Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-123
132 121. országos ülés 1911 márczins 18-án, szombaton. rón óhajtja, hogy az ez irányban teendő lépések mielőbb sikerre vezessenek«. (Helyeslés a baloldalon.) Addig is, mig a végezel elérhető és az összes müveit nemzetek közt erre vonatkozó egyezmények létrejöhetnek, felette kívánatos, hogy legalább egyes államok között jöjjenek létre olyan megállapodások, a melyek a kitűzött czélt bizonyos irányban megközelítik. Magyarország sem zárkózhatik el az elől, hogy hadierejét Ausztriával együtt a nemzetközi helyzet követelményeihez képest, anyagi erejéhez mérten kifejtse; de lehetségesnek látszik az, hogy a hadügyi kiadások egy része, a flottakiadások további emelkedésének megakadályozására bizonyos nemzetközi lépések már most megtétessenek. Ezeknél fogva kérdem a ministerelnök urat: Hajlandó-e a külügyminister ur közreműködésével lépéseket tenni az iránt, hogy szövetséges társunkkal, Olaszországgal egyetértve, a hadiflotta-kiadások további emelkedése korlátoztassék?« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! Az igen tisztelt képviselő ur interpellácziójára rögtön kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen az a tárgy, a mely interjoellácziójának magva, már többször megbeszéltetett nemcsak a hivatalos tényezők között, hanem nyilvánosan is; a múlt delegácziók alkalmával is volt e kérdésről szó. Mindenekelőtt a magam részéről is igen örvendetesnek tartom sir Lord Grey-nek az angol parlamentben tett nyilatkozatát, a mely tanújelét adja annak, hogy a nagyhatalmaknak minden törekvésük oda irányul, hogy a bókét fentartsák. Ez ebből a szempontból is igen örvendetes, de más szempontból is igen örvendetesnek tartom, mert sir Lord Grey nyilatkozata magában foglalja — kívánnám és azt hiszem, nem csalódom benne — bizonyos korrektúráját az ő felfogásának, a melyet ezelőtt két évvel a monarchiával szemben kifejezésre juttatott, (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből a szempontból üdvözlöm én a magam részéről az ő nyilatkozatát, mert ugy tartom, hogy ő is azon felfogásból indul ki, hogy azon feltevések, a melyek bizonyos békebontó szándékot tulajdonítottak a monarchiának, nem voltak alaposak és igy az intézkedései ezentúl tárgyilagosak és azon álláspontnak megfelelőbbek lesznek, a melyeta monarchia a békefenntartása érdekében eddig is elfoglalt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A felvetett kérdés azonban bizonyos komplikácziókkal jár, a mennyiben egy feltevésen alapul, a mely szerintem nem áll meg. A feltevés t. i. az, minthogyha a mi flottánk erősítése és gyarapítása, a melyet a múlt delegáczió elhatározott, tulajdonképen az Olaszországgal való versengésnek volna egyik következménj 7 e. Bátran állithatom, hogy ez nem indította a monarchia kormányait arra, hogy e propozicziókat részükről is támogassák. Nem volt annak egyéb alapja, mint az, hogy igyekezünk elmaradott flottabeli haderőnket gyarapítani és védelmi szempontból olyan viszonylatba hozni a többi nagyhatalmak tengeri haderejével, hogy bizonyos számottevő módon megfeleljen azon érdekeknek, a melyeket mi a tengeren megvédeni vagyunk hivatva. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olaszországgal flotta dolgában versenyezhetni sohasem is fogunk. Legalább én azt hiszem, hogy semmiesetre sem fogunk abból a szempontból kiindulni, hogy mi olyan nagy flottát tartsunk a tengeren, mint Olaszország, mert hiszen a mi viszonyaink egészen különbözők; tengerpartunk aránylag sokkal kisebb, mint Olaszországé; Olaszországnak nemcsak velünk szemben volnának — ha már igy vetjük fel a kérdést — versengési alapjai, hanem még igen sok más irányban is vannak védelembe veendő érdekei, a melyek a mieinktől teljesen távol esnek és azért Olaszország sokkal nagyobb flotta fentartására kényszerül. , Különben a hivatalos Olaszországgal e tekintetben teljes megértés is jött létre azon felvilágosítások és megbeszélések alapján, a melyek a mi külügyi hivatalunkkal már évek óta folynak és a melyek arra irányulnak, hogy a közvéleményben elterjedt azt a véleményt, mint hogy ha a monarchiának és Olaszországnak ellentétes érdekeik volnának, mindinkább eloszlassák, s mind Olaszország kormánya, mind a monarchia kormányai mindig azon voltak, hogy a közvéleményben elterjedt e téves hitet eloszlassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért külön egyezményekre a kormányok között tulajdonképen nincs is szükség, mert hiszen megvan a megegyezés abban, hogy nincsenek érdekellentétek. (Ugy van! a jobboldalon.) Sajnos, hogy a népek köztudatába ez a felfogás még teljesen át nem ment és ezért nagyon kívánatos, hogy ez a felfogás, a melynek a kormányok ugy az egyik, mint a másik országban kifejezést adtak, mindinkába terjedjen a népek tudatában is. Különösen kívánom, hogy ez Olaszország részéről is megtörténjék, mert hiszen bátran mondhatjuk, hogy a monarchia né]3ei között sokkal kevésbbé nyilatkoznak meg e tekintetben aggodalmak, mint különösen Olaszország sajtójában és ezek ott bizonyos nyugtalanságot gerjesztenek az olasz közvéleményben, a mi sokkal kellemetlenebbül hat, mint a monarchiának és Olaszországnak eddigi fegyverkezései. Azt tartom tehát kívánatosnak, hogy ez a közvélemény mintegy az államok felfogásához idomuljon, a mely békés és természetszerűleg csak követi azon politikát részleteiben is, a
