Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

192 1%. országos ülés 19Í1 márczius 2B-án, csütörtökön. sem lehet magyar nemzeti politikának nevezni, ha Pozsony egy-két vagy három millióval is többet tud adni. (Ugy van! balfelöl.) Kern az a döntő kérdés, hogy melyik város mit ad, hanem hogy a nemzeti élet közszükségleteinek, megfelelően hová kell azt az egyetemet lenni. És itt nem szabad azt mondani, hogy ez a három város az és pedig ilyen sorrendben: Dehreczen, Szeged és Kassa, a mely az egyetemet természetes helyzeténél és fejlődésénél fogva a maga részére igényelheti és csak azután lehet beszélni a többiekről, mert ha nekünk nyolcz vagy tiz egyetemünk van, akkor már nem veszedelmes, hogyha az egyik Bécs szomszédságában van is, de ha a harmadik egyetemet állitjuk oda, akkor ugyanazt a logikátlan és fordított sorrendű politikát csináljuk, a minőt a folyószabályozás és az erdőirtás terén elkövettünk. (Ugy van! a baloldalon.) Nézetem szerint tehát egyrészt a gimnáziumoknak és a gimnáziumi ifjúságnak létszámát kontingentálni kell; és nem szabad, hogy mi a kérdést kizárólag a szülőkre bizzuk és beereszszük ifjúságunkat zsenge korban olyan pályákra, a hol sem ők, sem a nemzet velük boldogulni nem tud, Nekünk nincs semmi szükségünk erre, akárhány város versenyezzen is a gimnáziumokért, de igenis, kontingentálni kell a budapesti tudományegyetem jogi karának létszámát is, azért, hogy uj egyetemeket állitsunk fel, mert nem szükséges, hogy a budapesti egyetem monopolizálja a tudományt. Világosan megmutatja nekünk a helyzet és a tapasztalat azt, hogy nem a népoktatásnál kell nekünk a kulturális politikára ráfeküdnünk; mert a népoktatás is ugyan elsősorban fontos, de hogyha kitűnő egyetemeink nincsenek, ha nagy tudósaink nincsenek, ha a tanárokat és a tanítókat nem megfelelőleg képezzük ki, ha jogásznemzedéket nem tudunk nevelni a tudás és a hazafiság követelményei szerint, akkor a népoktatás rajtunk segíteni nem fog. A népoktatásnak elsőrangií volta beletartozik ugyan a lánczszembe, de csak mint harmadik lánczszem. Ha nekünk kitűnő egyetemeink vannak és ifjúságunk megfelelő részben megy csak produktív pályákra, csak akkor segit a népoktatás az alsó néposztály nevelése utján. Tehát propagandát kell csinálni és a közönyt feli kell rázni abban a tekintetben, hogy ezen egyetemeket mindent megelőzőleg fel kell állítani, csakhogy nem másod-harmadrangu egyetemeket és nem a városok pénzügyi viszonyai szerint, hanem a nemzeti élet szükségletei szerint; fel kell állítanunk elsőrangú egyetemeket kitűnő felszereléssel és fel kell állítanunk azzal, hogy a hallgatóságot meg kell közöttük osztani. Ez által hatalmas kulturális versenyt teremtünk a különböző városok között, a melyek között Budapestnek büszkesége lehet az, hogyha vezetni fog, de ne monopolizáljuk a tudományt itt Budapesten, Mert ha monopolizáljuk, ugy, mint eddig, akkor a tudományos nevelés és eredmény, valamint a tanítási eredmény olyan gyenge lesz, mint a milyennek azt az utóbbi évtizedekben tapasztaltuk. De e mellett meg kell szüntetni a tanszabadságnak azt az őrületes rendszerét is, a mely ma a budapesti egyetem jogi karán divik. A tanszabadság t. i. itt abban nyilvánul meg, hogy tanítani nem muszáj, tanulni pedig egyáltalában nem szükséges, előadásra sem kell járni; csak egyetlenegy bizonyos van, az, hogy a vizsgadijat meg kell fizetni, még pedig nem egyszer, hanem háromszor is. így aztán felnő nekünk egy jogásznemzedék, a mely elmegy a bírósághoz, a közigazgatáshoz, az ügyvédi pályára, és a mely az ő tudását, ha van, az egyetemen kivül szerezte; felnőnek közigazgatási tisztviselők, kik nem rendelkeznek a régi táblabírói okosság józanságával, de nem rendelkeznek a mai törvények elegendő ismeretével sem, sőt vannak nekünk szolgabiráink, a kik jóformán a nevüket is alig tudják aláírni, a kik törvényt soha nem olvastak. (Élénk ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Vannak, bocsánatot kérek; sajnálatos állapotok vannak. Szterényi József: Lehetnek gyengék, de ennyire leszólni nem szabad tisztviselőt. Lengyel Zoltán: Nem az a czélom, hogy a gyenge erőt még jobban bántsam, hanem az a czélom, hogy rámutassak arra, hogy Magyarország közigazgatását sem lehet rendezni a nélkül, hogy az egyetemeken magasabb kvalifikácziót ki ne vegyünk a közigazgatási tisztviselőktől, és hogy szigorú tanítási ,és tanulási kötelezettséget ne hozzunk be. És nézetem szerint semmiféle hátrány és semmiféle hiba nem származnék abból, hogyha a kötelező doktorátust behoznók a közigazgatás minden magasabb tisztviselőjére nézve. Mert ha egyszer a közigazgatási funkcziót fizetésben egyenrangúvá tettük a birói és a többi tisztviselői kategóriákkal, akkor tegyük tudásban is egyenrangúvá. Mert, bocsánatot kérek, mikor én ennek kifejezést adok. csak a közigazgatás fontosságának adok kifejezést. Szterényi József: Az helyes! Lengyel Zoltán; Én csak a közigazgatás nívóját akarom emelni a tisztviselők szellemi nívójának emelésével. Szterényi József (közbeszól). Lengyel Zoltán: T. képviselőtársam, a dolog ugy van, hogy sajnos, hogy a közigazgatás széles rétegeiben, a jegyzői karban vannak sokkal műveltebb és okosabb emberek, mint a rangban fölöttük álló szolgabirák. (Zaj. Felkiáltások jobb felöl: Ez mindenütt előfordulhat!) Szterényi József: Nem lehet az egész közigazgatást igy leszólni! Lengyel Zoltán: Pedig a jegyzői kartól a jogi kvalifikácziót nem kívánjuk meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Távol áll tőlem az , a szándék, t. képviselőház, hogy a közigazgatási karnak bármelyik tagját is bántsam. De enge-