Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

168 Úo. országos ülés 1ÖH kisgazdák vannak . . . (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Sümegi Vilmos: A nagytőkések! (Felkiáltások:. Azok is!) Lukács László pénzügyminister: ... a mit össze sem leket hasonlítani pl. a középosztálynak a helyzetével, (Igáz! Ugy van!) mondom, ha mindezeket a tényeket figyelembe veszszük és szemet nem hunyunk ezekkel szemben, akkor az a vád, melyet t. Áchim képviselő úrtól hallottunk, önmagában összeomlik. (Helyeslés jobbfelöl.) A mai nap folyamán szintén találkoztunk egy váddal, mely már magát a költségvetést érinti és a mely azt mondja, hogy a kormány ebben a költségvetésben is folytonosan adóemeléseket kontemplál, és felsorolja a felszólaló t. képviselő ur a költségvetés számtételeiből azokat a többleteket, melyeket az egyenes adóknál és a fogyasztási adóknál várunk. A t. képviselő ur az adóemelést összetéveszti az adók természetes fejlődésével. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert hiszen ebben a költségvetési előirányzatban egyetlenegy betű olyan intézkedés nincs, mely akár az egyenes adók, akár a fogyasztási adók terén, akár más téren valamely adóemelést involválna. És ha mégis bizonyos magasabb tételek vannak az egyes bevételi forrásoknál beállítva, azok egyszerűen a közjövedelmek természetes emelkedésére vezethetők vissza, a melyek igen örvendetes és okvetlenül szükséges jelenségei gazdasági életünknek és a melyekre természetesen a pénzügyi kormányzatnak számítania is kell. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon). Amit az előttem felszólalt t. képviselő ur az alkohol élvezetének veszélyes voltára nézve elmondott, azt én teljes mértékben osztom és csak azt sajnálom, hogy t. képviselőtársam a konklúziót egészen általánosságban tartotta, s nem jelölte meg azokat a specziális intézkedéseket, a melyeknek segítségével ezeken a bajokon segíteni lehet. És miután valószínűleg ő sem tudja a gyökeres orvoslását ennek a bajnak megtalálni, nagyon természetesen mi is abban a helyzetben vagyunk, hogy keressük az orvoslását és meg is fog tenni a kormány minden lehetőt . . . Huszár Károly (sárvári): Csukják be vasárnap a korcsmákat! (Ugy van! Ugy van! balfdöl.) Lukács László pénzügyminister:. . . de miután ez. a baj nem specziálisan magyarországi jelenség, hanem Európa minden államában, még a legműveltebb államokban is előfordul és az ottani erőfeszítések sem vezettek kézzelfogható eredményre, mi sem tehetünk egyebet, mint hogy küzdünk teljes erővel a baj ellen, de garancziát vállalnunk, hogy az emberiséget megváltoztatjuk, jobbáteszszük, természetesen nem lehel;;,(Ügy van!- Ugy van! a jobboldalon és a középen,) \árczius 1%-é.n, szerdán. Ezek után a témák után talán nagyobb fontossággal bir az a kérdés, a melyet a had^ seregnek és a haditengerészetnek fejlesztésével itt is felhoztak és az a hatás, a melyet ez a reform pénzügyi viszonyainkra gyakorolni, fog. Hogy mennyiben volt szükséges megindítani ezt a reformot a jelen pillanatban, annak bővebb fejtegetésébe ez alkalommal bocsátkozni nem akarok, hiszen a kérdés minden részlete az arra illetékes testületek előtt bőven és behatóan meglett vitatva és az országos bizottságok majdnem egyhangúlag arra a konklúzióra jutottak, hogy elismerik, hogy a kérdés megoldását most már foganatosítani kell. Sümegi Vilmos: A választók nem nyilatkoztak eddig! Lukács László pénziigyminister: Én csak annyit látok, hogy a hadsereg reformjának és a hajóhad kiépítésének kérdése már több, mint egy évtized óta van a felszínen, a nélkül, hogy megoldásra juthatott vagy jutott volna és már abba a stádiumba jutottunk, hogy majdnem komikussá válik a védképesség helyzete a monarchiában azáltal, hogy ilyen nagyfontosságú és az ország legvitálisabb érdekeit érintő kérdést a monarchia két állama mindeddig megoldani nem volt képes és azt hiszem, hogy valóban eljutottunk ahhoz az időponthoz, a midőn ennek a kérdés^ nek elodázása többé meg nem okolható. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én különben mint pénzügyminister ezzel a kérdéssel szemben bizonyos mértékig bevégzett tények előtt állok, (Mozgás.) mert hiszen az országos bizottságok, a melyeket a költsógi kérdések, a szükségletek megállajátásának kérdése törvény szerint megilletnek, ebben a kérdésben már döntöttek, ezek a határozatok már a legfelsőbb szentesítést megnyerték, és habár nem vonom kétségbe senkinek a jogát, hogy ezt a kérdést itt bővebb megfontolás tárgyává tegye — a mihez természetesen a képviselőháznak teljes joga van, — énrám nézve ugy áll a helyzet, hogy nekem kötelességem az országos bizottságok által megállapított tételeket a költségvetésbe beilleszteni és ezek fedezetéről gondoskodni. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokat vitatott kérdés az, vájjon azok a kiadások, melyeket mi a vóderőre fordítunk, arányban állanak-e a többi állami czélokra fordított kiadásokkal. Erre nézve eltérők lehetnek a vélemények, és bizonyára eltérők is. Egy dolog azonban tisztán áll előttem, és azt hiszem, ezt nem is lehet elvitatni, és ez az, hogy azokat az arányokat, melyek az állami élet fejlődése szerint önmaguktól kialakulnak az állam egyes kiadási csoportjai között, nincsen kormányzat, a mely egyik napról vagy egyik évről a másikra mesterségesen megváltoztathatná, alterálhatná, a nélkül, hogy az állami életet a legnagyobb konvulziók veszedelmének ki ne tenné. Ép ezért azt a kérdést, hogy mennyit költsön egy állam a maga haderejére, nem lehet önké-