Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-97
február 9-én, csütörtökön. Í6 97. országos ülés 1911 ) sem vétettek, mert azok a nagyfontosságú érdekek, a melyek a két államot egymással gazdaságilag összefűzik, tiltották az illetőknek, hogy kifejezetten eldobják ezeket a törvényjavaslatokat, az ellenszenv a megkötött egyezménynyel szemben azonban akadályozta őket az elfogadásban és igy a dolog hosszú ideig elintézés nélkül maradt. Ha akarunk valamit keresztülvinni, a mint hogy akarjuk a kötelező készfizetések formaszerinti felvételét is, akkor lehetetlen volt nekem megállanom fél utón és kitennem ezt a kérdést is annak az elposványosodisnak, a mely e tekintetben bekövetkezhetett volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ezzel megokoltam a szükségét is és mégokoltam azt is, hogy miért kellett a kormánynak erre a rendelkezésre súlyt fektetnie. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház! Még lesz alkalmam ezzel a kérdéssel a részletes vitánál foglalkozni. Most méltóztassék megengedni, hogy még egypár észrevételt tegyek t. képviselőtársam beszédének egyes politikai momentumaira. (Halljuk! Halljuk I) Az én igen t. képviselőtársam csodálkozását fejezte ki a felett, hogy miért vontuk mi bele ebbe a vitába a legutóbbi kiegyezési kérdéseket. Én azt hiszem, hogy ennél semmi sincs természetesebb, mert midőn a t. túloldal abból az okból támad bennünket és támadja ezt a javaslatot, hogy mi nem igyekszünk a gazdasági önállóság terére átlépni, nagyon természetesen felmerült a kérdés, és mi sem természetesebb, mint hog} 7 felmerült, hogy vájjon van-e jogosultsága ennek a vádnak, ennek a szemrehányásnak, mert ennek csak akkor lehetne jogosultsága, ha a t. képviselő urak akkor, a mikor módjukban volt, a maguk részéről mindent megtettek volna arra, hogy a gazdasági önállóság létesüljön. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen ennek a kérdésnek a felvetése egészen természetes. Szemrehányást tesz nekünk a mi t. képviselőtársunk a miatt, hogy akkor, a midőn megszűntünk kormánypárt lenni, visszavonultunk az aktiv jx>litika teréről. Azt hiszem, t. képviselőtársam legjobban ismeri ennek az okát, mert hiszen egészen elzáratott előttünk az ut. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) Én ugyan nem vágytam akkor politikai szereplésre . . . (Nagy zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Cselszövő! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László pénziigyminister: ... de tudja mindenki, ki lett mondva elvileg, hogy azoknál a választásoknál a volt szabadelvű pártnak egyetlen egy embere nem bocsátható be ide. (Nagy zaj a baloldalon. Zajos jelkiáltások a jobboldalon : Úgy van ! Ugy van !) Polónyi Géza : Ez sem áll! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások balfdől: Hát Sándor Pál ?) Sándor Pál: Eleget tettek ellenem ! Apponyi plakatirozott, Kossuth plakatirozott / (Folyton tartó zaj. Elnök csenget.) Br. Madarassy-Beek Gyula: Az impedimentum publicae honestatis ! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások báljelöl: Hát miért jöttek be ?) Sándor Pál: Azért, mert nem tudták keresztülvinni Kreutzert! (Zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László pénziigyminister: T. képviselőtársam szóba hozza azt a közvetítési működést, (Halljuk, ! Halljuk !) a melyet én folytattam és azt hozza ki abból, hogy én az emberek rossz tulajdonságaira számitva folytattam azt a tárgyalást a t. szembenülő párttal. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én nemcsak azzal a párttal tárgyaltam, a mint kötelességem volt akkori helyzetemből kifolyólag tárgyalni, hanem tárgyaltam az igen t. Kossuth-párttal, tárgyaltam igen t. képviselőtársam pártjával is. (Mozgás.) Én, t. képviselőház, nem az emberek rossz tulajdonságaira számitottam, hanem számitottam az emberek alkotmányos érzületére. (Zaj a baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Számitottam arra, hogy miután akkor a legfőbb ütközőpont a bankkérdés volt, hogyha sikerül egy olyan megoldást találni, hogy az országgyűlés feloszlatása nélkül egy pártalakulás történhetik, a mely a választójog kérdésében megállapodásra j ön, és a választói j ogot keresztülviszi és az uj választói jog alapján létrejövendő uj országgyűlés megnyilatkozik, s az netalán a közös bank mellett találna állást foglalni : (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) azok a t. képviselőtársaim, a kik addig az önálló bank álláspontján voltak, alkotmányos érzelmük által vezéreltetve meg fognak hajolni a többség akarata előtt és az ország ügyeinek rendes vezetése azon konvulziók nélkül, a melyek egy uj választással kapcsolatosak, ismét lehetséges lesz. (Zaj a baloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Andrássy Gyula t. képviselőtársam közbevetőleg alludál az ischli klauzulára, a mivel azt bizonyltja be, hogy daczára annak, hogy ez a kérdés már számtalanszor szellőztetve volt, t. képviselőtársam nem vette magának azt a fáradságot, hogy megismerkedjék ennek a dolognak a lényegével. Az ischli klauzula, hogy csak röviden megemlítsem, egy eszköz akart lenni arra, hogy Magyarország ne izoláltathassék el gazdaságilag a monarchia másik államától, hogy az obstrukcziók, a melyek akkor a másik államban folytak, ne tegyék ismételve és ismételve lehetetlenné, hogy az ország gazdasági érdekei megóvassanak. Abban az ischli klauzulában nem volt egyéb kimondva, mint az, hogy abban az esetben, hogy ha egy kiegyezés létrejön a két állam között, és annak lejártakor megujitásra kerül a dolog s a két kormány megegyezik, de ez a javaslat bármely oknál fogva törvényerőre egy ideig nem emelkedhetik, érvényben marad a régi szerződés mindaddig, a mig a magyar törvényhozás máskép nem intézkedhetik. (Mozgás és zaj.)
