Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

125. országos iüés 19 U niárczms 22-én, szerdán. 167 ország, a bol azokban, a kikben ellenszenvedély t lehetne támasztani, hiány nincsen. Gróf Tisza István a román kérdést tárgyalva azt mondta, hogy a románok szervezkedjenek, hogy autorative fejezhessék ki álláspontjukat, és aztán lépjenek be a magyar pártokba. Azt hiszem, hogy e szervezkedési dolgokban van a kérdés egyik góczpontja, és ha e tekintetben figyelemmel is kell lenni az állam biztonságára és kormányozhatóságára, ott, a hol ez veszélyeztetve nincs, ott akadályokat gördíteni a szervezkedés útjába nem volna helyes, a mennyiben itt mégis csak egy nagyon lényeges életérdek kielégítéséről van szó. A nemzetiségnek olyan a közjogi fogalommal való kibővítése, a mely területi apertinencziákban, kikerekitésekben jut kifejezésre, nézetem szerint is helytelen, mert ez folytonos súrlódásoknak és elégedetlenségeknek lenne forrása. Az emberek ilyen viszonyok között a paragrafust összetévesztik az élettel, annak valódi igényeivel. A mi a pártokba való belépés kérdését illeti, azt — ha jól vagyok informálva — a nemzetiségi törvényben foglalt egységes magyar nemzet kifejezésével hozzák összeköttetésbe. Én azt hiszem, hogy bajos dolog olyan általános és sokértelmű kifejezésből olyan messzemenő konzekvencziát levonni, a mely különben sem exekválható és ezt a kérdést menten jogi vonatkozásoktól, politikai kérdésképen kezelni lesz szükséges. Minket szászokat a román-magyar kérdés közelebbről nem érdekel. Mi meg vagyunk győződve és erősen hiszszük és bízunk abban, hogy az esetleges magyar-román békekötés nem fog a mi érdekeink rovására megtörténni. Ellenkezőleg, azt hiszszük, hogy minél többen lesznek olyanok, a kik a magyar pártokba belépnek és minél többeknek a lojális érzelmeire lesznek majd a pártok figyelemmel, annál inkább javulni fog az egész nemzetiségi helyzet. Mindenesetre nagyon távol áll tőlünk az, hogy mi ugy tekintsük ezt a kérdést, mintha mi mások viszályaiban a magunk hasznát látnók, örvendünk ha minél általánosabb és áldásosabb béke uralkodik az országban. Azt hiszem, hogy román képviselőtársaim épen azon népszerűség folytán, a melyre nemzetiségüknél szert tettek, nagyon sokat tehetnének ebben a kérdésben és megkönnyíthetnék, ha jól vagyok értesülve, a román episkopátus helyzetét és szabad mozgását, de azt hiszem, hogy e czélból — és ezt román barátaimnak is megmondottam — nem szabad olyan felfogásból kiindulniuk, mintha egy harmadik vagy ötödik vagy hatodik európai nagyhatalom volnának, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és nem szabad azt hinniök, hogy egy akármilyen őszinte békekötés utján egy állam egész jellegét más alapokra lehessen fektetni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy nagyon szép volna az élet, hogy ha a gondviselés, ha már észszel áldott meg minket, ebből a portékából valamivel többet adott volna, (Élénk derültség a jobbóldalon.) mert azt hiszem, hogy akkor sem radikális, sem liberális jelszavakon nem törnők a fejünket és a nemzetiségi kérdés tekintetében is inkább az ész uralkodnék, mint az érzelmek. S azt hiszem, hogy abban a tekintetben sem mondok ujat, hogy akkor, midőn ilyen általános kérdésekben kell intézkednünk, Magyarországra nézve egyenesen vitális jelentőségű az, hogy helyes elvekből induljunk ki. Más országok folytathatnak téves politikát és ez legfeljebb fejlődésükre lesz befolyással, nálunk azonban a rossz politika létkérdéssé válhatik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ország több mint 40 éven keresztül áldásos békét élvezett, s azt hiszem, hogy ezt a békét akkor mozdíthatjuk elő legjobban, ha a belföldön is érett, megfontolt, a viszonyokkal szolgáló és minden jelszavaktól mentes politikát űzünk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A vitát folytatjuk. A pénzügyminister ur kíván szólani. (Halljuk! Halljuk I) Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Figyelemmel kisérve a költségvetési általános vita eddigi folyamát, azt tapasztaltam, hogy e vitában tárgyaltattak nagy politikai kérdések, szocziális kérdések, nemzetiségi kérdések, a választói jog kérdése, tehát mind oly dolgok, a melyekhez én nem kívánok hozzászólni, mert nem érzem magamat illetékesnek ezekben nyilatkozatokat tenni. Pénzügyi és közgazdasági kérdések csekély számban vettettek föl a vita folyamán, és épen azért, midőn ez alkalommal kötelességemnek tartom a vitában résztvenni, abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy nem leszek kénytelen a t. képviselőháznak becses türelmét túlságos mértékben igénybevenni. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, nem szükséges bővebben foglalkoznom azzal a váddal, melyet tegnap az egyik képviselő úrtól hallottunk, a ki azt állította, hogy valahányszor a kormánynak pénzre szüksége van, mindannyiszor ráveti magát a kisemberekre. Ezt a vádat a tények maguk czáfolják meg. Mert akár a mai törvényes intézkedéseinket tekintjük, akár azt a tendencziát, mely a kormányzatban megnyilvánul és a mely arra törekszik, hogy a közterhek megosztásába a progresszió elvét minél nagyob mértékben belevigye, akár azt a mindenki előtt ismeretes tényt vegyük figyelembe, hogy az összes társadalmi osztályok közt Magyarországon ma tényleg relatíve legjobb helyzetben a kisbirtokosok és