Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

Ili. országos ülés 1911 márczius 4-én, szombaton. 507 és veszélyesebb preczedensnél sem lehet tudni, hogy nem foroghatnak-e fenn majd később valamikor olyan körülmények, a mikor az ilyen preezedensre való hivatkozás tényleg veszedelmes, sőt nagyon is veszedelmes következményekkel járhat. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ne tessék elfelejteni, ismételve hangsúlyozom, hogy ez azért rendkívül veszedelmes, mert a nullát, a semmit teljesen egyenlő hatályúnak veszi egy házhatározattal. (Igaz ! Ugy van ! baljdől.) Ezt az 5. §-nak ezen második bekezdése valóságos házhatározattál teszi egyenlővé. A miket most kifejtettem, azokból következik, hogy az 5. §. második bekezdése ugy alkotmányilag, mint egyáltalában jogilag és különösen közjogilag a legveszedelmesebb, a legsúlyosabb és a legkárosabb következményeket vonhatja maga után. Most, miután beszédemnek körülbelül a közepére értem, és itt az összefüggés megbolygatása nélkül szakithatom meg beszédemet, kérnék egy kis szünetet, mert már egy kicsit ki vagyok fáradva. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Sághy Gyula képviselő urat illeti a szó. Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Áttérek annak kimutatására, hogy a nagyon is veszedelmes preczedenst alkotó 5. §., illetőleg annak az a veszedelmes pontja tulajdonképen nem a magyar törvényhozás jogkörének respektálása érdekéből czéloztatik, nem abból a szempontból, hogy a magyar országgyűlés hozzászólási joga ezáltal biztosittassék. Pedig azt állította a t. túloldal, még j>edig, ha jól emlékszem, a kormánynak egyik tagja, alighanem a t. ministerelnök ur, hogy ez tulaj donképen a magyar törvényhozás szuverenitásának érdekében vétetett be. Hogy ez nem igy van, mutatja az a körülmény, hogy ennek a háznak nincsen egyetlenegy tagja, a ki a készfizetések felvételét kész ne volna bármely perezben megszavazni. Bár csak most megszavazhatnék, a legnagyobb készséggel tennők. Ép azért nem is lehet ez az intézkedés a magyar törvényhozás ellen intézve, sokkal inkább az osztrák parlamenti viszonyoknak kifolyása az. Az osztrák kormány ugyanis azonositja magát az osztrák parlament többségével, szigorúan ragaszkodott ahhoz, a mitől az osztrák parlament el nem akar állani, hogy a dologhoz még a parlamentnek is hozzászólási joga legyen; ezért nem akarta az osztrák kormány elfogadni azt a magyar kormány által tudtommal inicziált intézkedést, hogy bizassék a készfizetések felvétele napjának megállapítása a kormányra. Ha ugyanis az osztrák kormány ebbe belemegy, alighanem megbukott volna a parlamentben s ennek elkerülése végett történt ez az intézkedés, még pedig abból a föltevésből kiindultan, hogy talán akadhat Ausztriában egy kisebbség,, a mely esetleg felbiztatható lesz, ha máskép nem., valami konczessziók adása révén, a mi Ausztriában általános szokás, hogy olyan obstrukeziót indítson, mely négy héten keresztül eltartva, megakadályozná az osztrák parlament többségét abban, hogy egyáltalában nyilatkozzék az iránt, hogy a készfizetések felvétessenek-e vagy sem, hogy hozzájárul-e a kormány előterjesztéséhez vagy sem, a melv esetben aztán a készfizetések fölvétele önként bekövetkeznék, a mint azt előbb kifejtettem, eme fiktív törvényhozási hozzájárulással, mert az osztrák törvényhozás tulaj donképen nem járulna hozzá a készfizetés felvételéhez. Ez az indoka az 5. §. ezen sérelmes pontja létrejövetelének. Az ebben kontemplált 4 heti praeclusiv terminus a jelen esetben, elismerem, nem a magyar parlament ellen irányul, hanem egész éle az osztrák parlament ellen van irányítva; Iíiszen a magyar parlamenttel szemben ez szükségtelen is volna. Ez az intézkedés a mellett, hogy jogüag képtelenség, erkölcsileg a legnagyobb immoralitás. Mert mi történik ? Mivel az osztrák kormány nem állott el attól, hogy a parlamentnek legyen még további beleszólási joga a készfizetések felvételébe, ennek folytán a magyar kormánynak kellett valami olyan látszólagos engedményt tenni, a mennek következtében legalább a látszat szerint a magyar kormány az alkudozásoknál a készfizetések megtagadásával szemben nem mutatkoznék teljesen legyőzöttnek. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezért a látszatért fogadta el az osztrák kormány ezt a reá nézve teljesen veszélytelen intézkedést, mert az eredmény ugyanaz, mintha nem is tétetett volna ez a konczesszió és csupán a magyar naiv közönséggel akarták elhitetni, hogy ebben csakugyan van konczesszió és azt az alaptalan reményt akarták felkelteni, hogy ezen intézkedés alapján mégis sikerülhet 1917-en innen a készfizetések felvételét elérni. Bátor leszek kimutatni, hogy ez az intézkedés bennünket a készfizetések felvételéhez egy hajszálnyival sem hoz közeiebi), (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) mintha ez az intézkedés vagy akár az 5. szakasz a maga egészében kihagyatnék. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Közbevetőleg azt óhajtom még megjegyezni, hogy vagy a ministerelnök ur, vagy a pénzügyminister ur. szóval a kormánynak valamelyik tagja azt a kijelentést tette, hogy ez az intézkedés az osztrákokra való tekitettel jött bele a javaslatba, azért, hogy Ausztriában a 14. §. szakasz alkalmazása ki legyen kerülhető. A 14. szakasz alkalmazása Ausztriára nem valami nagy veszedelem, alkotmánya e miatt össze nem roppant, bár eddig is sokszor alkalmazták ezt a szakaszt, az osztrák alkotmány mégis sokkal épebben áll, mint a mi alkotmányunk és merem állítani, sokkal kevésbbé van érintve és sokkal hatályosabban érvényesül ott a parlament akarata, mint Magyarországon a parlament akarata. (Igaz! ügy van! balfelől.) 64*