Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

158 125. országos ülés 1911 B. Podmaniczky Endre: Ott nagyon sokan vannak! Gr. Batthyány Pál: Nem nekünk kötelességünk a határozatképességet fentartani, hanem a többségnek! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! B. Podmaniczky Endre: Ez újdonság! Vertán Endre: A munkapárt nem dolgozik! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári): Ha a többség vezéreinek és tagjainak egymáshoz való viszonyát vizsgálom, lehetetlen, hogy arra a gondolatra ne jussak, hogy ez a helyzet hasonlít az időjósló házikóhoz, a melyekből ha öregasszony jön ki, az rossz időt jelent, ha pedig férfi jön ki, jó időt jelent. Perczel Dezső: Barát! Barát! (Derültség.) Huszár Károly (sárvári): Igen, ha pl. Perczel Dezsőnek a barátja, gróf Tisza István jön ki a munkapárti házikóból, akkor ez a kormánypártra rossz időt jelent; ha egy másik jön ki, pl. a körmöczbányai beszéddel Lukács László, vagy a szombathelyi beszéddel Székely Ferencz, az megint jó időt jelent a másik irányzatra nézve. (Derültség.) Mikor ezen időjósló politikai emberek megjelennek a nagy nyilvánosság előtt, akkor mindig elborul a többség egének arczulata, ós minden erőfeszítést megtesznek arra, hogy azokat az ellentéteket, a melyek pl. Várady Zsigmond és gróf Zichy János vagy Sándor Pál és gróf Tisza István között fennállanak, leplezzék. Mártonffy Márton: Simonyi és Huszár! (Derültség jobbról.) Huszár Károly (sárvári): Köztünk abban nincsen nézetkülönbség, hogy ezek a dolgok csak addig rejthetők a véka alá, míg elementáris erővel be nem köszönt a választói reform kérdése. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Pongrácz János: Akkor ön már nem lesz itt! Huszár Károly (sárvári): Engem nem a képviselő ur hozott be a parlamentbe; nem a kormány kegyéből vagyok itt, a képviselő ur pártjának nagy ellentállása daczára jöttem be egyszer, és akár baráttal, akár barát nélkül fogok az elé a nép elé menni, ha elmondom nekik, a mit itt mondok, nemcsak egyszer fog megválasztani, hanem hiszem hogy másodszor is. De ha a képviselő ur kerületébe elmegyünk és ott a képviselő ur az én jelenlétemben megmondja annak a népnek, hogy megtagadta, a mit a választói reformra nézve programmjában ígért, hogy nem akar a népnek több jogot biztosítani, biztosan állítom, megbukik a képviselő ur, akárhány barátja van is. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Pongrácz János: Jöjjön le! Huszár Károly (sárvári): Nagyon tévednek azok az urak, a kik azt hiszik, hogy ez a parmárczius 22-én, szerdán. lamenti katzenjammer, a mely most a többségen és az ellenzéken egyformán uralkodik, (Mozgás.) állandó lesz. Az nagyon pókhálós észjárás, a mely azt hiszi, hogy a magyar népet légmentesen el lehet zárni a nyugati kultúra és haladás szellőjétől és irányzatától. Ezek az ébredező néprétegek saját szűkös anyagi viszonyaink közt bámulatra méltó áldozatkészséget, munkásságot és agitácziót fejtenek ki arra nézve, hogy nélkülök ne történhessék ebben az országban semmi, hogy mindazon kormányzati intézkedésekben, a melyeket az alkotmány biztosit, a maguk érdekképviseletével, a maguk saját erejével, részt vehessenek. Mesterséges eszközökkel, hol alkohollal, hol erőszakkal, hol korteseszközökkel visszaszoríthatok ezek a törekvések, de azután elementáris erővel kitörnek a föld mélyéből is, és előbb-utóbb czélt fognak érni. A ki látó szemekkel látja a magyar társadalom közállapotait, konstatálni kénytelen, hogy a fejlődés tempója ebben az országban is meggyorsult. Az a szervezkedés, a mely minden modern államban matematikai biztossággal bekövetkezik, az utolsó másfél évtizedben itt is mérföldes csizmákkal haladt előre. Hiszen a munkásoknak önképző egyesületei, szakszervezetei és más saját intézményei, bár egyik-másik téves irányokba téved is, nagy lényegében mégis csak üdvös czélt szolgálnak, a mikor igyekeznek annak a nincsetlen, vagyontalan munkásembernek társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét javítani. Látunk kísérleteket az egész országban, hogy a kisgazdák saját erejükből, saját lábukon állva igyekeznek hasonló társadalmi, politikai és gazdasági szervezeteket megcsinálni. Látjuk, hogy milyen nagy előrehaladást tett az utolsó másfél évtizedben a nagy- és közéjabirtokos osztály-organizácziója. Látjuk a kereskedők, a merkantilisták ujabb szervezkedését és látjuk szervezkedni a tisztviselőknek, a magyar intelligencziának különböző kategóriáit. Eddig a népnek, a tömegnek, a társadalomnak a feje felett lehetett politikát csinálni; elérkezik azonban az az idő, a mikor -e különböző társadalmi rétegek, osztályok, érdekeltségek a szervezettség erejével nem fogják tovább elviselni és eltűrni, hogy egy-két ember, egy-egy kis zárt társaság csinálja a politikát a fejük felett, hanem mindezen érdekeltségek és szervezetek az ő tagjaikban és vezetésükben rejlő intellektuális erővel, a szervezettség által létesített hatalommal, a modern technika minden fegyverével, sajtóval, agitáczióval, röpiratokkal igyekezni fognak benyomulni minden önkormányzati testületbe és ebbe a kópviselöházba^ is. És ez a fejlődésnek, egy nagyon helyes útja, és a ki azt hiszi, hogy akár ez a képviselőház, akár a vármegyeháza vagy a kommunalitások ajtaját belülről be tudja szegezni és meg tudja állítani a szocziális fejlődés útját, az