Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

Ü5. országos ülés Í9l Veszi ezeket az aktákat és látni fogja, Hagy ugyanaz a kormány, a mely ellenjegyezte ezt a trónbeszédet, ugyanaz a kormány, a mely a pártnak emanácziója, a mely urbi et orbi minden félreértés kizárásával a készfizetések tényleges felvételét Hirdette, most nemcsak egy olyan törvényjavaslattal áll elő, a mely a készfizetéseket teljesen illuzóriussá teszi, de megtűri, hogy itt a párt vezérférfiai ünnepélyesen konstatálják, Hogy nem tudták a készfizetések felvételét elérni, s ugyanaz a kormány itt marad a Helyén, itt marad tehát egy ellenkező álláspont képviseletében : az a historikus kérdezni fogja, hogyan történhetett meg Magyarországon az, hogy egy királyi trónbeszédben ünnepélyesen tett fejedelmi Ígéret a ministeri felelősségnek minden konzekvencziája alól menekül, mert konstatáltatott, hogy a királyi szó sem volt elég biztosíték, hogy a nemzetnek a törvényben biztosított ez a joga végrehajtassék, a kormány jiedig con amore kormányzott tovább, mintha nem történt volna semmi. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Az az elv, hogy hiába tettük volna le a felség asztalára lemondásunkat, mert azon tényezőknél, melyeknek bizalmára szükségünk van, bizalommal rendelkeztünk továbbra is, nyilvánvaló faUáczia, mert a párt diszpenzálhatja önmagát is, a kormányt is az alól, hogy a kormányt megtartsa. Ez lehetséges, de sem a nemzet, sem a kormány senkit nem diszpenzálhat az alól, hogy a felséges ur által a magyar nemzetnek a trónbeszédben tett Ígéret beváltassék. Ennek pedig nem lehet más konzekvencziája, mint az, hogy ez a kormány, mely azt a trónbeszédet ellenjegyezte, lemond, és következik helyébe egy másik kormány, mely azt mondja, hogy a készfizetések felvételét magára nézve nem tartja lehetségesnek és ezt a parlamentnek módjában áll akczeptálni vagy nem akezeptálni; de az nem lehetséges, bogy az a kormány, mely a lemondásnak kötelezettsége előtt állt, lemondjon, de nem a ministerségről, hanem a készfizetések felvételéről. (Derültség és taps a baloldalon.) Mert arról lemondott. A parlamenti formáknak,, az alkotmánytiszteletnek fundamentuma lett tehát megsértve, mikor a t. kormány meggyőződvén arról. Hogy az osztrák kormány ellenzéséből a saját programmját és a trónbeszédben foglalt Ígéretet beváltani nem tudja, a kabinetkrízist fel nem vetette. Mert akkor Ő felségének a királynak módjában állt volna választani a között, Hogy elbocsássa-e azt a kormányt, mely az általa tett igéret beváltását követeli, vagy elbocsássa-e azt az osztrák kormányt, mely az általa ünnepélyesen tett igéret beváltását lebetetlenné akarja tenni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A magyar nemzet alkotmányának és törvényileg biztosított jogainak épségben tartására ez lett volna bizonyára a legcsekélyebb áldozat, és a nemzet ezt az áldozatot elvárta volna a kormánytól, hogy az alkotmányban és a királyi trónbeszédben foglalt ígéretnek beváltását ezen hatalmi kérdés felvetésével a nemzet számára biztosítsa. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Mindez nem történt KÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 —1915. Y. KÖTET. márczim, 6-án, hétfon. 5-3? meg. Számithatnak-e tehát ezek után arra, Hogy mi fedezzük a lemondásnak azt a módját, mely nem a hatalomról, hanem a nemzet jogairól mond le, mert ez kényelmesebb ? Az ellenzéknek kötelessége önöktől számon kérni, hogy mi voit tehát az indoka annak, Hogy nem teljesítették a törvényiben biztosított nemzeti jogunkra vonatkozó követelésünket és a Helyett, hogy a törvény végrehajtásának és az alkotmányosan kibocsátott trónbeszédnek megtartását követelték volna, ráléptek egy olyan alkura, mely — miként azt nyomban ki fogom mutatni — eredményében mást nem jelent, mint a magyar alkotmánynak izeiről-izeire való rut megcsonkítását (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) és a parlamentáris felelősség elvének újból való ! és pedig nagyon veszélyes kijátszását. A készfizetések felvételének kérdésében sok éles vita merült fel. A miben megegyeztünk mi ', és a többség, azt az előadói székből hirdette az előadó ur. (Halljuk ! Halljuk! balfelol.) En azt tartom gazdasági szempontból kimagasló csúcspontnak, hogy Magyarország az ő valutájával beléphessen az európai népcsaládok közé, azok gazdasági életének szférájába. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez maga kiszámíthatatlan : milliókkal járó gazdasági haszon, nemzeti szempontból pedig megbecsülhetetlen kincs, egyúttal egy biztos palládium és panaczea arra, hogy a magyar állam ne legyen többé kitéve azon szégyenletes vereségnek, mely Európa egyetlenegy államát eddig nem érte, a melynek valutája van, hogy t. i. kénytelen volt a legutolsó kölcsönt külföldi, idegen valutára szóló pénzben megkötni. . . Lovászy Márton : És ezzel még dicsekedtek ! Polónyi Géza: . . . a minél nagyobb szégyen és nemzetgazdasági kár még nem ért, és nem , érhetett államot, ahhoz értőknek nem szükséges bővebben magyarázni, hogy magában véve az, Ha idegen valutára kell szerződni, nagy valutarizikóval jár, és nem szabad egy nemzet feladatául tűzni,hogy saját valutájának árfolyamát csökkentse azzal, hogy saját valutájának keresletét kisebbítse, az idegen valuta keresletét pedig fokozza. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Józan észszel ilyen gazdasági elveket szolgálni abszolúte nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés a, szélsőbahldalon.) Annál veszedelmesebb azután, hogyha három idegen valutára köttetik a szerződés, mert ezáltal Magyarország szegény adózó közönsége mihez kontribuál ? Ahhoz, hogy kénytelen vagyunk a nemzetközi piaczon sterlinget, márkát és frankot vásárolni, a mi koronánkkal pedig a manó se törődik, arra nincs szükség, a mi által a nemzetközi piaczon mi magunk vagyunk egy, a keresletet emelő nagy koefficziens. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbahldalon.) és viseljük az azzal járó egész valutarizikót. Ezek oly dolgok, hogy ha ezeket az ember egy nemzetgazdának elmondja, az nem akarja elhinni, hogy létezik egy Abderába való ország, mely saját valutájának ily módon való elértéktelenitéséhez 68