Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-98
február 10-én, pénteken. 74 98. országos ülés 1911 nak a t. pénzügyminister ur tagja lett volna, én azonban nem, (Élénk helyeslés és tetszés balfelől. Halljuk/ Halljuk!) mert én már eleve kijelentettem, hogy én a magam részéről semmiféle ilyen kabinetalakitásban résztvenni nem kívánok, (Élénk éljenzés balfelől.) sem mint annak vezetője, sem mint annak a kormánynak tagja. A mikor a t. pénzügyminister ur ezt kijelentette, akkor azt mondtam neki, hogy hiszen- ha ez a nézete a t. barátomnak, akkor semmi akadálya sincsen annak, hogy belépjen a függetlenségi- és 48-as pártba. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Akkor a t. barátom azt mondta, hogy hiszen a vége úgyis az lesz, csak ma még nem teszi, mert azt fogja ország-világ hinni, hogy ő a hatalomért lépett be a függetlenségi pártba. (Derültség balfelől. Mozgás jobbfelől.) Azután a további beszélgetéseink során kijelentette a minister ur, hogy a felséges ur mindenáron azt akarja, hogy ő legyen pénzügyminister, de ő kijelentette a Felséges urnak, hogy ő sokkal ujabb keletű magyar jegybankos, semhogy a függetlenségi- és 48-as párt bizalommal tekinthetne reá. (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) |$|.] ,; : | Engedelmet kérek, ezek mind megtörtént dolgok! t; •! •_ ••• Nagy Sándor: Magánbeszélgetés volt? B •••; Justh Gyula: Akkor, a mikor egy kibontakozási tervről tanácskozik két politikus, az sohasem lehet magánbeszélgetés. (Taps és helyeslés balfelől.) Ahhoz, feltétlen joga van az országnak, hogy megtudja, hogy milyen úton-módon akartak megegyezésre jutni, hogy miként folytak le a tárgyalások. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Én aztán mondhatom rendkívüli nagy örömben voltam, mert azt láttam, hogy ö felségének egyik legbizalmasabb embere már nem idegenkedik az önálló magyar jegybank létesítésétől. Teljes jóhiszeműséggel és örömmel gondoltam arra, hogy ennek a mi tárgyalásunknak más eredménye nem lehet, mint az, hogy azok az elvek, a melyeket én hirdetek, megvalósulásra fognak jutni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor aztán ennek alapján — mert hiszen máskép nem is lett volna értelme, hogy miért mentem volna ö felségéhez, — meghívást kaptam ö felségéhez és ott erről beszéltünk és hivatkoztam reá, hogy a t. pénzügyminister ur az önálló jegybank mellett van, Ö felsége egészen megütközött és azt mondotta : dehogy, ő a közös bank hive. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Nem érdemli meg, hogy minister legyen. (Zaj.) Justh Gyula: Bocsánatot kérek, a mikor a felséges Ur azt kívánta tőlem, hogy ujabb tárgyalásokba bocsátkozzam Lukács László t. képviselőtársammal, illetőleg most pénzügjmiinister úrral, akkor erre nekem Ö felségéhez más válaszom nem lehetett, mint az, hogy ilyen viszonyok közt nagyon sajnálom, de Lukács Lászlóval tovább nem tárgyalhatok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Dixi et salvavi animam meam! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Pfuj! Zaj a jobboldalon.) Szent-iványi Árpád : T. képviselőház!... Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Szeilt-lványi Árpád: Személyes kérdésben. Elnök : Tessék ! Szent-lványi Árpád : Én ma reggel a napirend előtt meglehetősen élesen támadtam a pénzügyminister ur tegnapi beszédének egy passzusát és meglehetősen élesen utasítottam vissza; hozzátettem azonban mindjárt, hogy ha nekem a pénzügyminister ur bebizonyítja azt a vádat, a melyet az a passzus tartalmaz, ünnepélyesen fogok bocsánatot kérni a t. képviselőháztól. Most a t. minister ur felkel és azt mondja, hogy sérteni nem akart senkit. Hát bocsánatot kérek, én ezt tudomásul veszem, de hogy bocsánatkérésre nincs okom, azt a t. képviselőház beláthatja (Igaz! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) és ezért azokat a szavakat, a melyeket elmondtam., ezutánra is fenn kell tartanom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szmrecsányi György képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Szmrecsányi György: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! balról. Mozgás jobbról.) A házszabályok 215. §-a alapján félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása és személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) A pénzügyminister ur (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Lukács!) az én felszólalásomat, a mely a közvéleményben vélte a maga gyökerét feltalálhatni, ugratásnak minősítette. Hogy ez ugratás nem volt, azt bizonyítja (Zajos derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Elnök csenget.) Justh Gyula t. képviseltőársamnak az a kijelentése . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: ... és az a felvilágosítása, a melyet igenis vártunk és a melyet a közvélemény Justh Gyulára vonatkozólag megnyugvással fogad. (Helyeslés a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Egy hang (jobbfelől) : De a pártja nem ! (Zaj.) Szmrecsányi György: Mikor itt a képviselőházban komoly dolgokról tárgyalunk, engedje meg az igen t. pénzügyminister ur, hogy én azt szó nélkül ne hagyhassam, hogy valamely felszólalásnak komolyságát kétségbe vonj a és így annak értékét leszállítani igyekszik. Felszólalásomnak értéke honoráltatott, és tudjuk, hogy kivel van dolgunk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! (Mozgás balról. Halljuk! Halljuk!) Én csak két szóra kérem a t. képviselőháznak becses türelmét. Az egyik az, hogy én magánbeszélgetések reprodukálására nem vállalkozom. (Élénk helyes-
