Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

1Í7. országos ülés 1911 márczias 8-átí, szerdán. m államköltségen, hogy hadd járják be azok a székely emberek a vidéket és tartsák fönn családjukat borszéki, kászoni és egyéb viz árusításával. Semmi különös ebben nem volna. Kisebb költség ez, mint a mikor bejön valami külföldi gyáros, a kinek sok milliója van és Magyarországon létesít egy gyárat, a mely iparággal ugy is foglalkozik ezer és ezer szegény iparosember, és mégis százezreket adnak szubvenczióképen annak a külföldi nagytőkésnek, milliósnak, ha teszem fel, egy czipőgyárat vagy más gyárat létesít. Mikor arról van szó, hogy a Székelyföld szegény kolduspolgártársait fel segélyezzük, az nem mosolyogni való, hanem komoly törvényhozási komoly kormányakczió, és kérem a t. minister urat, hogy ezt figyelmen kívül ne hagyja. T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. kereskedelemügyi minister ur, a kinek, tudom, van érzéke ily dolgok iránt. De e helyről kötelességem, hogy felhívjam Magyarország orvosi karát, hazafiasán érző vendéglőseit, kávésait, kereskedőit, (Általános élénk helyeslés.) hogy elsősorban pusztítsák a sok idegen ásványvizet raktáraikból, kereskedéseikből, vendéglőikből, kávéházukból, a mikor van mindenre megfelelő jó magyar ásványvíz. (Általános élénk helyeslés.) Í/K Igenis, támogassuk a mienket, és a t. minister urat kérem, hogy mindenütt, a hol befolyása van, a hol az államhatalom fensőbbségétől függ valami, a hol szerződésszerűen kiköthet valamit, kösse ki azt, hogy mást, mint magyar ásványvizet ne tarthassanak. (Ugy van ! Felkiáltások a jobboldalon : A hálókocsi-társaság ! Az étkező-kocsik !) Ez okból a következő interpellácziót intézem a t. kereskedelemügyi minister úrhoz : »Interpelláczió a magyar kir. kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a magyar kir. államvasutak vonataiba kapcsolt étkező-kocsikban magyar ásványforrásvizet egyáltalában nem árusítanak ?<< Huszár Károly (sárvári) : Hajókon ! Sümegi Vilmos : Mindenütt, a hol lehet! 2. »Ha igen: szándékozik-e intézkedni az iránt, hogy a magyar kir. államvasutak rendelkezése alatt álló helyiségekben (vasúti vendéglők, az államvasutak vonataiba kapcsolt étkező-kocsik stb.) kizárólag magyar ásványvizeket árusítsanak.?* (Általános élénk helyelés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Gr. Draskovich János jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre : T. képviselőház ! Vannak olyan dolgok, melyeket szerény véleményem szerint a napirendről levétetni hagyni nem szabad. Ezek közé tartozik azon h. é. vasutaknak a kérdése is, elsősorban, melyek Budapestet közvetlen környezetével kötik össze. Ebben a tárgyban voltam bátor már a legközelebbi múltban interpellácziót intézni a . kereskedelemügyi minister ur őnagyméltóságához, és ugy tudom, — a mit különben tőle vártunk is — hogy ő ez irányban a tőle telhető lépéseket megkezdette. Interpelláczióm előterjesztése alkalmával nem kívánom én ezt a kérdést tisztán csak a ráczkeve— dunaharaszti—budapesti h. é. vasút szempontjából felfogni, mert mindazok, melyeket elmondandó vagyok, általánosak, és képviselőtársaim tanúbizonyságot tehetnek a mellett, hogy minden h. é. vasútra vonatkozólag ugyanezen megjegyzéseket a legnagyobb lelki nyugalommal és a tapasztalatok alapján joggal meg lehet tenni. Itt tehát messzebbmenő okokat kell keresnünk, és én ezt magában a rendszerben találom. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre: A vasutak engedélyokiratai kivétel nélkül majdnem mind egy kaptafára készülnek, és mint a jelen interpelláczióm tárgyául kiválasztott h. é. vasút engedélyokiratának 16. §-a is megismétli (olvassa) : »Mihelyt a polgári és katonai forgalom az egyesitett vasútvonalakon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat és a gyorsabb forgalmi berendezés a kereskedelemügyi m. kir. minister egyoldalú megítélése szerint kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyes társaság köteles lesz saját költségén mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztosítási intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek, esetleg a melyek a rn. kir. kereskedelemügyi minister részéről hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak.« A 20. §. pedig ezt mondja : (olvassa): »A kereskedelemügyi m. kir. minister az állami érdek megóvása tekintetéből jogosítva van, hogy ugy a pálya építése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése, valamint folytonos jókarban tartása felől minden részben meggyőződést szerezzen és meghagyja, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.« Hasonló szakaszok vannak még ezután is, de nem akarom ezeknek felolvasásával a t. házat untatni. A hibát a magam részéről ott találom, hogy azok a szervek, melyek hivatva lennének az egyes h. é. vasutaknak az üzemét felülbírálni, ellenőrizni és hatályos közbelépésükkel a rosszat javítani és a hiányzó dolgok pótlására a társaságot utasítani, rendszerint a ministeriumok kebelében ülő előkelő állású tisztviselőkből kerülnek ki, kik azután a h. é. vasút igazgatóságában foglalnak helyet. A nélkül, hogy azt gondolná az ember, hogy ezen előkelő állású urakat az igazgatósági tagság és a vele járó illetmények bármi tekintetben befolyásolhatnák, az állandó együttélés az igazgatóság tagjaival, a minden alkalommal való együttes ülésezés megbénítják őket elhatározási képességükben. így történik, hogy ők maguk is látják a hibákat, észreveszik, hogy javítani valók vannak, és mégis változást a javulás irányában alig találunk. T. képviselőház ! Csakis így történhetik meg, hogy ily bajokat látunk pl. a budapest—dunaharaszti—ráczkevei h. é. vasútnál, mely itt van 1 a főváros közvetlen közelében, melynek 25 meg-