Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-125
125. országos ülés IMI márczius 22-én, szerdán. 157 n em tudom, hogy ez végeredményben hova fog vezetni. Gr. Batthyány Pál: A csődhöz! Huszár Károly (sárvári): Igaz, hogy ez világjelenség az egész vonalon, de egy olyan országban, mint Magyarország, a mely nem rendelkezik azokkal a tartalékokkal és azokkal az erőforrásokkal, a melyekből remélhetnők, hogy akár a közeljövőben, vagy akár a közelebbi generáczió életében ezen a bajon segítsünk, nagyon meggondolandó, vájjon helyes politikát űzünk-e akkor, ha a nagyhatalmi szempont, vagy bármiféle más szempont által vezetve, a militarizmus túltengése által a mi egész államunk teherviselési képességét erején felül teszszük próbára, (ügy van! balfelöl.) Nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, s nem szavazhatom meg neki a költségvetést azért sem, mert a mi mai parlamentünk, igy, a hogy megvan Magyarországon, nem egyéb mint burkolt abszolutizmus, (ügy van! ügy van ! balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Mélyen t. képviselőtársam, a ki olyan nagyot nevet az abszolutizmus szó hallatára, kérdezze még egyszer saját többségének kormányát, hogy ha ők csak egy hajszálnyi engedményt próbálnak elérni, akár a készfizetések rendezése terén, akár katonai téren, a kilenczesbizottsági programra terén, ha Magyarországot egy lépéssel előbbre akarják vinni, nem ütköznek-e bele folytonosan olyan ellentállásba, a mely jogcsorbitást jelent ennek a magyar nemzetnek törvényhozásával szemben. Csermák Ernő: Akkor visszakapják a munkakönyvet ! Gr. Pongrácz János: Önök majd előbbre Viszik. Huszár Károly (sárvári): Én nem fogom előbbre vinni, mert én nem szenvedek abban a nagyzási hóbortban.'.. (Derültség és zaj jobbfelöl. Felkiáltások a jobboldalon: Látjuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Huszár Károly (sárvári) : . . . hogy egy nemzet ügyét akármilyen nagy ember vagy kis ember egymagában előbbre vihetne. De egy többségnek, a mely nem egy egyénnek az ereje, hanem a nemzet által választott népképviselet, annak az volna a kötelessége, hogy az összesség erejével, a nemzet erejével igyekezzék ezeken a dolgokon változtatni, és hogyha valaki azt hiszi, hogy ezt egy egyszerű mosolylyal vagy egy nagyon csekély egyénnek a lekicsinylésével el lehet ütni, az nagyon téved, mert az egész ország közállapota és szerencsétlen közjogi helyzete sokkal komolyabb, semhogy azt egyes megjegyzésekkel, a melyeket én nem is akarok megfelelő bírálat tárgyává tenni, el lehetne intézni. (Helyeslés a baloldalon.) Magyarországnak legnagyobb baja az, hogy itt a kormányoknak legelső, legfőbb és legerősebb gondja a saját pártjuk uralmának állandósításában merül ki. Egyetlen kormány sem csinálta az utolsó évtizedekben meg azt, hogy messzemenő szocziális reformok zsilipjeit nyitotta volna meg Magyarország számára. Mindegyik kimerül a napi politikával való vurstlizásban, csak a máról gondoskodott és a saját létének és pártjának és többségének megmaradását biztosította, de megfeledkezett mindazon czélokről és irányzatokról, a melyek előbbre vihették volna a magyar népet és a magyar nemzetet a fejlődés utjain. Aggodalmat keltő az egész nemzetre az is, hogy a mai többségben nincsen egy egységes vezérelv, nincsen egy vezető eszme. A többség mai összeállításában ideig-óráig elégséges lehet arra, hogy az adókat beszedjük és az adminisztrácziót ideig-óráig végezhessük. De azok a nagy elvi és eszmei különbségek és ellentétek, a melyek tagadhatatlanul a többség soraiban mint konzervatív, liberális és radikális irányzatok ma megvannak, ezek a nézetkülönbségek mégis valamikor elementáris erővel fognak kitörni és helyet fognak követelni maguknak egy igazságos, őszintén megnyilvánuló politikai rendszerben, állami életünk felfrissülése javára, az igazságnak a jegyében. (Helyeslés balról.) Nem szavazom meg a költségvetést, s nem vagyok bizalommal a kormány iránt azért sem, mert a kormány saját gyengeségének leplezésére állandóan a múltnak, az ellenzék régi cselekedeteinek kritizálásában meriti ki minden erejét és hogy ha a mai többség kormányrajutásának talán az volt az indoka, hogy a nemzet megelégelte a koalicziós uralmat, a mi valószínű és körülbelül bizonyos, akkor, mélyen t; képviselőház, bizonyos az is, hogy önök ennek a nemzeti undornak az uzsorásaivá váltak akkor, a mikor a múltnak kritizálása helyett egy jobb jövőt nem tudnak biztosítani ennek a nemzetnek. TJgy a költségvetési vita során, mint más alkalommal is nélkülöztük, hogy akármelyik ministor vagy a kormányzati többségnek akármelyik vezére felállott volna ós kitűzte volna azokat a nagy irányadó szemjDontokat," azokat a messzemenő nagy perspektívákat alkotó nemzeti programmokat, a melyek alapján a munkapárt a következő évtizedeken át a kormányzást támogatni fogja. Nem tagadhatjuk, t. képviselőház, hogy e parlament között és a magyar népélet között a nézetkülönbségeknek egy egész oczeánja van és hogy ez a ház, ugy a mint itt tanácskozik és tárgyal, tanácskozásának anyagával a közvélemény nagy részét, egész nemzeti életünket nem tudja elementáris erővel magával ragadni. Mintha mi a kérdéseknek csak a felszínét mérnők megbolygatni, és nincsen meg a közvéleményben, a népben és a magyar társadalomban az a politikai érdeklődés, a mely egy parlament tárgyalásai iránt feltétlenül szükséges. (Zaj.) Gr. Batthyány Pál: Nincsenek itt! Üresek a padok!
