Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-117
117. országos ülés 19lí van I a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva hiába hozzák fel nekünk példaképen — a mint azt a napit évi ujonczvita alkalmával az igen t. honvédelmi minister ur is szíves volt tenni — más államoknak hadierejiik fejlesztése érdekében tanúsított áldozatkészségét, s hiába állítják azt szembe a mi áldozatainkkal, mert hiszen nagyon természetes, hogy épen ugy párhuzamba kell állítani a mi koldus voltunkat, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mi elmaradottságunkat (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) más államok nagy gazdasági fejlettségével, a melyet azon államok védereje mindenütt csak fokozni van hivatva és tényleg fokozni is tud. (Élénk hehjeslés a szélsőbaloldalon.) Épen azért meggyőződésem az, hogy a hadikövetelések teljesítésével megzavart nagy gazdasági és pénzügyi egyensúlyt máskép mint a nemzet belső gazdasági erejének fejlesztésével helyreállítani nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ámde, hogy állunk ezen a téren ? Szinte a végzet ujja, a történelemnek megnyilatkozása, a jövőnek előrevetett képe és a Gondviselésnek nagy intő példája az, hogy épen a mai ülésen, alig egy pár perczozel előbb temettük el (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország gazdasági önállóságának egyik legfőbb feltételét, az uj munkaalkalmakat, uj kereseti ágakat létesítő pénzügyi önállóságnak legfőbb tényezőjét, az önálló magyar nemzeti bankot, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell vetnem a kérdést a nagyhatalmi állás hangsúlyozásával szemben, hogy ha igy haladunk párhuzamosan egyik kezünkkel jiazarul adva oda mindent a nagyhatalmi állás legfőbb tényezőjének állított katonai erő fokozására, másik kezünkkel pedig elveszünk mindent, a mi az ennek alapjául szolgáló gazdasági fejlődés lehetőségét előmozdítaná és biztosítaná : maradhatunk-e igazán nagyhatalom, a minek az a feltétele, hogy a nemzetnek minden gazdasági ereje legalább is azokkal az áldozatokkal arányosan fejlődhessék ki, a mely áldozatokat fegyveres erejének fejlesztésére fordít ? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen az emberanyagot • igenis szállíthatjuk, de azt is vájjon meddig ? Vájjon a honvédelmi minister ur, a kinek nagy belátását és nag)^ ítélőképességét mindnyájan tisztelhetjük, nem gondolt-e még aggodalmasan arra, hogy akkor, midőn a legutolsó népszámlálás már is fenyegetően szomorú tanulságokat tár elénk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a melyeknek oka épen a nemzetnek a munkaalkalmak hiánya folytán fokozódó nagy vérvesztesége : a kivándorlás, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy akkor akármilyen nagy súlyt helyez is a létszámemelésre, vájjon nem következik-e el majd az az idő, nem fenyegeti-e majd a nemzetet és a nagyhatalmi állást az a veszedelem, hogy azt a felemelt létszámot a nemzet megfogyott ifjúságából nem lesznek képesek kiállítani ? (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Müyen sajátságosan hat azután az, hogy ily nagy költekezés, ily exorbitáns követelések mellett, olvassuk a tegnapi és mai márczius 8-án. szerdán. iWÍ lapokban, hogy egészen kedélyesen vitatkoznak a felett a hadügyminister és mások, a vezérkari főnök, vagy mindkettőhöz közelálló körök, hogy e katonai követelésekben ki maradt teoretikus és ki a praktikus katona ? (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajátságos ez, különösen, ha meggondoljuk, hogy gyakorlati szempontból, tagadhatatlan, miként a technika a hadi fejlődés terén őrült módon emelkedik annyira, hogy az emberi elmének ezen legfinomabb és legtalálékonyabb játéka, egyúttal az emberi elmének józanságával, okosságával ellenkező dolog, a mint hogy az emberi elmének őrülete az, a melylyel a hadügyi technika előrehalad, ennek következtében, ha mi ma húszezer tonnás Dreadnoughtot építünk, már azt látjuk, hogy a többi tengeri nagyhatalmak azt messze túlhaladták és hogy Francziaország, Angolország, Amerika már ez idő szerint 30.000 tonnás hadi hajótipusokon elmélkednek. Ennek következménye, hogy a mikor a ma megállapított négy hadihajónk fel lesz épitve, azok e'pillanatban már lejárt típusok lesznek, a melyekkel szemben megint oly követelésekkel fognak előlállaní, a miket, azt hiszem, teljesen képtelenek leszünk kielégíteni. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a nagyhatalmi állás fentartása érdekében csak oly presztízs - politikát látunk külpolitikánk vezetésében, a mely épen abban látja feladatát, hogy anyagi erőnk megfontalása és a nemzeti érzületek kielégítése nélkül keljen meggondolatlanul pazar versenyre más katonai államok hadügyi fejlődésével, akkor nekem itt is fel kell vetnem a kérdést, hogy nem volna-e igazán egy ily nagyhatalmi presztízsnek megfelelőbb, hogy ha a l mai úgynevezett konzervatív politika helyett^ rátérnénk az^öntudatos, emelkedett, tiszta reformpolitikára, a mely ambiczióját abba helyezné, hogy kezdeményezze vagy mások kezdeményezésére támogassa azt az irányt, a mely az őrületes versenynek legalább mérséklését érné el. _(Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bizony e tekintetben semmi biztatót nem látunk, nem remélhetünk, a mikor a külügyminister ur a hágai békekonferencziánegyértelműleg elfoglalt álláspont daczára és a mikor az ujabban észlelt, az Amerikai Egyesült-Államok részéről jövő kezdeményezésre nincs más szava, mint a rokonszenvnek e törekvések iránt valamely nagyon hideg megnyilatkozása mellett a csodálkozás a felett, hogy épen most, a fegyveres béke idején, látja opportunusnak az Amerikai Egyesült-Államok törvényhozása és elnöke ily. kezdeményezéshez nyúlni. Nekünk igenis a legkomolyabb megfontolás tárgyává kell tennünk e kérdést parlamentünkben is, nem mint utópisztikus fantazmagória tárgyát, hanem mint épen. azt az irányt, a melynek támogatása, lehető megvalósítása teszi a mi folytonos gyengülésünk mellett elérhetővé, hogy a többi nagyhatalom mellett mi is megállhassuk helyünket. A mikor a költekezésben velük versenyre hiába
