Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-126
726, országos ülés 1911 márczius 23-án, csütörtökön. 205 szetre fordított kiadásokat még ebből a szempontból sem lehet produktíveknek mondani. Nem lehet akkor sem, ha tényleg a maga teljes öszszegében megkapjuk azt a 103 millió koronát kitevő ipari részeltetést, a mivel ugyancsak kecsegtetnek most bennünket. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Mert az a 103 millió, a mi a haditengerészetre fordított kiadásainkból meg fog térülni, nem kerül vissza a nép közé... (Igás! TJgy van! balfelöl.) Szmrecsányi György: Egyes czégek fogják zsebrevágni! Haller István: . . . hanem azt zsebre fogja vágni egynéhány nagy részvénytársaság. (Igás! TJgy van! bal felöl.) Szmrecsányi György: A pozsonyi gyár! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Haller István: Hogy ez így van, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy azoknak a gyáraknak részvényeit, a melyek az első Dreadnougthok építésére felhatalmazást kaptak, rövid pár hónap alatt 3000 K-ról 6000 K-ra, sőt annál is többre emelték fel. Ez mutatja, mennyire igazam van nekem, mikor azt mondom, hogy annak ä 103 milliónak, a mit ugy tüntetnek fel, mint a mi visszahárul az adóközönséghez, legnagyobb része ilyen részvénytársaságok kezébe megy át. (Igás! TJgy van!) És én azt hiszem, t. ház. hogy azok a részvénytársaságok, a melyek ilyen hajómegrendelést és általában a hadseregtől megrendelést kajának, igen-igen jó üzletet kell hogy csináljanak, ha a részvényesek ugy látják, hogy egy ilyen megrendelésből olyan óriási haszonra van kilátás, hogy részvényükért hajlandók rögtönösen háromszoros árat fizetni, mihelyt megtudják, hogy a társaság a hadseregtől rendeléseket kapott. Én tehát ezt az ipari részletezést sem tartom olyannak, hogy azt rekompenzácziónak lehetne tekinteni a mi áldozatainkkal szemben, a melyeket a hadügyre tettünk. (Felkiáltások jobbfelöl •. Már fél három !) Másik fő állítása az igen tisztelt pénzügyminister urnak az volt — és ezt hangoztatta előtte az igen t. ministerelnök ur is —, hogy a hadügyi költségek ilyen nagy emelkedésének ellenére is megtalálják kulturális szükségleteink a maguk fedezetét és belső produktív czélokra éjien annyi összeget fogunk tudni fordítani, mint a mennyit fordítottunk eddig, sőt esetleg többet is, a mennyiben a körülmények azt megkívánják. Szóval biztosítottak minket a felől, hogy kulturális szükségleteink semmi hiányt sem fognak szenvedni a folyton növekedő katonai terhek miatt. Hogy ez az állítás mennyire tarthatatlan, annak bizonyítására mindössze 2—3 adatot leszek bátor a költségvetésből kiragadni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Senki sem tagadhatja például, hogy a kultusztárczának igen-igen nagy összegekre volna szüksége, hogy azt a kulturális fokot, legalább egy bizonyos időn belül, el tudjuk érni, a melyet a magyar néptől méltán elvárhatunk és a mely, azt hiszem, mint ideál minden népképviselőnek lelke előtt lebeg. Pedig ha tekintetbe veszszük azt, hogy Magyarországon az összes iskolába járó gyermekeknek 23'5%-a nem jár iskolába... (Felkiáltások jobb felöl: Na ez jó! Az iskolába járók, a kik nem járnak iskolába! Derültség.) Szmrecsányi György: Önöknek sohasem botlott meg a nyelvük? (Elnök csenget.) Haller István: Azt akartam mondani, hogy a tankötelesek 23'5°/o-a nem jár iskolába. Egyébként az a válaszom erre a nagy megbotránkozásra, hogy azoknak, a kik hasonló esetben, ha ilyen türelmetlen hallgatóság előtt volnának kénytelenek beszédüket elmondani, hasonló nyelvbotlásokba nem esnének, azoknak joguk van az én botlásomon megütközni. De a kiktől sohasem hallottuk még, hogy hasonló esetben kamatoztatták volna a maguk nagy szellemi tőkéjét, a mit én feltételezek, hogy mindenkiben megvan, azoknak ilyen kicsinyes botlásokon fennakadniuk talán még sincs joguk, (Igaz! TJgy van! Helyeslés balfelöl.) Hogy tehát megérthessük egymást, leszek bátor most bővebben kifejtem. (Élénk helyeslés balfelöl.) Az iskolaköteles gyermekek közül 427.155, vagyis 23 1 /2°/o nem jár iskolába és az ország felnőtt lakosságának 41%-a analfabéta, Kern járnak iskolába azért, mert nincs iskola. (Halljuk! Halljuk!) Elsőrendű kötelessége volna tehát a törvényhozásnak akkor, midőn a költségvetés ujabb 150 milliónyi szaporulatot tud jn-odukálni, ebből a 150 millióból ennek a nyomorult állapotnak és kiáltó hiánynak megfelelő összeget a néptanitás és a kulturális viszonyok javítására fordítani. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel szemben azonban uj tanítói állások szervezésére a mostani költségvetésben mindössze 300.000 K szerepel, a mi közel fél millió iskolát nem látogató gyermeknek a kultúrában való részesítéséhez mérten szót sem érdemlő csekély összeg. Felhozhatok itt egy másik kérdést is. (Halljuk!) Azt hiszem mindenki konczedálni fogja azt, hogy nálunk a nép egészségi viszonyai nem kedvezők, a halálozási arányszámok igen nagyok; hogy főleg a gyermekhalandóság terén (Halljuk! Halljuk!) az európai államok sorában legelői járunk ós ez az elsőség semmi esetre sem válik dicsőségünkre. A törvényhozás már gondolt is arra, hogy a közegészségügy rendezésére vonatkozó törvényeinket olyformán kellene módosítani, hogy ' ezen az állapoton változtatni lehessen. Az 1876 : XIV. t.-czikk módosításáról szóló 1908 : XXXVIII. t.-czikk elrendeli, hogy a nagyobb körorvosi körzeteket kisebb körzetekké kell kerekíteni, hogy a körorvos intenzivebben kezelhesse a körzetéhez tartozó községek egészségügyét. Ezt a törvényt végrehajtották és a megyék 350 uj községi körorvosi kerületet statuáltak,
