Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

590 117. országos ülés 1911 márczias 8-án, szerdán. a magyar alkotmány szentségére az esküt. Ennek daczára mégis abban az államjogi kapcsolatban, a melyben mi ez idő szerint élünk és élni kénytelenek vagyunk, én ma is a honvédségben látom a nemzeti haderőnek azt a magvát, a melyet láttak benne annak megteremtői, a mikor meg akarták ezt valósitani ezen intézmény létesítésével. Es azért annak, hogy a honvédség elláttassék azon intézményekkel és kiegészíttessék azon fegyvernemekkel, a melyek azt legalább közelebb hozzák a nemzeti véderő ideáljához, mindezen intézkedéseknek én elvi ellensége nem vagyok. A véderőreform kérdésével kapcsolatban felmerül azután egy meglehetősen kényes momentum, a melyet Boszniának és Herczegovinának annexiója vett fel. Ez idő szerint a Bosznia és Herczegovina területéről kiegészített csapatok védtörvénye, végrendelete abszolút fejedelmi erővel szabályoztatik. (Ugy van I a baloldalon.) Miután azonban az annexiót azzal indokolta minden hivatalos tényező, hogy azt azért kellett halaszthatatlanul végrehajtani, szembe szállva az ezáltal felidézett nagy európai konflagráczió méhében rejlő veszedelmekkel is, mert Törökország alkotmányt kapott és e tartományok igy nem maradhattak abban a helyzetben, hogy a szultánt vallják továbbra is a maguk szuverénjének, a ki immár alkotmányos fejedelem lett, mi alattunk, a tén}deges állapotban pedig maradjanak ezek alkotmánynélküli, továbbra is abszolút hatalommal kormányozott tartományok. Hogy ez az inkonzekvenczia elenyésztessék, feltétlenül szükséges volt a tényleges állapotot u. n. jogi állapottá változtatni, a mi — a mint tudjuk — a megjelent fejedelmi nyilatkozatban akként jutott kifejezésre, hogy Ö Felsége a maga uralkodói szuverenitását kiterjesztette ezekre a tartományokra, a mit én alkotmányos szabályozásnak abszolúte nem ismerhetek el. De ha csakugyan ez volt az annexio indoka . . . Szterényi József: Nem egyedül ez ! (Felkiáltások balfelől: Hát mi ? Zaj.) Bakonyi Samu : . . . akkor azt hiszem, hogy mert alkotmányt adtunk és ennélfogva Bosznia és Herczegovinának alkotmánya bizonyos tekintetben mégis szabályozva van, annak a kérdésnek sem szabad megoldatlanul maradnia, hogy alkotmányos utón fog-e ott a véderőszervezet megállapittatni, vagy pedig továbbra is, ellentétben az anilexio végrehajtásának ezen indokolásával, abszolút fejedelmi módon fog a véderő kérdése szabályoztatni. A véderőreform azonkívül, hogy semmit sem ad meg nekünk a mi nemzeti követeléseinkből, mint már mondottam, az elviselhetetlenség határát megközelítő uj- terheket ró ránk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezek különösen kifejezésre jutnak a haditengerészetnek azon exorbitans fejlődésében, a mit Szabó István t. barátom már szintén vázolt. Megmondotta ő is. de elengedhetetlennek tartom én is, hogy rámutassak arra, (Zaj. Elnök csenget.) hogy -az a flotta-programra, a melyet a haditengerészet főparancsnoka a delegácziók elé - terjesztett volt' úgyszólván csak formailag szól öt esztendőre, mert mint a haditengerészet vezetőségének egészen őszinte nyilatkozatából megáUapitható, az ezen öt évre szóló programmban foglaltakon- kivül nem kevesebb, mint 51 uj hadihajónak és járulékainak felépítése van tervbe véve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Azt hiszem, a t. ház elengedi nekem, hogy ezt a jirogrammot tovább részletezzem. Ebből, de meg az aktiv szolgálatban levő haditengerészeti tiszteknek appla/uzussal fogadott különböző nyilatkozataiból is, a mikre a delegáczió tárgyalása során bátor voltam rámutatni, s a miknek ismétlésével természetszerűleg nem akarom a t. házat untatni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) nyilvánvaló, hogy a haditengerészet körében a tengeri uralom megvalósítása felé törekednek. Barta Ödön : Rana rupta et bos ! (Derültség.) Bakonyi Samu : Vagyis a haditengerészet, ez a nagyon tisztességes intézménye a mi véderőnknek, olyan ambiczióktól van telítve, a mely egy Salamistól Trafalgarig terjedő tengeri dicsőségről álmodozik. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Én azt hiszem, nem indokolatlan az az aggodalmam, hogy mikor erre az öt évre szóló programúira szükséges költségnek az 1911. évre előirányzott részét a delegácziók megállapították és mi, illetőleg a t. többség itt a házban azt meg fogja szavazni, ezzel a koczka el van vetve (Igaz ! ügy van I balfelöl.) és el van döntve az is, hogy az öt év leteltével, a majd akkor elibénk állított követelések teljesítését ki nem kerülhetjük, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek folytán az a sajátságos helyzet áll elő, (Zaj. Elnök csenget) hogy ha arányba állítjuk ennek az öt évi programmon tul terjedő időre kívánt és már jelzett 51 hajónak felépítésével és minden egyéb járulékaival együtt felmerülő költséget a mostani 312 millióval, akkor az ezen czimen követelt és felhasznált összegek meg fogják közelíteni a franczia haditengerészetnek 10 évre megállapított programmjával felmerülő költségeket, a melyekre nézve épen a delegácziók tárgyalásaival párhuzamosan folyó franczia képviselőházi tárgyalásokból arról győződhettünk meg, hogy azok tiz esztendőre 1300 millió frankot tesznek ki. (Mozgás.) Barta Ödön : De azoknak nincs delegácziójuk ! Bakonyi Samu : . . . holott a mi, 5 évre terjedő egész katonai programmunk költségei a t. pénzügyminister urnak a delegáczióban előterjesztett számításai szerint 752 millióra rúgnak, a mely összegből Magyarországra a mai kvóta szerint 275 millió esik. Sümegi Vilmos: Iskolákra adjanak ennyit! Bakonyi Samu: Ha összehasonlítom egymással Magyarországnak és Francziäországnak népességi viszonyait, gazdasági erejét és kulturális fejlődését, akkor, azt hiszem, hogy az a 275 millió sokkal több a mi részünkről, mint a mennyit Francziaország áldoz a maga részéről, (Igaz! Ugy