Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

Í2ú. országos ülés 1911 márczius 23-án, csütörtökön. Í9á d elmet kérek, őszintén és nyíltan kell itt beszélni. A közigazgatás nagy bajait senki sem tagadja, ha pedig nem tagadja, akkor azt is el kell ismernie mindenkinek, hogy ezeknek a bajoknak legelső forrása egyetemi oktatásunkban van. Minden más bajt lehet szanálni a közigazgatásnak uj törvényes rendezésével, de a mig nekünk nem lesz más nivón az egyetemi oktatásunk; a mig az egyetem nem produkál más eredményeket; a mig tehát nem gondoskodunk arról, hogy tanultabb elemek kerüljenek a közigazgatási szolgálat állásaiba, addig közigazgatásunk helyzete az egész vonalon nem javulhat meg. T. képviselőház! Talán a részletes vitára tartoznék, mégis, mivel ugy hiszem, hogy annak során nem igen fogok felszólalni, s mert már a véderőreformmal és annak financziális részével is foglalkoztam, falán nem lesz érdektelen, ha már most mint harmadik főkérdésre, rátérek mit én a véderőreformmal kapcsolatban elsőrangú nemzeti kérdésnek tartok. Ez a hadkiegészítés reformja. (Sálijuk! Halljuk! balfelöl.) A mai hadsereg területi beosztás alapján áll; (Zaj. Elnök csenget.) a mai hadsereg alapját a hadtestek és a kiegészítő kerületek képezik, a hadsereg tehát a szolgáló legénységet arról a vidékről veszi, a hol és a kik együttesen besoroztatnak. Ennek megállapítása után, t. képviselőház, elég csak azt mondani, hogy e rendszer következtében keletkeznek Magyarországon a nemzetiségi ezredek. Az egyik ezredben a tótság, a másik ezredben az oláhság, a harmadikban a horvátság, a negyedikben a magyarság vagy a németség van többségben. Vagyis a hadseregnek nemcsak az a baja, hogy idegen és német, hogy többet költünk rá, mint a menynyit kellene, hanem baj az is, hogy Magyarország nemzetiségi és területi széttagolását mozdítja elő, a helyett, hogy egységet teremtene. Én azt hiszem, hogy a magyar hadsereg létesítésének, sőt a hadsereg harczképességének is két nagy emeltyűje van. Egyik a tisztikar magyarsága, másik pedig a hadkiegészitésnek olyan reformja, hogy a szolgálatra behívott legénység nem területi és nemzetiségi viszonyok szerint, hanem a magyarságnak, az ország népességének statisztikai arányszáma szerint osztassák be szolgálatra az egész országban, általánosan és egységesen. Szerintem a hadkiegészítés ilyen természetű reformja erősebbé tenné a hadsereget, mint a milyen ma, erősebbé tenné különösen abban az irányban, hogy akár északkal, akár déllel volna nekünk háborúnk, megbízhatóbbá tenné hadseregünket, s egyszersmind kiküszöbölné a magyarságnak nemcsak sérelmeit, hanem mindenféle szolgálati nyelv, ezrednyelv és hasonló kérdést is egyszer s mindenkorra. Mert, ha az összes ezredekben magyar a KPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VI. KÖTET, szolgáló legénység többsége, és az összes, a legkisebb osztagokban is a magyarul tudók képezik a nagy százalékot, és a nemzetiségek a legkisebb osztagokban is országos arányszámuk szerint helyezkednek el, akkor minden ezredben önmagától a magyar szolgálati nyelv lesz az ezrednyelv, mert nem lehet más; sőt a tisztikarnak is azzá kell lennie, mert ha a legénység magyar, akkor a tisztikarnak is magyarul kell velük érintkeznie. Ezt a rendszert behozták már Olaszországban és az olasz nemzeti egységnek ez hatalmas emeltyűje volt. Mi azt hiszszük, hogy a honvédségnek a magyarsága talán erősebb eszköz a mi nemzeti czéljaink érdekében. Én azonban azt mondom, hogy a honvédség keretében nálunk is vannak tót és román ezredek, a hogy azok ma asszentálva lesznek; ha ellenben a hadkiegészítés reformját igy csináljuk meg, akkor Magyarországon a honvédség és a közös hadsereg keretében nem lesznek nemzetiségi ezredek, és ha a legkisebb osztagig ezt a rendszert végigviszszük, akkor minden embernek, a ki a katonasághoz bevonul, meg kell magyarul tanulnia, és akkor az egész belső szolgálatban nem lehet más nyelv használatban-, mint a magyar nyelv. Ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a szolgálatra besorozott legénységet nem lehet igy beosztani. Engedelmet kérek, ez az ellenérv nem állhat meg, mert hiszen, ha hadtestenkint lehet elosztani a legénységet, akkor 5—6 hadtest legénységét is lehet igy elosztani, és a különbség csak az lesz, hogy ma a hadtestparancsnokság dönti el ezt a kérdést, a melyet az én nézetem szerint a honvédelmi ministernek kell eldönteni, hogy ily egységesen oszsza be a^szolgáló legénységet az egész országra nézve, és pedig ugy, hogy a magyarság mindenütt túlsúlyban legyen, a többi nemzetiségek pedig osztassanak szét. Azt mondják másrészről, hogy nem lehetséges ez azért, mert Ausztriában is azt fogják kívánni, hogy a legénység igy osztassák be. Erre én azt mondom, hogy ez a kérdés a véderő reformjával kapcsolatosan könnyen megoldható, ha kimondjuk, hogy a besorozott legénység elosztása a különböző ezredekben a m. kir. honvédelmi ministerium hatáskörébe utasittatik. Utasítsák ugyanezt azt osztrák Landwehrministerium hatáskörébe odaát: én nem törődöm vele, hogy Csehország, Krajna, Tirol, Graliczia legénységét hogyan osztják el egymás között, .de meg kell arról győződnie nemcsak minden magyar embernek, de a hadvezetőségnek is, hogy az igy beosztott legénységet háborúban és békében sokkal jobban használhatják fel, mint ma. Tehát a magyar érdek ezen a területen tökéletesen egyezik a hadsereg érdekével, és e mellett a tényleges szolgálatra való beosztás nem befolyásolná sem a gyakorlatra való behívás rendszerét, sem a háború esetére való mozgósítás rendszerét, mert a mozgósítás és a gya35