Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-117
117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. hu.i nek ismernie, hogy Olaszországnak sokkal több oka van arra, hogy a maga tengerészeti politikájának integritását és hatályosságát minél nagvobb mértékben lentartsa, mint mi nekünk. Ha tehát a sokkal nagyobb tengeri haderő kifejtésére utalt Olaszországban elég a három éves szolgálati idő, akkor nyugodt lélekkel állithatom, hogy a mi tengerészetünk is teljes mértékben megelégedhetik ennyivel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A két éves katonai szolgálat természetesen kevesebb időt adván a fegyveres erő túlnyomó nagy zömének a kiképzésére, mint a mai rendszer, a fegyveres hatalom vezetésének segitségére kell, hogy siessen meggyőződésem szerint a társadalom és az iskola. És e tekintetben azt hiszem, pártkülönbség nélkül megegyezhetünk abban, hogy a t. honvédelmi minister ur, a maga biztató erejét igen tekintélyes mértékben latbaveti a tekintetben, hogy ez a segitő erő csakugyan ne hiányozzék, hogy a szolgálati idő leszállítása folytán a kiképzésben rejlő nagy nemzeti és katonai erő ne csorbulhasson. Ugy azonban, a mint a hadügyi kormány tervezi a kétéves katonai szolgálati időt, attól kell tartani, hogy ennek a reformnak nagy népszerűsége kiábrándulásra talál vezetni. Azt mindnyájan megtudjuk érteni, hogy ha a mai békelétszámot fenn akarjuk tartani, akkor azt a létszámot, a mely ma három esztendő jutalékából kerül ki, két esztendő jutalékára felosztva kell megkapni; úgyde, a t. hadügyi kormány, felhasználva épen a kétéves katonai szolgálat népszerűségét, ugy, amint az Németországban is történt, ennek a segélyével akar elérni olyan létszámemelést, a mely az én igénytelen meggyőződésem szerint nem szükségszerű következménye a szolgálati idő leszállításának. A hadügyminister ur expozéjából és egyéb nyilatkozataiból a delegaczionális tárgyalások során arról győződtünk meg, hogy a kétéves katonai szolgálati idő miatt 159.000 lesz az évi ujonczjutalék, tehát körülbelül 54.400 fővel nagyobb, mint a mostani; és hogy a kétéves szolgálati idő be nem hozatala esetén is a létszámemelés gondolatához a legteljesebb következetességgel ragaszkodik a hadügyi kormány, azt ama másik adatából látjuk, hogy a hároméves katonai szolgálati idő fentartása mellett is az évi ujonozjutaléknak több mint 24.000 fővel való emelését igényelné. Indokolják a szolgálati idő leszállításával járó szükségen felüli emelést azzal, hogy nemcsak szanálni kell azokat a mizériákat, a melyek a tüzérség reformjának, a haditengerészet létszámának a belszervezeti intézkedések körében való emelésével a gyalogságot sújtották, hanem uj formácziókat is kell létesiteni, a melyek a gépfegyverosztályoknak ugy a gyalogságnál, mint a lovasságnál A r aló szaporításával vannak kapcsolatban, s a melyeknek egyik megnyilvánulása lesz a lovashadosztályok mellé beosztott kerékpár-osztagok uj intézménye, azután a nehéz tábori tüzérségnek, a hegyi tüzérségnek és a vártüzérségnek uj formácziókkal való ellátása és szaporítása, a műszaki és közlekedési csapatoknak a gyarapítása, és azonkivül. gondolom, a miről azonban, sajnos, kevesebb szó esett, pedig a mi talán egyik legüdvösebb intézkedésnek fog bizonyulni, az egészségügyi szolgálat intenziv fokozása is. Ha már most azután azt nézzük, hogy mindez micsoda rettenetes anyagi megterheltetésével fog járni a nemzetnek, igazán elmondhatjuk, minden túlzás nélkül, hogy nagyon sötét kép tárul elénk. Csak a közös hadügyministerium ez idei költségvetése a rendes és rendkivüli szükségletben 53,033.390 koronára rug, a haditengerészet költségáremelkedése pedig 56,500.000 koronát tesz ki. Már most, a múltból okulva, daczára a kölcsönösen megnyilvánult, szavakban legalább mutatkozó jóakaratnak, a mely azt helyezi kilátásba, hogy ezentúl a költségvetési túllépések el fognak kerültetni, de a minek a kivihetetlenségét tulaj donképen mindenki egyformán érzi, tisztában lehetünk azzal is, hogy e költségemelkedést még nagyon szomorúan fogják fokozni a mindenkor tapasztalt túllépések, a melyek a jövőben is fel fognak merülni. Ezek azok, a mik a véderőtörvény tartalmából és azzal kaj)csolatos intézkedések köréből előttünk ismeretesekké válnak. Ezekben megtaláljuk a katonai hatalom követeléseinek teljes mértékben való kielégítését, bizonyos megnyirbálások után, a melyeket épen a jelenlegi konkrét pénzügyi helyzet, a deficzit kikerülésének czéljával indokolnak a pénzügyministerek, és a magyar pénzügyminister is, de nem találunk ebben a keretben semmit a mi csak a legkisebb lépéssel való közeledést is jelentené nemzeti követeléseink felé. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Barta Ödön : Az én hadseregemtől a mi hadseregünk felé. Bakonyi Samu : Itt, szorosan a véderőreform kapcsán, csak egynehány kérdést vagyok bátor érinteni. Gondolom, hogy a véderőtörvény benyújtásával egyidejűleg meg fog alkottatni az uj honvédségi törvény is. Semmit sem hallottunk arról, vájjon remélhetjük-e, hogy ezen uj honvédségi törvényben megtaláljuk azon érthetetlen bizalmatlanság elenyészését, a mely a honvédségnek egy nagy önálló haderővé való kifejlesztését akadályozza. Mi indokolja azt, hogy honvéd-hadtestek nem alakulnak, mi indokolja, hogy a honvédség csak olyan alsóbbrendű fegyveres erőnek tekintetik, a mely csupán a közös hadsereg kötelékébe beosztva, azzal szoros ordre de bataille szerint együtt működve alkalmazható az ország és a nagyhatalmi állás védelmére ? Én melegen érzek a honvédség fejlesztése iránt. Én daczára a multak tapasztalatainak . . . Gr. Battyhány Pál: Fabricius! Bakonyi Samu : . . a melyek szomorúan arról győzhetnek meg minket, hogy a mikor a magyar alkotmány elnyomására kerül a sor, bizony a, honvédség is alkalmazható és alkalmaztíitik is, daczára annak, hogy a honvédség leteszi
