Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

600 117. országos ülés 1911 állója van a 43 kilométer hosszú vonalon, mely tehát Budapesttel annyira élénk összeköttetésben áll, hogy az ottani községek mintegy őrszemei, élelmezési forrásai a fővárosnak, ezek a kérdések pedig igen nagy szerepet játszanak Budapest életében, (Helyeslés balfelöl.) továbbá ezen községek a lakhatás szempontjából ugy a munkásoknak, mint a tisztviselőknek olcsón kényelmes lakást nyújtanak, (Igazi Ugy van! balfelől.) ezek tehát szooziális szempontból is mind olyan jelenségek, a melyeket orvosolni kell, a melyeket változtatni kell, mert lehetővé kell tenni, hog}^ ezek az erőforrások, melyek a Budapest közvetlen környezetében lévő községekben rejlenek, a főváros számára értékesíthetők és kiaknázhatók legyenek. Ezzel ellentétben mit látunk ? Azt, hogy a helyiérdekű vasutaknak igazgatósága mintha csak a saját maga és a társulat üzleti érdekeit tartaná szem előtt és nem azokat a közgazdasági és szooziális fontos szempontokat, a melyekre előbb már voltam bátor rámutatni. Erre vall az. hogy addig, a rnig mindig arról beszélünk, hogy milyen fontos szerepük van ezeknek a községeknek : ha a tarifát vagy a menetrendet nézzük, azt látjuk, hogy pl. Ráezkevének és vele együtt hat megállónak az első vonata Budapestre reggel csak 7 óra 22 perezkor érkezik. Méltóztassék elképzelni, hogy a vásárcsarnokokon és piaczokon miféle árszabálybefolyásoló szerepük van ezeknek a községeknek, a melyeknek árui a piaczra elkésve érkeznek meg. Ugyanez a menetrend igazolja azt is, hogy pl. a munkásság sem Budapestről nem mehet azokba a községekbe olcsó lakást keresni, sem az odavaló munkásság már aznap Budapesten munkát természetszerűleg nem kaphat. Valósággal komikus, hogy ha ezekből a községekből, a melyek pár kilométernyire fekszenek Budapesttől, valaki a brucki, marcheggi, lawocnei, fiumei, zimonyi vagy székesfehérvári irányban akar utazni, kénytelen már az előtte való napon bejönni Budapestre, azért, hogy a reggeli első vonatokhoz csatlakozást kapjon. Ugyanez az eset akkor is, ha visszajövet a késői vonatokkal érkeznek meg Budapestre, a Budapest közvetlen tőszomszédságában levő községekbe azon az éjjelen nem képes az utas hazamenni és igy tehát két éjszakájába kerül, a mig egy kis utat Budapestről és vissza meg kell tennie. A Budapestről Ráczkeve felé induló két vonatba Dunaharasztin — a ki járt ezen a vonalon, az előtt nem mondok újságot — oly óriási mértékben száll fel a közönség, hogy ott az osztályok között való különbségről többé szólni nem lehet. El vannak foglalva az ülőhelyek, az állóhelyek, a perronok, és minden ember boldog, ha a leszállás alkalmával a csomagjával ismét viszontláthatja magát, mert ez igazán csak a véletlen esélyektől függ. Világításról vagy effélékről igazán nem is lehet beszélni. Van a helyiérdekű vasutaknak egy-két u. n. szép kocsija, melyet, amikor a vizsgálatra kiinduló felügyelő urak megérkeznek, felvonultatnak. Ezek a Potemkinkocsik, a mint t. képviselőtársam márczius 8-án, szerdán. mondja, ezeket a szalonkocsikhoz csatolják és ezekből az elsőrendű kocsikból állapítják meg a mi általunk rosszaknak áihtott, a közönség igényeinek meg nem felelő kocsiknak a hibáit. A világításról már tettem említést. Szégyellem, hogy ki kell mondanom, de olyan piszkosak ezek a kocsik, hogy az ember valósággal undorodik attól, hogy bennük helyet foglaljon. Ugy látszik, hogy a kocsiknak a rajzait megelőzőleg nem mutatják be a vasúti főfelügyelőségnek, hogy azok megtehetnék a szükséges észrevételeket, s igy legalább a közönségnek megfelelő ülőhelyeket tudnának biztositani. Állithatom a saját tapasztalatomból, hogy ha két ember télikabátban le akar ülni, képtelen ott helyet foglalni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A mikor a kolerajárvány volt, akkor tudtak a tisztaságról gondoskodni. Miért ? Mert a hatósági felügyelet a közigazgatási tisztviselők részéről hatályos és erélyes volt; akkor valósággal szabi imátfürdőben úsztunk a vonatokon. A mióta ellenben a kolerajárvány veszedelmének vége van, talán már a söprésről is megfeledkeztek ezen a vonalon. Annak ellenére, hogy kétórányi időtartamról van szó, a mig a két végállomás közt a forgalmat lebonyolít ják, mellékhelyiségekről nem is lehet beszélni, mert ilyenek nincsenek. Mentőfelszerelést egyetlenegy vonat nem visz magával. A mi a vonatok menetrendjének pontosságát illeti, ezt csak az indulásnál tartják be, az érkezéskor soha. (Igaz ! Ugy van ! balfelől). Egynegyed, egy fél, háromnegyed, egy órai késéssel érkeznek a vonatok. Ez nemcsak szórványosan és ritkán történik, mint a hogy vannak esetek, mikor a legjobb igyekezet mellett sem lehet ezen segíteni, de ezen a vonalon ez rendszer. Azután nagy fontossággal bir az, hogy azoknak a községeknek, a melyekből Budapestre áruczikket hoznak és a melyekbe Budapestről visznek áruezikkeket, lehetővé kell tenni, hogy necsak az utolsó esti vonattal szabadjon nagyobb terjedelmű csomagokat magukkal vinni s ezért, a mint, előbb is voltam bátor előadni, specziális szempontból az ezen viszonyoknak megfelelő szabályokat kell alkotni. Hogy ez mind megtörténhetik, a nélkül, hogy a közönségnek gyakori panaszai illetékes helyre jutnának, ennek főokát abban a hallatlan nyomoruságban látom, a melyben azok a szegény vasúti alkalmazottak szenvednek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kik rosszul vannak fizetve és éjjel-nappal szolgálatba vannak befogva. Ha adataim nem csalnak, hat teljes napi, — éjjeli és nappali órákat beleszámítva, — munka után 16 óra egyfolytában való szabadidejük van azoknak a szerencsétlen embereknek. Természetes dolog, hogy ezek az emberek a munkától és fáradságtól kimerülve m gíeledkeznek mindenről, még a közönséggel szemben tartozó udvariasságról és előzékenységről is.