Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-116
• r )üO 116. országos ülés 1911 márczius 7-én, kedden. sége. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Sem lehet gyakorlati jelentősége azért sem, mert köztudomású, hogy mihelyt nyilvánvalóvá válik, hogy az Osztrák-Magyar Bank ezt a javaslatot megteszi, abban a pillanatban a spekuláczió rögtön előtérbe nyomul, rögtön meg fogja vizsgálni, hogy mik itt a nyereségi sanszok, pedig a múltból tudjuk nagyon jól, mennyire meg kell óvni a spekuláczió megrohanásától épen külkereskedelmünket, épen a külföldön lévő értékeinket. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől.) Eddig az Osztrák-Magyar Bank még el tudta érni azt, hogy a valuta-arbitrázst leszorította a minimumra, a devizaspekulácziót pedig szintén egészen elnyomta. Meg is tehette annál inkább, mert hiszen fegyver volt a kezében az által, hogy ő ma még nem készfizetésre kötelezett bank; de a mint a helyzet megváltozik, a mint ő a javaslatával előlép és mi a készfizetést kötelezőleg kimondjuk, abban a pillanatban a spekuláczió — a mely ezt előre megérzi — erősen rá fog nehezedni, és érzékeny károkat fog a mi papírjainknak okozni. Egy hang (a szélsöbaloldálm.) Akkor ez a készfizetés ellen van! Nemess Zsigmond: Ez nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ha rászántuk magunkat a készfizetések felvételére, akkor ezt a határidőt és azt a nehézkes és hosszadalmas törvényes eljárást, a mely, tudjuk, hosszú időt igényel, meg kell rövidíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Sághy Gyula: Azért kell a kormányra bízni! Nemess Zsigmond: Módot kell nyújtani a banknak, hogy azt a támadást, a melyet a spekuláczió akar itt majd intézni, a lehető legrövidebb idő alatt visszaverhesse, ennek időtartamát a lehető minimumra kell leszorítani. (Helyeslés jobbfélől.) Ha az első lépés erre meg van téve, akkor rohamosan kell a befejezéshez is közeledni, különben nem tudjuk kellően megóvni a mi papírjainkat, a mi értékeinket. De ha méltóztatnak felhozni, hogy ez a a záros határidő ilyen vagy olyan szempontból sérelmes, ezzel szemben én azon az állásponton vagyok, hogy ez tulajdonképen rendkívül igazságos dolognak tűnik fel. Hiszen épen az kontempláltatik ezzel a törvényszakaszszal, hogy itt erről a kérdésről további diszkusszió ne folyjék, az van kontemplálva, hogy ez a kérdés többé tárgyalás alá ne vétessék, hanem egyszerűen feltétetik a kérdés; ha a magyar közvélemény ma is azt az álláspontot foglalja el, hogy a készfizetések felvételét igenis óhajtja, akkor, a mint a kormány ez iránti előterjesztése beérkezik, mi azzal a kérdéssel egy negyedóra alatt rögtön végeztünk. Ugyanígy történhetik odaát is. Ha az osztrák közvélemény még mindig azon az állásponton lesz, hogy ő nem óhajtja a készfizetéseket, akkor igenis a többség egy negyedórán belül el fogja utasítani ezt a javaslatot. Miután pedig itt két félről van szó, miután itt szerződésről van szó, nagyon természetes, hogy ezt a kérdés másképen, mint közös egyetértéssel megoldani nem lehet. A mi még azt a negyedik momentumot illeti, hogy a kormány rendelete jóváhagyottnak tekintendő akkor, ha erre vonatkozólag az országgyűlés sem pro, sem kontra nem nyilatkozik, legyen szabad egy nagyon illusztris tagra és egy nagyon előkelő tanura hivatkoznom, magára gróf Apponyi Albertre, a ki elismeri, hogy ez eminensen magyar éixlek, de elismeri ezt egyébként Sághy Gyula t. képviselőtársam is, a ki szintén azt mondotta, hogy ez igenis magyar érdek és e tekintetben ő is csatlakozik Apponyi Albert felfogásához. Attól tartanak, hogy ezért esetleg valami ellenértéket kell majd annak idején az osztrák ministernek megfizetni. Hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogyha más érvet már nem tudnak felhozni, mint azt, hogy valamikor magyar képviselő, magyar érdek ellen cselekedhessek és egy osztrák minister kedvéért a magyar érdek ellen tegyen valamit, akkor erre csak azt felelhetem, hogy ebben az országban ilyen képviselőt találni nem fognak; nem hiszem, hogy akadjon a magyar parlamentben valaki, a ki a r magyar érdek ellen cselekedni képes volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végezetül az is fel lett említve, hogy ez egy praesumpeio juris et de jure és azon elvből indul ki, hogy qui tacet consentire videtur; ezt pedig törvény alakjában behozni nem szabad, így törvényt nem lehet alkotni. (Ez igás!) Méltóztassék azonban megengedni, hogy itt nem törvényalkotásról van szó, hanem semmi egyébről, mint arról, hogy a kormány bocsáthasson ki egy rendeletet és az exekutiva korlátoztassék oh/képen, hogy a kormány mégegyszer megkérdezi az országgyűlést, beleegyezik-e abba, hogy a végső intézkedések megtétessenek, vagy el akarja tiltani attól, hogy ezt a rendelkezést megtehesse? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon!) T. képviselőház! Minthogy mindenképen be van igazolva, hogy ennek az 5. §-nak az intézkedése épenséggel nem alkotmányellenes, miután kétségtelenül be van igazolva, hogy ez a javaslat elősegíti azt, a mit mi mindnyájan óhajtunk, t. i. a készfizetések felvételét, én mindezeknek az alapján elfogadom a szakaszt és főképen csak azért szólaltam fel, ne hogy ugy tüntettessék fel a dolog, mint hogyha erről az oldalról nem tudtunk volna vagy nem akartunk volna egyetlenegy érvet sem felhozni azon támadásokkal szemben, a melyek a t. túloldal részéről meglehetős erős hangon velünk szemben elhangzottak, mondom, hogy minthogy meggyőződésem, hogy mindaz, a mit valamennyien akarunk, t. i. hogy a készfizetésekhez való közeledés megtörténjék, az ennek a törvényszakasznak az alapján el van érve, ismételten kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszt elfogadom és annak elfogadását at. háznak is ajánlom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)
