodni a takarékosságnak az elvéhez, és egyáltalában azon van, hogy minden kiadást valamífélekép csökkentsen. Természetes, hogy a mikor igy vezeti be a kereskedelmi minister ur a költségvetését, akkor nem is lehet várni, hogy produktív czélokra valamely nagy összegeket fordítson. Az iparfejlesztés czéljaira egy millió koronával több Yan felvéve, mint az elmúlt esztendőben. Ennek a felhasználása azonban szintén igen jellemző és igen érdekesen mutatja, hogy a jelenlegi kormány iparpolitikája miben csúcsosodik ki. Tudniillik ez az egy millió korona az én véleményem szerint arra lett volna fordítandó, hogy egy igen nagy osztálya a nemzetnek, a kisiparos-osztálynak szükségleteire fordittassék, mert kétségtelen dolog, hogy ha iparfejlesztésről beszélünk és épen mikor a magyar kormány beszél iparfejlesztésről, a melynek mindig a nemzet egészét kell tekintetbe vennie, akkor a kisipart is támogatnia kell, legalább is oly mértékben, mint a nagyipart támogatja, és ha valahol takarékoskodik, akkor a legszegényebb a leggyengébb exisztencia, a kisiparos bőrén nem kezdheti a takarékoskodást. Pedig a mostani költségvetés épen ezt teszi, a midőn azt az egy millió többletet odaadja a nagyiparnak és a kisipar ezzel szemben kevesebbet fog kapni, mint kapott az előző esztendőben. Mert míg 1910-ben kisipari czélok előmozdítására 1,617.000 korona fordíttatott, addig az 1911. évi költségvetésben a kisipar támogatására (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bälfélol. Elnök csenget.) mindössze 414.000 korona szerepel. Igaz, hogy a kereskedelmi költségvetésnek egy tétele, a mely igen nagy, s a mely azt mutathatná, hogy ime, megnyilvánul a kormány bőkezűsége, mert 3,063.000 korona van az idén a postások fizetésének javítására, illetőleg a statusrendezés keresztülvitelére felvéve. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl, Elnök csenget,)
