Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

116. országos ülés Í9Í1 bár a Reichsbank magát készfizetőnek deklarálja, az Osztrák-Magyar Bank pedig nem, mégis a korona paritáson felül fog emelkedni a birodalmi márka paritásán, a mint az 1909ben meg is történt egy izben, a mikor 0.38 volt a különbözet. Ez az álláspont tehát elismeri, hogy két momentum van, mely a pénz paritás eltolódását szabályozza. Az egyik — s ez a konzervatív álláspont — a pénz belső, terjeszkedő képességét tekinti ilyennek; ez a magyar s egyúttal az angol, franczia és német álláspont. A másik a devizakereslet és kínálat viszonyai. Ez utóbbit köztudomásúlag az Osztrák-Magyar Bank különösen az utóbbi években igen sikeresen tudta kiaknázni, és ért el vele nagy eredményeket, ugy hogy pénzük tekintélyét világszerte elismerték. De ha ezeket figyelembe veszszük és látjuk, hogy Ausztriában, mely az Osztrák-Magyar Bankot oly nagyon dédelgeti, ezek a különféle teóriák mily széles köröket foglalkoztatnak, akkor egyúttal megtudjuk, hol rejlik az ütközőpont, megtudjuk, hol van a két differeneziális felfogás. így tehát azért van szükségünk elsősorban a bank javaslattételére, hogy mindenekelőtt igyekezzünk az osztrák közvéleményt megnyerni és lehetőleg a mi álláspontunk felé terelni. (Helyeslés jobbfelől.) Ne áltassuk magunkat, mert be kell ismernünk, hogy mindaddig, inig az osztrák közhangulatot nem tudjuk megnyerni, bármennyire igyekezzünk is, a készfizetések fölvételének kérdését az Osztrák-Magyar Bankkal keresztülvinni nem lehet, mert nincs az az osztrák kormány, a mely az osztrák közhangulat ellenére azt ma ott még keresztülvihetné. (Igás ! TJgy van ! jobbfelől.) Ott annyira preokkupált a közvélemény, hogy azzal nekünk feltétlenül számolni kell. Beck Lajos: Bornírt. Nemess Zsigmond: Talán nem egészen bornírt. Beck Lajos: ISÍem a mi megjegyzésünk, nem mi használtuk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nemess Zsigmond: A mi álláspontunk épen az, hogy mi igyekezzünk minden lehetőt elkövetni arra nézve, hogy az osztrák közhangulatot megnyerhessük. 1902-ben még meglehetősen egyek voltunk ebben a tekintetben, legalább nem volt a közhangulat ennyire kialakulva a készfizetések ellen, mint most. Igaz, hogy akkor a bank mai devizapolitikája még nem volt így kifejlődve. Azonban, tout eomprendre c'est tout pardonner. Ha figyelembe veszszük, hogy az osztrák közvélemény tápot nyert abban, hogy ime azt mondják neki, még az a hatalmas Reichsbank is érdekében állónak tartotta az Osztrák-Magyar 'Bank devizapolitikáját tanulmány tárgyává tenni, ha látjuk, hogy egész világ figyelme az Osztrák-Magyar Bank felé van fordítva, ne csodálkozzunk azon, hogy az osztrák közhangulat ma ellenünk foglal állást, hogy ők ma annyira ellene vannak ennek az épenséggel nem márczius 7-én, kedden. 555 hatalmi kérdésnek és hogy nem tekintik azt a mértékadó körök sem politikai kérdésnek, hanem meg vannak győződve arról, hogy az a devizapolitika, az a pénzügyi politika, melyet az Osztrák-Magyar Bank követ, az a leghelyesebb, az a, legjobb és ez az oka annak, a. miért hiven ragaszkodnak ahhoz, hogy azon legkevésbbé sem történjék változtatás. Az Osztrák-Magyar Bank által inaugurált ezt az uj teóriát meglehetős figyelemmel kisérik mindenütt, bár mi még mindig a konzervatív álláspont mellett vagyunk és azt tartjuk, hogy az az ut, mely a valutának biztosítására, pénzünk értékének a stabilitásához vezet, akkor a legbiztosabb, akkor a legegyenesebb, ha az érezfedezet kötelező deklarálásában van megjelölve. Ezt az álláspontot védjük mi és ennek elfoglalására igyekezzünk megnyerni épen az osztrák közvéleményt, a melynek elnyerhetésére igenis van remény. Bemélem és hiszem, hogy elérkezik majd az az idő, mikor a bank megteszi a maga javaslatát, ha t. i. látni fogja az osztrák bank maga, hogy elérkezett az idő, hogy a konzervatív álláspontot foglalja el. Méltóztassanak elhinni, sokkal könnyebb lesz ennek a kérdésnek a megoldása, sokkal egyszerűbb, sokkal simább, semhogy ez által akár politikai, akár egyéb szempontból a dolgokat élére kellene állítani. És itt elérkeztem ahhoz a ponthoz, a hol az Osztrák-Magyar Bank pénzügyi politikájának elismerésével igenis feltétlenül elismeréssel kell adóznunk épen a mi pénzügyministerünknek, a ki nagyon helyesen, nagyon bölcsen, a viszonyok helyes ismeretével épen azt a tényezőt állította oda és épen annak engedte át az inicziativát, a mely leginkább van hivatva erre, a mely legilletékesebb erre, a mennyiben megfosztotta ezt a kérdést minden politikai mellékiztöl és odaállította ezt a kérdést, a hova való, t. i. a közgazdasági térre. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ábrahám Dezső: 1903-ban más volt az álláspontja ! Nemess Zsigmond: Semmi kétség az iránt hogy a mikor az Osztrák-Magyar Bank, a mely odaát igen nagy tekintélynek örvend, a mely bizonyos tekintetben szinte dédelgetett kedvencznek tekinthető odaát, mondom, abban a pillanatban, a mikor az Osztrák-Magyar Bank maga fogja ezt a javaslatot megtenni, akkor a közvélemény maga is azt fogja mondani, — a mit ma is tart — hogy a mit pedig az OsztrákMagyar Bank tesz, az jól vau téve és nem lesz odaát egy hang sem, a mely az ellen tiltakozik. A mi ivedig gróf Andrássy Gyulának a Magyar Hírlapban az 5. §-ra vonatkozólag közzétett czikkét illeti, erre legyen szabad röviden megjegyeznem, hogy a mit ő olykéjien vél elintézhetőnek, hogy a kiviteli módozatokat is egy külön e czélra hozandó törvény utján akarja szabályoztatni, erre nemcsak hogy abszolúte szükség nincs, de ennek nincs is semmiféle jelentő70*