Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-98
98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. 73 hogy t. i. megtörténhetik, hogy más kérdésekkel szemben is, a melyek a múltban elintézés alá kerültek, a megtörtént tények nem fedik magukat a tett nyilatkozatokat. (Derültség a jobboldalon. Zaj és mozgás halj elől.) Kérem, ezt nem gunyképen mondom. Én ezzel csak tisztázni akarom azt, a mit mondani akartam, mert csak azt akartam jelezni, hogy ha sokat bolygatjuk a multakat, megtörténhetik, hogy még más ilyen esetekre is bukkanunk, a hol a tények nem fedik magukat a történt nyilatkozatokat, (Zaj a baloldalon.) s ezek szintén olyan bombaszerű hatást fognak esetleg előidézni, mint az a példa, melyre tegnap hivatkoztam, (Zaj. Halljuk 1 Halljuk !) a nélkül, hogy itt valami gyanusitásról, vagy nem tudom én miféle leleplezésről lenne szó. (Zaj és mozgás balfelöl.) A mi már most Szmrecsányi György t. képviselő ur beszédét illeti, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) a melyben az én t. képviselőtársam minden áron és minden eszközzel ellentétbe akar engem hozni Justh Gyula t. képviselőtársammal.... Szmrecsányi György: Van ellentét! (Zaj.) Huszár Károly : A javaslat van ellentétbe helyezve Justh Gyulával! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminister:... Erre nézve én is nyilatkoztam és t. képviselőtársam is nyilatkozott. Azt hiszem, hogy ezzel a t. képviselő ur lelkiismerete meg lehet nyugtatva. (Derültség jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Én kijelentettem, t. ház, hogy én a magam propoziczióját adtam elő, nem pedig Justh Gyula t. képviselőtársamnak memorandumát olvastam fel; ahhoz nekem jogom sem volt; az nem az én szellemi tulajdonom volt. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Én azt adtam elő beszédemben, hogy mi volt az alapgondolata az én kibontakozási tervemnek. Hogyha az nem szószerint egyezett azzal, a mi Justh Gyula t. képviselőtársam memorandumában van, ez csak egészen egyszerű és világosan érthető, mert hiszen a memorandum az ő álláspontját jelezte a folytatott tárgyalásoknak következményeként. Hogy én az önálló banknak voltam a hive, arról, azt hiszem, az én t. képviselőtársam nem volt meggyőződve, mert hiszen azok a tárgyalások, a melyeket vele többször folytattam, meggyőzhették őt arról, hogy nekem aggályaim vannak e tekintetben, a melyeket soha sem előtte, sem mások előtt nem titkoltam. És ha azt képzeltem, hogy ha ennek a kérdésnek az elintézését rábízzuk a jövő országgyűlésre, ez a kérdés tisztázódni fog, azt hiszem, hogy ezzel senkinek az elvi álláspontját nem sértettem és nem vontam kétségbe. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket akartam elmondani és kijelentem, hogy én további ugratásokra nem válaszolok. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Justh Gyula képviselő ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Justh Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 215. §-ának 1. és 2. pontjai alapján kérek szót, (Halljuk ! Halljuk !) Nem voltszándéKÉPVH. KAPLÓ 1910 —1915. T. KÖTET. kom felszólalni, de minthogy a t. pénzügyminister UT előadása azt a látszatot kell hogy ébreszsze mindenkiben, mint hogyha én, daczára annak, hogy én az önálló jegybank álláspontján voltam, vele, a ki a közös bank álláspontján maradt mindvégig, (Helyeslés jobbfelől.) tárgyaltam volna . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Ezt nem mondta! Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk I) Bocsánatot kérek, a minister ur felszólalása erre enged következtetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nos hát, minthogy én ugy látom, hogy a t. pénzügyminister urat az ő emlékezőtehetsége kissé cserbenhagyta, (Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) másfelől pedig országos érdeknek tartom, (Helyeslés bálfelől.) hogy mindenki az országban ebben a kérdésben végre-valahára egész tisztán lásson, (Halljuk ! Halljuk!) kénytelen vagyok a tárgyalásokról a leplet egy kissé felemelni. (Halljuk ! Halljuk !) Két tárgyalásunk volt, . . . Zlinszky István : Ki volt a kosaras ? Mindjárt kitűnik ! (Derültség balfelől. Halljuk ! Halljuk !) Justh Gyula : ... az egyik nyáron, a másik pedig késő őszszel. (Ellenmondások jobbfelöl.) Késő őszszel vagy a tél elején. Azt hiszem, hogy ez a dátum nem annyira fontos, hogy magát a napot kellene megjelölnöm. A nyári tárgyalásaink alkalmával, mikor a t. pénzügyminister ur hosszasan fejtegette előttem a kibontakozási tervet, körülbelül ugyanazon az állásponton volt, a melyen a mai és mindazon felszólalásaiban, a melyeket e vita során erre vonatkozólag tett. Én azután tárgyalásaink végén megkérdeztem, hogy mi az ő felfog gazdasági önállóság és az önálló magyar jegybank kérdésében — ez nyáron történt, ne méltóztassék kérem elfelejteni — és arra a t. pénzügyminiszter ur kifejtette előttem a közös banknak nagy hasznát és az önálló gazdasági berendezkedés káros voltát. Én erre azt mondtam a t. pénzügyminister urnak, ha igy áll a dolog, akkor semmiféle további tárgyalásnak helye köztünk nincsen, mert én a magam részéről az álláspontomról letérni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Ezzel azután a nyáron további tárgyalás kettőnk között nem folyt. Bekövetkezett az őszi vagy a koratéli tárgyalás és a mikor találkoztunk a t. minister úrral, hogy a kibontakozási tervekről tanácskozzunk, az első kérdésem az volt hozzá az őszszel, a mi volt az utolsó kérdésem a nyáron, hogy t. i. megkérdeztem, hogy mi a nézete különösen az önálló magyar nemzeti bankra vonatkozólag. És erre a t. pénzügynúnister ur azt mondotta, hogy ő a maga részéről, miután látja, hogy a képviselőház nagy többsége akarja az önálló nemzeti bankot, és azt is látja, hogy az ország többsége akarja az önálló nemzeti bankot, ő a maga részéről semmi kifogást nem tesz az ellen, hogyha abba a programúiba felvétetik az önálló magyar jegybank kérdése, a melyet azután itt a képviselőházban az uj kor' mány fog előterjeszteni, a mely uj kormány10
