Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-125
235. országos ülés Í9Ü márczius 22-$n i szerdán. 169 nyesen megállapítani és eldönteni, mert hiszen a véderő szükségletei minden államban speczifikus viszonyoktól függnek. Befolyással vannak erre az állam geográfiai helyzete, nemzetiségi viszonyai, befolyással vannak belpolitikai viszonyai, különösen a nemzetközi viszonyok, és azok a szövetségek, (Ez az! Zaj a szélsöbaloldalon.) a melyekkel az állam biztosítja a maga helyzetét. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Mindez befolyást gyakorol a kérdés eldöntésére, és ezek hatása alól semmiféle kormányzat, semmiféle törvényhozás, ha czéltudatosan akar eljárni, magát ki nem vonhatja. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ép ezért én bizonyos mértékig meddőknek tartom azokat a statisztikai fejtegetéseket, melyek ezen a téren igen gyakoriak és mondhatom mindennaposak, s a melyek kimutatják azt, hogy egy államban fejenként ennyi teher esik, a másikban annyi teher esik a véderő folytán az állampolgárokra, mert hiszen ez individuális és ezt mindig az illető állam saját viszonyai szerint kell eldöntenie. Ép ezért megtörténik, hogy valamely államnak a véderőre tett kiadásai és áldozatai talán az ő viszonyaihoz képest túlságosan magasak, de ugyanezen összeg más államhoz viszonyitva abszolúte elégtelennek bizonyul. Van azonban tagadhatatlanul egy korlát, melyet túllépni nem szabad még abban a kérdésben sem, és ez a korlát az állam teherviselési képessége. (Igaz ! TJgy van!) Azonban ezt a korlátot nemcsak a véderőnél kell respektálni, hanem minden más állami kiadásnál is szem előtt kell tartani. (Zaj a szélsöbálóldalon. Ralijuk ! Sálijuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Lukács László pénzügyminister: Mert egyrészről az állami védelmet nem lehet improduktív kiadásnak tekinteni az állam szempontjából, (Helyeslés a jobboldalon.) másrészről az exagerálása, túlságba vitele a dolognak az államélet bármely ágazatánál a költségvetésben keservesen megboszulná magát. Abból a szempontból, vájjon túlságos-e az a teher, a melyet vállalunk a véderőreform alkalmából, igyekeztem már a delegáczióban tartott felszólalásomban helyzetünket tisztázni és megvilágítani ezt a kérdést, s talán kötelességem a képviselőházzal szemben is ezzel a kérdéssel, legalább röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a magyar kormány belement azokba a megállapodásokba, a melyek a véderő reformjával kapcsolatban létesíttettek, több czél lebegett a kormány szeme előtt. . Az egyik czél az volt, hogy ha arra vagyunk kénytelenitve, hogy ezen a czimen nagy áldozatot hozzon az ország, biztosítsuk magunknak mindenesetre azt, hogy azok az összegek, a melyek beruházási czélokra fordíttatnak, kvótaszerű arányban az országnak visszatérittessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, ismeretes a t. KÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 1915. VI. KÖTET. képviselőház előtt, hogy ezt a czélt sikerült is teljes mértékben elérni. (TJgy van! jobbfelöl.) A második czél, a mely szemünk előtt lebegett, az volt, hogy. a közös pénzügyeket szanáljuk. Nevezetesen oly módon készítjük az előirányzatokat, hogy azok a túlkiadások, a melyek a korábbi esztendőkben évről-évre előfordultak és bizonytalanná tették a pénzügyi helyzetet, emberileg elkerülhetők legyenek és legfeljebb olyan esetekben forduljanak elő, a midőn teljesen abnormis viszonyok, mint pl. egy teljesen rossz termés vagy ilyenféle elemi csapások következnek be. Közismeretű dolog, hogy az előző években a preliminálékat a közös kormány nem volt képes betartani és minden esztendőben az év végén kiderült, hogy még jelentékeny összeg szükségeltetik, mint póthitel. így 1908-ban ez a túlkiadás 24 és fél milliót, 1909-ben az előzetes számitások szerint 28 milliót, 1910-ben 24,800.000 koronát tesz, és ha az utóbbi öt évre visszamegyünk, ezek a túlkiadások a hadügyministerium körében nem kevesebbet, mint 102 millió koronát tesznek Id. Ilyen körülmények között kötelességünk volt mindenekelőtt vizsgálni azt, hogy lehetséges-e ezen a bajon segíteni, és miután megismertük a bajnak forrását, megismertük, hogy melyek azok a tételek, a melyeknek preliminálása nem volt kielégítő, igyekeztünk ezt a jövőben eliminálni, és a közös hadügyi kormányzat azt a kötelezettséget vállalta, hogy, még egy legfeljebb 10 millió koronás túlkiadástól eltekintve, a legközelebbi öt^ évben további túllépésnek helye nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lukács László pénzügyminister: A harmadik czél, a mely bennünket e tranzakczióban vezetett, az volt, hogy egyrészről takarékossággal, másrészről pedig czéltudatosan állapítsuk meg azokat az összegeket, a melyek a hadügyi reform keresztülvitelére szükségesek és elegendők. A takarékosság és a czéltudatosság alatt pedig nemcsak azt értem, hogy a közös hadügyi kormány által elénk terjesztett propozicziókat igen jelentékeny mértékben redukáltuk, hanem értem egyszersmind azt is, hogy mielőtt az összegek fedezését elvállaltuk volna, meggyőződést igyekeztünk szerezni az iránt, hogy ezekkel az eszközökkel, ezekkel az áldozatokkal a kitűzött czólokat képesek is leszünk teljes mértékben elérni. A czélok, a mint méltóztatnak tudni, részben a közös hadsereg reorganizácziója, azon az alapon, a melyet majd a törvényhozás meg fog állapítani, még pedig előreláthatólag szocziális szempontból, a kétéves szolgálat alapján (Helyeslés jobbfelöl.) és felemelt létszámmal. (Mozgás, a szélsőbalon.) Ez az egyik. A másik pedig a haditengerészet kiegészítése, illetőleg a hadihajók szaporítása, még pedig oly mórtók22
