Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

538 115. országos ülés i'Jll mesterséges módon közreműködik. (Igaz / Ugy van ! balfelM.) Hogy a szegényebb osztályról is megemlékezzem, önök megcsinálták a tiz- és huszkoronásokra vonatkozó bankjegyszabadalom prolongálását és azzal lehetővé tették azt, hogy a bank tiz- és huszkoronás bankjegyeket ezentúl a két kormány által megállapított mennyiségig in abundantiam bocsáthasson ki. Nem fogom érveimet ismételni, a miket erre vonatkozólag elmondottam, hogy ez milyen módon adóztatja meg a szegénységet a gazdagok javára. De ez a 10 és 20 koronás bankjegydolog azért vétetik fel ebbe a törvénybe, hogy a banknak a készfizetések felvételét könnyítse meg, mert a tezaurálása a bank érczkészletének semmivel sem könnyebb, mint ezekkel a 10 és 20 koronásokkal, a melyek ritkán vagy a legritkábban kerülnek csak beváltásra, és azért más államokban meg sem türetnek. T. i. a helyzet az volt, hogy ha az eddigi törvény végrehajtatott volna, a banknak a készfizetések felvétele esetén ezen 10 és 20 koronás bankjegyeket, a melyeket 4.00 millió erejéig bocsátott ki, be kellett volna hivni és saját érczével be kellett volna váltani. Most pedig megcsinálták önök azt, hogy a készfizetések felvétele esetén is a bank nemcsak ezt a 400 milliót, hanem a két és félszeres érezfedezet alapján 1000 millióig menő 10 és 20 koronásokat bocsáthat ki, (Ugy van! balfelől.) a mi által a banknak u. n. tezaurálási igényei a legnagyobb mértékben kielégíttetnek, vagyis fokozza az érczkészletét a beváltási kényszernek és kötelezettségnek minden rizikója nélkül. És a mikor ezt a szegény népet önök igy kiszolgáltatják, a készfizetések felvételéről nem gondoskodnak. Azt még meg lehet bocsátani, ha egy nemzet megengedi 10 és 20 koronás kis bankjegyek kibocsátását, a hol készfizetéses állam van, a hol tehát módjában van annak a szegény embernek az ő 10 és 20 koronájáért a megfelelő aranypénzt követelni, csak rajta áll, hogy követeli-e vagy nem. De hogy a kis bankjegyeknek ilyen mérhetetlen módon való szaporítását megengedje egy állam, a nélkül, hogy a készfizetések felvételét biztosítaná, ilyen példát a világtörténelem megint nem tud felmutatni, (ügy van ! Ugy van ! a szäsőbaloldolon.) Az előadó ur a párt többsége bizalmának letéteményeseként a készfizetések felvételét nemcsak politikai ügynek, hanem nemzeti a becsület ügyének deklarálta. A banknak az az Ígérete, hogy a törvényhozás hozzájárulásával a bank saját jegyein hirdeti, hogy ő köteles ezeket a bankjegyeket törvényes érezben beváltani, a nemzeti becsületnek palládiuma alatt áll. Ha nem áll mögötte az államnak hitele és becsülete, akkor ez az Ígéret nem ér semmit. Akkor, a mikor számon akarom önöktől kérni, hogy miként védelmezik meg a nemzeti becsületnek ezt a szent ügyét, nem elégszem meg azzal, hogy politikai vagy amolyan floskulussal intézzem el a készfizetések felvételének kérdését. márczius 6-án, kétfon. Elmondom röviden, miért tartom én a készfizetések felvételét azonkívül, hogy politikai kérdés is, azonkívül, hogy hatalmi mérkőzés is Magyarország és Ausztria között, Magyarországra nézve gazdasági szempontból rendkívül nagy horderejű olyan kérdésnek, a melynek biztosítása nélkül nemcsak ezt a törvényjavaslatot, de egyáltalában soha semmiféle törvényjavaslatot elfogadni hajlandó nem volnék. (Halljuk ! balfelől.) A készfizetések felvételénél — és ezt nagyon ki kell emelnem — nem az a fő, hogy a bank beváltja-e jegyeit a belföldön aranynyal, vagy a mint most tervezik, esetleg ezüsttel; nem ez rám nézve a fődolog közgazdasági szempontból; rám nézve egy dolog a fontos : az, hogy a készfizetések felvételével, ha az aranyvalutás országban aranynyal történik, aznap megszűnik az, hogy a tőzsdén nem a papirosvaluta és nem a bankarany lesz az értékmérő, t. i. azon a napon, a mikor az állam a készfizetések kötelező felvételét elrendeli, a váltóárfolyamokban többé nem a papirosnak csereértéke és vásárlási ereje, hanem valóságos aranykorona értékű pénzegységünknek vásárlási ereje fog a tőzsdén megjelenni és ez lesz a csereértékmérő. (Ugy van! balfelől.) A készfizetések felvételének tehát, röviden szólva, gazdasági szempontból az a legfőbb előnye, hogy nem a papirosvaluta fog a váltóárfolyamokban jeleztetni, hanem a valutárius érez alapján kivert pénzegységnek árfolyama fog kifejezésre jutni; nem lesz papirosvalutánk a börzén, hanem lesz arany korona valutánk. Ez pedig gazdasági szempontból jelenti egyúttal azt is, hogy a hitelkereskedő közönség igenis felszabadul az osztrák piacz járma alól; (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mert az teszi monopolizálhatóvá az osztrákok számára a magyar hitelpiaczot, hogy a bankjegy kényszerforgalma okából fentartott papirosvalutával nem tudunk a külföldre menni hitelforrások után, és ha megyünk, csak idegen valutára kötött szerződésekkel tudunk kölcsönt kapni. Ez az egyik dolog. Azt hiszem, elég fontos arra, hogy a politikai indokokon és a históriai múlton kivül nemcsak mi, az ellenzék férfiai, hanem azok is, kik birnak érzékkel gazdasági és nemzeti érdekeink iránt, támogassanak bennünket azon törekvésünkben, mely az önök programmja volt, a melyet önöknekjyolna kötelességük elsősorban akként megvédelmezni, hogy a konkluzumot is levonják. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A konkluzum pedig az, hogy ha egy többségben lévő párt programmjában, királyi leiratban hirdette, hogy a készfizetések felvételét nemzeti általános nagy érdeknek tekinti és arról győződik meg, hogy ezt a programmját az osztrákok akadékoskodása folytán a közös bank alapján végrehajtani nem tudja, nem lehet más, mint a mit párthatározatban önök kimondták és Hieronymi kereskedelemügyi minister ur Pozsonyban mondott, hogy akkor a nemzetnek át kell térnie az önálló jegybankra és a készfizetésekre. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.)