Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-99
99. országos ülés 1911 február 11-én, szombaton. 93 ez módjában áll, segíthetne a bajon az által, hogy ezt a statisztikai kimutatást, a melyet minden hónapban kiadnak, egy kissé népszerűbbé tétetné, sőt mi több, a mennyire lehet, általánosítani kellene azt. Az azelőtti kormányok alatt a képviselők ezt minden hónapban meg is kapták, de most az ujabb időben ez egészen elvonatott tőlünk, holott ennek tartalma olyannyira tanulságos, hogy azt hiszem, hogy ha ezt általánosítani és népszerűsíteni lehetne, ez a hazai ipar fellendítését óriási nagy mértékben előmozdítaná, mert az ezen füzetekben az egyes behozatali iparczikkeket illetőleg foglalt számok olyannyira megdöbbentők, hogy ha ezeket az ország közönségének megfelelő módon értésére lehetne adni s ha igy felfoghatnák azt a végtelen nagy csapást, (Helyeslés baljelől. Halljuk! Halljuk !) a mely ezen behozatal által mint kár Magyarországra háramlik, akkor, azt hiszem, hogy felébredne Magyarország hazafiasán érző közönsége és fokozottabb mértékben támogatná a hazai ipart. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, hogy a t. minister úrhoz intézendő tiszteletteljes kérésem abban kulminál, hogy legyen kegyes valami módot találni arra, hogy ezen kimutatás mindenekelőtt a régi rendszernek megfelelőleg minden képviselőnek kezéhez jusson, még pedig minden hónapban és nemcsak egyszer egy esztendőben. Másik kérésem j>edig az, hogy a mennyiben ez lehetséges volna, ezeket a kiadványokat valahogyan általánosítsák, népszerűsítsék, vagy legalább azokat a dolgokat hozzák nagyobb mértékben nyilvánosságra, a melyek igazán ijesztő képét mutatják annak, mi mindent hoznak be ebbe az országba olyan iparczikkekben, a melyeket itthon is gyártanak, a minek következtében maholnap megközeliti ipari behozatalunk a 2 milliárdot. A másik, a mit Földes Béla t. képviselőtársam oly szépen kifejtett, a telekkönyvi statisztikának, valamint az ingatlan forgalomról szóló kimutatásnak hiánya, a melyet talán maga a t. kereskedelemügyi minister ur nem tud reparálni azon egyszerű okból, mert hiszen a mi telekkönyvi átalakításunk befejezve nincs, sőt megbocsát az igen t. minister ur, ha azt mondom, hogy ilyen állapotok aligha uralkodnak még egyetlenegy európai országban is a telekkönyvek rendezetlensége tekintetében, mint Magyarországon. Székely Ferencz igazságügyminister: Később kezdtük, mint a többiek ! Sümegi Vilmos: Igen, igen, hiszen nem mondom, hogy az igazságügyminister az oka, de hogy a telekkönyvi statisztika és egyáltalában az ingatlan átiratások dolgában milyen visszaélések fordulnak elő épen ezen okból, az igazán megdöbbentő és én a magam részéről nemcsak ezen szempontból, nemcsak a holtbetüt, a statisztikát tekintem fontosnak, hanem azt, hogy a birtok változás, az ingatlanforgalom változása is bármiképen fel legyen tüntetve. Ha más okból nem is, csak azon egyszerű nagy érdek okából, hogy elvégre is érdekelheti nemcsak a törvényhozást, de az ország egész közönségét, hogy Magyarország határszélein a birtokok minő változásokon mennek keresztül és minő tulajdonosok kezébe jutnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magam nem tudom ennek a módját, de bizonyára lesz rá mód, (Halljuk! Halljuk!) hogy ki lehessen mutatni azt, hogy teszem fel az ország keleti szélén, a hol tudvalevőleg az oláhság nagyon terjeszkedik, a hol az oláh pénzintézetek óriási nagy áldozatokkal igyekeznek maguknak a magyar és székelykézen Vsvő birtokokat megszerezni, minő változások mennek végbe. Vagy Felsőmagyarország bizonyos részein, pl. Szepesmegyében is, ha nem is oláh, de idegen, német kézre kerülnek igen nagy birtokok. Különös nagy fontossággal bír ez az erdélyi részekben és a keleti határszéleken, a hol évrőlévre a birtokváltozások rendjén a magyarság gyengül és fogy. Nem.tartozik ezen jelentés tárgyalásához az, hogy javaslatokat tegyünk ezen baj orvoslása czéljából, habár azt hiszem, hogyha Magyarországon még mindig fennállanak a hitbizományok és sok egyéb más megkötöttségek, ugy ezen határszéli birtokokra nézve annak mindenkori biztosítása, hogy magyar kézen és a keleti határszéleken székely kézen maradjanak, oly nagy nemzeti érdeket képez, hogy az megérdemelne külön törvényhozási intézkedést is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezért tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék különös tekintettel lenni a statisztika összeállitása alkalmával arra, hogy hány birtok jutott idegen kézre, ellenséges kézre, olyanok kezére, a kik ki akarják pusztítani onnan az ezer esztendős székely fajt. Ezt méltóztassék feltétlenül valamilyen kimutatásban a törvényhozás elé terjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még egy-két kifogást leszek bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az egyik az, hogy a városoknak életéről nagyon szép és részletes kimutatást kapunk, a mely ugy a hogy egész tükrét hiven adja vissza a városok életének, azonban a községekről, annak a szegény koldus népnek helyzetéről semmiféle formában nem kapunk képet. S méltóztassék csak elgondolni, hogy semmiféle statisztikai kimutatásunk nincs pl. arról, hogy azok a községek minő pótadót fizetnek. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) Pedig tudok községeket a magam választókerületében is, a melyek nemcsak száz, hanem kétszáz százalékon túli pótadót is fizetnek. (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy az nem pártkérdés, hogyha az ország elé volnának tárva ezen nyomorúságos szegény embereknek adózási viszonyai; azt hiszem, megdöbbennének ezen önök is és módját találnák annak, hogy az a pótadórendszer, a mely ma uralkodik Magyarországon, és a mely igazán a legszebb községeket és mondhatni, a magyar vidékeket sújtja légin-
