Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

84 98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. bankban, hisz önök mindig meggátolták, hogy gyönyörködhessünk benne, {Ugy van! balfelöl.) Ha egyszer lesz önálló bankunk, fogunk is benne gyönyörködni. (Ugy van! a baloldalon.) mint a hogy önök gyönyörködtek az én nyelvbotlásomban. Hiszen láttuk azt, hogy mennyire botlottak meg önök, mikor a választásokon hirdették, hogy ha már az önálló bankot nem is tudják megcsinálni rövid időre, de most rövid időre meg fogják hosszabbítani a közös bank szabadalmát, azonban csak azért, hogy az önálló bankot megcsinálhassák és hozhassák a nemzetnek és ebbe a meghosszabbításba is csak azért mennek bele, hogy megcsinálhassák a készfizetést És mit láttunk? Itt a minister ur és gróf Tisza István ur, azt, a mit önök hirdettek a választások alatt, egyszerűen megtagadják, (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) mert azt mondják, hogy nem a készfizetések felvételét, hanem csak rendezését Ígértük meg a nemzetnek. Hát ha én Héderváry Károly urnak tartoznám 100 forinttal és azt ugy rendezném, hogy meg fogom fizetni, csak várjon rá, nem hiszem, hogy ebbe beleegyeznék, hanem azt kívánná, hogy azonnal fizessem meg. (Élénk derültség. Zaj. Felkiálltások jobbfelöl: Elengedi!) Hencz Károly: Csak jó kamatot fizess! Egy hang (jobbfelöl): Százezer forintot! Posgay Miklős: Százezret nem mondhattam, mert annyit, azt hiszem, Héderváry Károly ur sem tudna mindjárt hitelezni. (Derültség.) Épen azért, t. képviselőtársam, furcsa, hogy engem ezzel zavarba hozni próbált. Én már régebben vagyok itt, és jobban tudom, mint a képviselő ur, mikor kell az embert zavarba hozni. Hiszen látjuk, hogy nemcsak egy nemzet, hanem a legkisebb egyén is mindig és mindenkor önállóságra törekszik. (Ugy van! balfelöl.) Hát csak mi legyünk olyan kiskorúak, hogy itt törvényt hozunk arról, hogy nekünk igenis jogunk van ahhoz az önállósághoz, de, nem akarunk vele élni? (Ugy van! balfelöl.) Én itt csakugyan azt látom, hogy nem rajtunk múlik az, hogy nem lehetünk önállóak, hanem azokon, a kik mindenkor ott vannak a hatalom árnyékában . . . Farkas Zoltán: Ott voltak négy esztendeig! Posgay Miklós: ... és a hatalom megnyeréséért mindent készek feláldozni. Itt azt hallottuk, hogy egy képviselő ugy nyilatkozott, hogy mert Ausztria velünk szemben bornírt, hát nekünk Ausztriával szemben engednünk kell. (Derültség.) Engedelmet kérek, ez nem politika. Nekünk igenis nem szabad engednünk, nekünk szembe kell szállanunk vele. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Posgay Miklós: Én azt állítom, hogy gyávaság az, ha valaki nem mer szembeszállani a nehézségekkel. (Ugy van! balfelöl.) Mindig azt hányják a szemünkre, hogy mi hatalmon voltunk, miért nem csináltuk meg tehát az önálló bankot? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Hát annyira kiskorúnak képzelik a nemzetet, hogy nem tudja, hogy a mikor önök szerint, a függetlenségi párt volt hatalmon, nekünk csak három ministeri széket adtak át, a 67-eseknek pedig hatot, és az első alkalommal, mikor a függetlenségi párt meg akarta volna valósítani elveit, mindjárt felborult volna a ministeri szék. (Zaj.) Mert az a hat 67-es minister mindig gátolta a három 48-as ministernek törekvését, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) de az a három 48-as minister igenis volt annyira lojális a hat 67-es ministerrel szemben, hogy igen is segített nekik kihúzni a nemzetet abból a kátyúból, a melyekbe önök döntötték. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nézzük csak meg azt a példát. (Felkiáltások jobbfelol: Melyiket?) Egyik képviselőtársunk t. i. azt mondja, hogy mi meggátoltuk őket abban, hogy nem jöhettek be ide a képviselőházba, és nem eszközölhették az ellenőrzés nagy hatalmát, mert nem adtunk nekik kerületeket. Hát módunkban volt-e nekünk, t. ház, nekik kerületeket adni? Ha módunkban lett volna és tehettük volna, hogy kerületeket adjunk nekik, igenis elküldtük volna őket a nemzet szine elé, hogy választassák meg magukat. De épen az volt a bibi, hogy nem mertek kibújni az odúból, s nem mertek fellépni képviselőknek, mert tudták, hogy a választásokból nem jönnének haza ép bőrrel. (Nagy zaj jobbfelol.) Nem hogy mandátumot kaptak volna, hanem eldöngették volna őket. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy látom, hogy a t. túloldal már nagyon türelmetlen és nézi, hogy megvan-e már a három óra, nem akarok tovább visszaélni a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de igenis, ezt az egyet még megmondom, hogy azok a kéj>viselők, a kik itt voltak velünk annak idején azon a bizonyos deczember 13-iki napon, mit mondtak azok a t. képviselőtársam, a most önök között ülő Perczel* Dezsőről? (Folytonos zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Perczel!) És most ott vannak a túloldalon Perczellel együtt, ott ül az önök padjain, kezelnek vele és felemelik őt. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Éljen Perczel Dezső!) , Hát ez politika, t. képviselőház? Én ma is azt mondom, a mit annak idején mondottam, hogy a hazám és nemzetem érdekében mindent megteszek. Az ilyen javaslatot pedig, a minőt ide hoztak a ház elé, a mely javaslatot bizonyára több ehhez hajonló javaslat fog_ követni, nem fogadom el, nem támogatom, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem minden igyekezetemet arra fogom fordítani, hogy ezeket megdöntsem és arra fogom önöket szorítani, hogy kérdezzék meg a nemzetet, hogy ebben a kérdésben döntsön. (Helyeslés.) A javaslatot