Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 folyt, levonták volna azt a tanulságot, hogy azt a ministert, a ki egyszer dezavuálja magát, ott hagyják, (Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) akkor ma már ott volnánk, mint annak idején, mikor gróf Héderváry ministerelnök nr előtt letették a ház asztalára a jsénzt, és nyomban ott hagyta a t. pártja, a mely párt azután most megint felkarolja. (Zaj a jobboldalon.) Akkor ugyanez a ministerelnök volt, és azt mondták, hogy, hja, a mely ministerelnök ilyen dologba bele. belemegy, azt nem támogatjuk. (Ellenmondás és felkiáltás jobbfelöl: Ki mondta ?) Az a párt, mely akkor megbuktatta, és a melynek háromnegyedrésze most itt van a házban. (Zaj a jobboldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőtársaim, hogy ha akkor Héderváry Károly ministerelnök abban a helyzetben lett volna, hogy - annyira lett volna anyagilag támogatva, mint most a választásoknál, talán akkor is tudott volna magának többséget szerezni. Elnök: A képviselő urat kérem, hogy valahára térjen már a tárgyra. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Posgay Miklós: Bocsánatot kérek, a ház közbeszólásai folytán tértem el a tárgytól. Különben, hogy a tárgyra áttérjek, (Derültség jobbfelöl.) a bankbizottságban Holló Lajos előadó ur egy nagyon szép beszéddel indokolta az önálló bank jogosultságát. Hogy ez a szép beszéd ne vesszen el az utódok számára, azt a részét, mely erre vonatkozik, ha megengedik, felolvasom, (Derültség a jobboldalon.) hogy belekerüljön a naplóba. (Olvassa): »A bank nemzetgazdasági hivatása. A mint a természetben mondják, hogy egy falevél sincs, mely hasonló lenne a másikhoz, épj> ugy az állami életben sincs egy állam, mely hasonló viszonyok közt élne, mint egy másik állam. Minden államnak külön gazdasági czéljai és irányai vannak, és különösen nincsenek egyenlő viszonyok közt olyan államok, mint pl. Ausztria és Magyarország is. Ausztria gazdasági érdeke az, hogy ipari*életének fejlettségét megtartsa, és Magyarországot, mint fogyasztó területet továbbra is a maga czéljai számára biztositsa«. Ezt mondtam én is az előbb, de a t. ház akkor átterelt engem a szüretre. (Zaj. Olvassa): »Magyarország érdeke az, hogy az ő fejletlen ipari életét magas fokra emelje a bank támogatása által, ez pedig ellentétben van Ausztria törekvéseivel, melyeket ekként egy szervezetben egészségesen Melegíteni teljesen lehetetlen. (Ugy van! balfelöl.) Ezt mutatják a csendes, lappangó válságok is. Nem mindig tör ki a válság az üzleti világban közismert módon és feltűnéssel, hanem csendes válságok is uralkodnak az üzleti életben igen gyakran. A ki ezt kissé figyelemmel kiséri, tudja, hogy időszakonként a magyar ipar egyes részeiben milyen nehéz gazdasági és üzleti helyzetek támadnak. Voltak idők, midőn fejlettebb üvegiparunk, megint volt ibruár 10-én, pénteken. 83 idő, midőn fejlettebb bőriparunk, majd, mikor fatermelési iparunk volt kitéve súlyos válságoknak*. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég volt! Hallottuk Hollótól!) Hát ez nem a bankra vonatkozik? (Nagy zaj a jobboldalon.) »Mikor az osztrák termelés egy bizonyos kartellszerű megállapodáshoz tudott jutni, hogy odaférkőzhessék a fejlődő magyar iparhoz, hogy azt az árak leszállításával, a hiteligények nagymérvű kielégítésével megrontsa, iparunkat megsemmisítse és versenyét lehetetlenné tegye a helyett, hogy fejlődő iparunknak segítségére sietett volna. Kicsi társaságok ép ugy, mint nagyratörő (Zaj.) nemzetek egész más érdekellentéteket« . . . Elnök: A házszabályok értelmében beszédet olvasni tilos. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Idéz!) A képviselő ur eddig még a tárgyhoz saját nézete gyanánt semmit sem mondott. Beck Lajos: Most jön, kérem. (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék most már az olvasást abbahagyni és a saját nézetét elmondani. (Helyeslés.) Posgay Miklós: Meghajtom az elnök figyelmeztetése előtt és leteszem a jegyzetet, habár sajnálom, hogy nem juthat be egészen a képviselőházi naplóba Holló Lajos beszédének ez a része, mert igazán nagyon tanulságos. Miután a bankbizottsági ülésen sokan nem vehettek részt, nem is hallották, azért voltam bátor megkezdeni a felolvasást, de az elnök ur azt mondja, hogy térjek át a tárgyra. (Derültség.) Hát igenis, rátérek a tárgyra. (Elénk derültség.) A mint az előbb is mondottam . . . Egy hang (a középen): Olvastam! (Élénk derültség.) Posgay Miklós : Az már régebben volt. (Derültség.) Fráter Lóránt: Nem hagyják a saját nézetét elmondani. (Derültség.) Posgay Miklós: . . . azt csak az elnök ur nem fogja mondani, hogy üljek le és fejezzem be. A mint már az előbb emiitettem is, Magyarországnak önálló bankra azért van szüksége, mert itt a hiteligények egész más kielégítést kívánnak, mint Ausztriában és nem lehet egy kalap alá vonni, mint pl. a közös hadsereget. A közös hadseregben sem találunk nagy gyönyörűséget — egyelőre, a inig a kérdés elő nem kerül, nem szólhatunk hozzá, de gyönyörűségünk nincs benne (Elénk derültség a jobbóldalon.) — ép ugy, a mint nincs gyönyörűségünk a közös vámterületben, a közös udvartartásban . . . Egy hang (a jobboldalon) : Az ön beszédében ! (Elénk derültség.) Posgay Miklós: ... és nem volt nagy gyönyörűségünk az önálló bankban. (Hosszantartó élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) ... a közös bankban. Hogy egy szóbotláson a t. túloldal ilyen nagyot mulasson, azt feleslegesnek tartom, mert eddig tényleg nem gyönyörködtünk az önálló 11*