Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. 593 nek nem tartom. Ha az a tényező, a kinek gondjára van bizva a belszervezetnek gyakorlása, mindenféle felelősség alól el van vonva, még úgyis, hogy a hadügyminister sem tehető felelőssé az ő ténykedéseiért, akkor én ezt a belszervezeti felségjogot alkotmányosan gyakoroltnak el nem ismerem (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) és a legnagyobb mértékben csak károsnak tartom a magyar államiságnak ilyen szerény mértékben való előnyomulásával szemben is, mert igy válik lehetetlenné az, hogy a papiroson igen hasznosnak Ígérkező intézkedések a gyakorlatban magyar szempontból teljesen értékteleneknek bizonyuljanak. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nem vonja senki kétségbe, hogy végre is az óriási költséggel, a nemzetnek és az államnak nagy erőfeszítésével fentartott hadseregnek nemcsak a habomban van hivatása, annak már a békében is nagy hivatást kell betöltenie. (Ugy van l a hal- és a szélsőhaloldalon.) Mindenekelőtt megtestesiti az állam fizikai erejét, megtestesiti az állam egységét, a mely államegység a nemzeti jellegnek teljes értékű kidomborodása nélkül nem érvényesülhet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es miképen vagyunk a nemzeti jelleg kérdésével ? Hisz ezt mindenki tudja, ezt részletezni, azt hiszem, nem volna időszerű. Még mindenki élénken emlékszik a mi nagy küzdelmünknek menetére, annak anyagára, azt hiszem, hogy annak nyomai még élnek itt a szivekben és én hiszem, hogy a véderőtörvény reformjával szemben, mely nélkülözi minden tekintetben a mi nemzeti aspiráczióink megvalósítását, a mi küzdelmünk hatása fog még nyilatkozni itt a házban, hogy ha az a véderőreform itt napirendre fog kerülni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon). Csak egyre akarok rámutatni. Az ifjú polgár élete legszebb, legtermékenyebb erejű éveit áldozza a hadseregben reárótt szolgálatra. A mint az ország terhes kötelességeit teljesíteni bevonul, valósággal kivándorol a magyar állameszme birodalmából. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Abban a kaszárnyában egy idegen intézmény körében találja magát. Hogyan tehesse ő reá az állam legfőbb fizikai erejét megtestesitő szerv béke idején azt a hatást, hogy ő most tulaj donképen magyar hazájának teszi a tőle várható legsúlyosabb állampolgári szolgálatot ? Az általános védkötelezettség alapján állunk Az általános védkötelezettség azt jelenti, hogy az egész nép vesz részt az állam védelmében, pedig nem azt jelenti akkor, ha a nép és nemzet fogalmát különválasztjuk a hadsereg keretében, hogy ha ott a magyar nép a nemzet iránti kötelezettséget teljesítve egy csaknem egész terjedelmében idegen állami szféra jellegét magán viselő intézményben találja magát. Arra a hadseregre, mely ily állapotban fentartatik, igazságszeretettel senki sem mondhatja, hogy az néphadsereg, mert az ma sem egyéb lényegében, mint egy fejedelmi hadsereg. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) azzal a különbséggel, KÉPVn. KAPLÓ 1910—1915. v. KÖTET. hogy a nemzet véres verejtékéből tartja fönn. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobdolddon.) Sümegi Vilmos: Meine Armee a nemzet pénzéből ! Bakonyi Samu : Azt mondják ne legyünk türelmetlenek. Hiszen igazs'ágos szemmel nézve a helyzetet, nem lehet kétségbevonni, hogy haladás mégis csak mutatkozik. Én nem tartozom a tárgyilagosságot a vitázási modornál perhorreskáló tagjai közé ennek a háznak, ezt azt hiszem elméítóztatnak ismerni, ezen igénytelen felszólalásomnál is. En elismerem, hogy van haladás, de milyen í Az lassú, lassú, lassú, ugy a mint azt a t. honvédelmi minister urnak egyik elődje nekünk Ígérte, hogy majd lassan, lassan, lassan. Nagyon élénken esengenek még fülünkben szavai, hanghordozása, s látjuk még magunk előtt a nyilatkozatát követő gesztust, a mi nem jelentett egyebet, mint hogy a nemzeti fejlődés a hadseregben csakugyan egy oly kalendáriumra van elodázva, a melynek végét türelemmel várni lemondás és csüggedés, s eltökéltség politikája helyett, ha az eltökéltség és csüggedés egymással egyáltalában összeférhet, csakugyan nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De azt mondja a t. kormány, hogy neki megvan a maga katonai politikája, és az a kilenczes bizottság politikájában nyilvánul meg. Ennek a hangoztatásával azonban különösen egyezik meg egy nyilatkozat, a melyet a t. többségnek kétségtelenül legnagyobb erejű t. tagja tett, nemcsak egyszer, de legutóbb épen a mostani delegáczióban, és a ki azt mondja, hogy junktimot felállítani nem szabad ; mi várjuk meg szépen azt, mikor annyira megerősödünk, hogy azután respektálni fognak bennünket és akkor majd talán a felségjogok gyakorlatában bizonyos fogyatékes, alamizsnaszerű mértékben kielégíttetnek a nemzet asrjirácziói. Igen érdekes azonban, hogy a választások során épen azon igen t. képviselőtársunk részéről hangzott fel az a szemrehányás is, hogy a volt szabadelvű-pártnak nemzeti katonai politikáját, a melyet a kilenczes bizottság programmja foglal magában, tulaj donképen mi akadályoztuk meg. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez is ama ráfogások, ama jogosulatlan szemrehányások és alaptalan vádak közé sorozható, a melyekkel ennek a megtizedelt függetlenségi és 48-as jDártnak lépten-nyomon találkoznia kell. De az igazsághoz hiven talán itt az ideje és helye rámutatni arra, hogy a függetlenségi és 48-as párt, noha a maga programinjákoz mindig kitartóan ragaszkodott, és nem igaz az, hogy a maga katonai programmjából bármit is feladott volna, (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon) de a fokozatos fejlődés elvén indulva el, a koalicziós kormány idején is kész lett volna a katonai kérdéseket olyan nyugvópontra juttatni, a melyen a nemzeti követelések is bizonyos mertékben kielégítést találhattak volna, és a katonai követelések, a véderő fejlesztése is valami megfelelő megoldást találhatott volna. Mi csak annak vol75