Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

97. országos ülés Í9ÍÍ február 9-én, csütörtökön. 51 Széll Kálmán : Ez igaz! Lukács László pénzügyminister: Ezek után azt a kérdést vagyok bátor t. képviselőtársamhoz intézni, hogy mivel ő a koalicziónak egyik főosz­lopa volt, volt-e tudomása erről a dologról, mikor nekem a politikai konzekveneziából leezkét adott, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) mert vagy volt tudamása és akkor csudálkozom, hogy engem leczkéztetett a politikai konzekvencziáról, vagy nem volt tudomása és akkor nem jól teljesítette őrszemi kötelezettségét. (Hosszantartó élénk he­lyeslés, derültség és taps a jobboldalon.) Mindezekből kifolyólag én nem követelem, a t. képviselőtársam fejét, sőt azt sem követelem, a mit ő követelt tőlem, hogy a nyilvános szereplés teréről tűnjek el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Désy Zoltán: Én állom! Lukács László pénzügyminister: Én ilyen áldozatot az országtól nem kivánok. (Élénk derült­ség a jobboldalon.) De engedje meg nekem, hogy másodszor figyelmeztessem arra, a mire már egyszer voltam bátor figyelmeztetni, hogy legyen óvatosabb kissé a szavaiban és engedje meg, hogy arra kérjem, hogy ha valakit máskor a politikai konzekvencziáról ki akar oktatni, akkor tanul­mányozza a preezedenseket, (Derültség a jobbolda­lon.) az mindenesetre hasznára fog válni. Arra kérem t. képviselőtársamat, ne méltóztassék a multat nagyon bolygatni és feszegetni, mert nem lehet tudni, hogy a múltnak romjai között hol van­nak még egyes bombák elhelyezve, (Derültség a jobboldalon.) és ha az ember azokat nagyon boly­gatja, azok felrobbannak és akkor nemcsak a közelállókat teritik földre, de megsértik esetleg még a távolabb állókat is. Mindezek után ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hosszantartó, meg-meg­ujuló élénk tetszés éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Désy Zoltán : T. képviselőház ! Semrniesetre sem hiszem, hogy nekem szólj anak azok a túloldali éljenek! (Felkiáltások a jobboldalon; Nem!) De engedjék meg, ha tudták volna, mit csinálnak, a minister urnak sem szólottak volna. (Mozgás a jobboldalon.) Személyes megtámadtatás czimén és szavaim értelmének helyreállitására pár perezre türelmet kérek. Nem akarok eltérni attól a czimtől és annak határát bővebb mértékben nem veszem igénybe, mint a mennyire legszigorúbb értelmezés mellett jogom van. De azt hiszem, a t. ház meg fogja engedni nekem, hogy azok után a szavak után, a melyekben ismételten figyelmeztetett a minister ur ő exczellencziája személyem és értékem csekélységére, valamire legyek bátor ráutalni. A mi felfogásunk szerint nem a tényleges vagy viselt állás, hanem a képviselői állás az, a mely megadja mindenkinek a jogot, hogy bármely kérdéshez és bármilyen terjedelemben hozzászóljon, (Élénk he­lyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) és senkit, a ki ha csak ma lépett is a parlamentbe, de a vá­lasztók bizalma által gyakorlandó ellenőrzésben érveket felhoz, semmi afféle argumentáczióval, a mely az illető egyéniségét kisebbiteni akarná, jo­gától elütni nem lehet. (Éljenzés és taps a bal­oldalon. Zaj a jobbóldalon.) Annyival is inkább t. ház, mert tulajdon­képen abban a küzdelemben, a melyben szem­ben állunk a t. minister úrral, szemben áll a jjarla­mentárizmusnak két árnyalata, az a két árnyalata, a melyben az egyik politikai múltra, önzetlenül telj esitett politikai szolgálatokra mutathat reá . . . (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Hammersberg László: Ugy van! Ezt csak nem szabad kétségbe vonni ! Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, csak röviden akarom magam kifejezni, itt szemben áll a parla­mentáris kormányzat elve a beamteri kormányzat elvével. A nélkül, hogy kevesbiteni akarnám azon t. minister uraknak és a kormány tagjainak érde­meit, a kik hivatali szolgálatuk folytán jutottak a ministeri vagy államtitkári állásokba, engedje meg, hogy figyelmeztessem, hogy ez nem a jiarlamenti ministeri állás betöltésének helyes útja ; az a rend­szer ugy van kitalálva, ugy van felállítva, hogy éveken át kifejtett parlamenti munkásság, éveken át a parlamenti nehéz küzdelmekben tanusitott megbízhatóság és erős gerincz emelje az embere­ket arra az állásra. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Az a rendszer, a melyet a t. minister ur kép­visel, a ki fényes tehetséggel, nagy tudással jutott bele abba az állásba, minden egyébre lehet jó, de az ország politikai érdekeinek, az ország szabad­ságának, jogainak fentartására semmiesetre sem. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jóbbfelől : Nem személyes kérdés!) T. ház! Én a kérdésnek azzal a részével, hogy mi volt az én működésem, nem kivánok foglalkozni. Igen jól tudja a t. minister ur, hiszen aktaszerűleg tudnia kell, hogy 1909 júliusig, a mig igen t. barátom, Popovics Sándor bank­kormányzói állásba meg nem hivatott, egyszerű adminisztratív államtitkári állást töltöttem be. De elmondottam a múlt évi vitában, hogy lettem volna bár egyszerű képviselő és nem adminisztratív államtitkár, viselem a felelősséget mindazon tényekért, legyenek gazdaságiak, pénzügyiek azok. (Felkiáltások a jobboldalon: Muszáj!) Ez alatt pedig a felelősség viselésének nem azt a módját értem, a mely tűri, hogy hivatali főnöke, vagy pártvezére itt a házban legyaláztassék, ő pedig elbuvik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiába akarja a t. minister ur, sem én, sem politikai barátaim ezen lekicsinylő szavak elől nem fogunk meghátrálni, folytatni fogjuk az ellen­őrzést. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én a tételt nem ugy állítottam fel, hogy tévedett-e valaki vagy sem; én világosan beszéltem, azt mondottam: ön álláspontot változtatott; és most azt mondom : ön egyszerre a függetlenségi és 48-as párt két ár­nyalatával két alapon alkudott. (Zajos éljenzés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Hogy ezek után ülhet-e ön a nnnisteri székben, ezt azokra bizom, hogy ítéljenek, a kik odaát ülnek. (Hosszan­7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom