Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

löÖ Íé5. országos ülés Í9H márczius 22-én, szerdán. Azoknak a néposztályoknak történelmi múltja és lelkiismerete, a melyek nem merik cselekedeteiket a nép egészének elbírálása alá bocsátani, nem szokott egészen tiszta lenni. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az országban a választói reformot másképen, mint pártközi megegyezéssel megalkotni nem lehet. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az országban a választói jognak azt a formáját és a jogkiterjesztésnek azt a mértékét, a melyet azok szeretnének, a kikkel egy véleményben vagyok, első rohamra, első alkalommal megcsinálni, megalkotni nem lehet. De mindenesetre mindent el kell követnünk, hogy annyira menjünk előre, a mennyire csak lehetséges és ebben mindenki előtt főszempontként kell lebegnie a hazafiságnak és a nép iránti önzetlen szeretetnek. (Helyeslés balról.) Sokan, a kultúrának, a művelődésnek a végét látják az általános választói jogban, pedig kulturaemelőbb, kulturafokozóbb dolog, mint épen az általános választói jog nincsen, mert mindaddig, míg a választói jog keskenyvágányú, a pártok trükkökel, korteseszközökkel, korcsmák és csendőrszuronyok segítségével versenyeznek egymással, de mihelyt az egész nép ellenőrzése alatt áll a parlament minden egyes tagja, akkor éjjen e parlamenti pártoknak válik kötelességükké s életösztönük fogja parancsolni, hogy mindazokban a dolgokban, a melyek nélkül a néppel saját cselekedeteiket megértetni nem tudják, a népet oktassák és neveljék az embereket. Nem a főispánok jelöltjei fogják akkor a népakarat megnyilatkozását képviselni, hanem maga a nép fog arra igyekezni és maga az a párt is, a mely a csatatéren áll, lesz azon, hogy lehetőleg olyan erőt küldjön abba a mérkőzésbe, a mely az ő agitaczionális utján tudományos, szocziális és kulturális szempontból az egész választóközönséget méltón képviselhesse. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek. Huszár Károly (sárvári): Az alkotmánynak is egyik legnagyobb megerősitője a választói jog kiterjesztése, mert öszszes alkotmányos küzdelmeinkben mindig oldaltámadásokat kaptunk, valahányszor állott a harcz, a mely oldaltámadások azokra a követelésekre, a melyek még az ellenoldalon ülő párt szive mélyén rejlő meggyőződése szerint is tagadhatatlanul az egész magyarságnak és az egész nemzetnek követelései, mindig rásütötték azt a bélyeget, hogy azok csak egy szűk körre szorított osztályparlamentnek, nem pedig az egész népnek követelései. Azt halljuk és ugy értesülünk, hogy olyan választói reform van készülőben, vagy legalább arról tanácskoznak, hogy hogyan lehetne olyan választói reformot alkotni, a mely más elbírálás alá venné a városi és más alá a falusi népet. Már itt, az első lépésnél, óvást emelünk .mindenféle olyan választói reform ellen, a mely Magyarország népének, a magyar nemzetnek, a magyar fajnak úgyszólván legegészségesebb néprétegét degradálni és másodrangú állampolgárrá lefokozni akarná. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tudom, hogy az államéletben nagy szerepük van a kultúra, szempontjából a városoknak is, és nem akarjuk letagadni sem a városi intelligencziának, sem a városi gyári munkásságnak jogát, de tagadhatatlan, hogy nemzeti szemjpontból, társadalmi szempontból, a társadalmi béke szempontjából a lehető legnagyobb súly helyezendő arra, hogy a mi magyar népünk, a földmivesosztály ebben a választói reformban kellő képviselethez jusson. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nagyon csodálatos, hogy még ilyen előrehaladott időkben is, a minőket ma élünk, ebben az országban és ebben a házban és a házon kívül is a választói reform dolgában olyan maradiság, olyan csökönyösség és olyan félreértés uralkodik, mikor már az 1848-iki országgyűlésen Madarász László, Somogy vármegye követe a következő argumentácziót adta elő a czenzusos választói jog ellen. (Olvassa): »Kérclhetnők, mi garanczia van fej és jószág között, mert mi, kik fejnek akartunk jogot adni, kevesebbsógben maradtunk s a többség az egynegyed teleknek adott szavazatot. A mi a nemzetiséget illeti, megvallom, mikor a szabadságot megadva látom, a nemzetiséget nem féltem. Eddig nem féltettük a nemzetiséget r a. raboktól, most fogjuk félteni a szabadoktól ? Én felteszem a szabadról, hogy inkább fogja szeretni azt a hazát, melytől szabadságát nyerte. Midőn a szerkezetre szavazok, nem azért teszem, mintha az .elvet osztottam volna, hanem, mert ezen ház nem volt kéj>es odahaladni, a hová én is kívántam volna! Hiszem, hogy most időközileg rendelkezünk, meg lóvén győződve, hogy e téren meg nem állhat a ház, mert felteszem a jövő törvényhozásról,, miszerint ki fogja vivni az embernek jogát és a fej többet fog érni, mint 300 forint.« (Helyeslés a baloldalon.) A pozsonyi diétán hatalmas ellenzéke volt a választói reformnak; akkor a karok és a rendek a főrendiház észrevétsleire egy válaszfeliratot írtak, a melyben a pozsonyi diétáról a következőket irták a főrendeknek (olvassa) »A karok és rendek azért vélték szükségesnek a választójogot egynegyed telekre kiterjeszteni, mivel annak csak féltelekre való szorítása által több megyében, hol a telkek nagyobb része negyedekre van felosztva, a földművelő és ingatlan birtokkal ellátott népből nevezetes szám kizárva lenne, mi sem méltányossággal, sem az osztó igazsággal meg nem egyez. Az egész országra nézve pedig semmi rossz következtetésektől nem tartanak a karok és rendek . . . annyival is inkább, mert köztapasztalás szerint is a szélesebb alapra fektetett választási jog inkább biztosítja az alkotmány állandóságát, még a némelyek által annyira rettegett vagyontalanok mozgalmai ellen is, mint oly megszorítások, melyek a szükségtelen kirekesztésekkel inkább keserűséget, mint