Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

50 97. országos ülés 1911 fi mot átvettem, felterjesztettem és kötelességemnek tartottam minden a kezeimhez jutott, különösen az ország legnagyobb pártja részéről jövő ilyen memorandumot és üyen iratot a rendeltetési helyére eljuttatni. (Felkiáltások a baloldalon: Mások is voltak ?) Szmrecsányi György: Szolidáris volt vele ? (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminister: Én, t. képviselőház, szolidáris voltam . . . Szmrecsányi György: Több ilyen memorandum is volt ? (Zaj. Bálijuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Lukács László pénzügyminister: Én szolidáris voltam azzal a propoziczióval, a mit én tettem a t. uraknak, ugy a mint azt a múltkor részletesen előadtam és ma is felemiitettem, mással természetesen szolidáris nem vagyok. Szmrecsányi György : Volt több memorandum? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselőház ! Szmrecsányi György (ismételten közbeszól). Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lukács László pénzügyminister: Amde, t. képviselőház, a mint emiitettem, nemcsak ezzel az egy párttal tárgyaltam, más pártokkal is tárgyaltam és kötelességem is volt megbizatásom folytán tárgyalni. De ha ebben a t. képviselőtársam a politikai következetlenségnek egy flagráns esetét véh felfedezni, a mit én, megvaUom, nem látok és nem is tudom e két dolgot egymással összehozni, akkor méltóztassék megengedni nekem, hogy én is a politikai következetlenségnek egy nem kevésbbé érdekes példáját hozzam a t. háznak tudomására. (Halljuk ! Halljuk !) Bizonyára mindenki emlékszik arra, t. ház, hogy a legutóbbi kiegyezés nem nagyon kedvező eredményének ellensúlyozására mindig azt publikálták, hogy azokkal az áldozatokkal szemben, a melyeket kénytelenek voltunk hozni, megkaptuk az önálló jegybank tekintetében a szabad rendelkezési jogot, hogy a szabadkéz biztosittatott nekünk. Hock János : Ezt mondták nekünk, de nem volt igaz ! (Hosszantartó élénk derültség és taps a jobboldalon. Felkiáltások jobb felöl: Éljen Hock János !) Sándor Pál: Ez volt a legszebb prédikácziója ! Lukács László pénzügyminister: Az ellensúlyozása ezeknek az áldozatoknak — mondották — a bankkérdés kikapcsolásában áll és abban a szabadkézben, a melyet a bankügy tekintetében megszereztünk. A legilletékesebb forrásra utalok, t. képviselőház, a midőn czitálom, hogy 1907 deczember 24-én Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak, mint pártvezérnek egy félhivatalosan kiadott nyilatkozatában az volt: »A felemelt kvóta nem egyéb, mint az az ár, melyet az ország azért fizet, hogy sikerült szövetség helyett vám- és kereskedelmi szerződést kötnie«. (Derültség jobbebruár 9-én, csütörtökön. felől. Zaj.) És: »Szerződésszerűleg biztositottuk az ország jogát 1910-ben az önálló bankhoz«. (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! ) 1907 november 17-én Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ilyen nyilatkozatot tett : »Én a leghatározottabban ragaszkodom az önálló nemzeti bank és az önálló vámterület megalkotásához«. Azután 1908 márczius 15-én Czegléden t. képviselőtársunk a következő nyilatkozatot tette: »Elveinknek terén nagy és becses vívmányokat is szerzett a párt; megszerezte azt, hogy a magyar nemzeti bank megvalósithatása 1910-ben teljesen a nemzet szabad akaratától van függővé téve és ezekért az áldozatokért a 2%-os kvótaemelés nem tekinthető aránytalannak<?. (Zaj balfelől. Halljuk/ Halljuk! jobbfelől.) 1909 Julius 9-én, midőn a Wekerle-kormány másodízben neveztetett ki, a függetlenségi párt konferencziájának határozata többek közt a következőket foglalta magában : »Az önálló nemzeti bank felállítása tekintetében pedig változatlanul ragaszkodik a párt eddig elfoglalt álláspontjához és párthatározataihoz és ennélfogva kívánja, hogy az uj kormány haladéktalanul tegye meg az önálló bank felállításához szükséges előkészületeket*!. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Ezek az idézetek az 1907. év végétől kezdődnek és ugyanazon esztendőben, 1907 október 8-án, tehát valamivel előbb, mint a hogy ezek a nyilatkozatok tétettek, már meg volt kötve a magyar és osztrák kormány között a szerződés nem az önálló bank, hanem a közös bank alapján, (Zajos derültség jobbfelől.) a mint ez az akkori kormányelnök ur által itt a házban réssben be is jelentetett. Ebben a szerződésben t. i. ki lett mondva, hogy abban az esetben, ha a bank a privilégium meghosszabbítását kérni fogja, a két kormány a privilégium meghosszabbítása iránt a tárgyalásokat a bankkal meg fogja indítani. Megállapittattak azután az alaj)elvek, a melyek szerint ezeket a tárgyalásokat vinni kell; megállapittattak az alapelvek a bank szervezetére, a bank megadóztatására, a nyereségből a két állam-kormányt illető részesedésre vonatkozólag stb. Megálllapittattak azok a pontozazatok, a melyeket ellenérték gyanánt követeljünk a banktól, kimondatott azonban az is, hogy, ha a bank mindezeket a kötelezettségeket teljesítem nem is volna hajlandó, azért attól a bankprivilégium meghosszabbítása függővé nem tehető. (Derültség jobbfelől. Zaj.) Hock János: Ez Wekerléék trafikácziója! (Derültség jobbfelől.) Rosenberg Gyula: Az államtitkár nem tudott róla ? Lukács László pénzügyminister: 1907 október 8-án nemcsak Wekerle, de a többi érdekelt minister urak aláírásával meg lett kötve a szerződés. (Derültség és éljenzés jobbfelől,) Ez áll a bankkérdésre. Hogy a készfizetések kérdésében mi történt, azt múltkori beszédemben jeleztem, hogy az 1903-iki állapot sokkal rosszabb formában került ide 1907-ben.