Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

5Ö6 ílk. országos ülés 1911 tudomásulvételről van szó, a mint az igen t. pénzügyminister ui állította, hanem hozzájárulásról és jóváhagyásról. (Ugy van !) A mint most azt mondják, hogy ez csak olyan, mintha a kormány által már végrehajtott valamely intézkedés tudomásulvétele czéloztatik, majd máskor, midőn majd akár egy törvényt akarnak osztrák érdekben ily módon megalkotni, ezt fogják mondani, hogy hiszen a törvényhozás már egyszer alkotott ilyen preczedenst, (Ugy van! balfelöl.) a melyben bár jóváhagyását nem nyilvánította ki, mégis a nemnyilatkozás, a ki nem nyilvánított akarat mint egy létező akarat tekintetett, és minthogy ez az intézkedés valósággal törvényalkotást pótolt, nem nagyon különbözik az ilyen módon való intézkedés egy uj törvénynek igazán a maga teljes valóságában, formaszerinti megalkotásától. (Ugy van ! balfelől.) Akkor azután azt egy ilyen ezélú törvényalkotással szemben is mint preczedenst lehet felhasználni. Azért tartom ezt nagyon veszedelmes és nagyon végzetes preczedensnek. (Élénk helyeslés balfelől.) Hogy azonban ez az 5. §. csakugyan törvényalkotást pótol, tehát törvényalkotásszámba is vehető, azt, mint már előbb is rámutattam, igazolja az a körülmény, hogy a bankstatutumok egyáltalában be fognak czikkelyeztetni, ezek tehát ez által valóságos törvényként szerepelnek és épen ennélfogva itt, ismétlem, egy nagyon furcsa pótlása történik egy valóságos törvényalkotásnak, olyan esetben, midőn csakugyan a törvényalkotás minden technikájával teljes formaszerű törvényt kellene alkotni, (Ugy van!) vagy pedig a kormánynak kellene adni felhatalmazást, mert ezt is elfogadhatónak tartom. Nem is ellenezném, még ha meg sem szavaznám részemről, hogy a kormánynak felhatalmazás adassék, hogy ő határozza meg a készfizetések felvételének napját, mert hiszen ilyen törvényes felhatalmazást adhatnánk a kormánynak ; más esetben is megtörtént ez, mert igy itt csak a törvény végrehajtójaként szerepeire. Igaz, hogy bele kellene vennünk a mostani törvénybe s ez helyes is volna, hogy a 83. §-ban kifejezett felfüggesztés hatálya csak addig terjed, a meddig a törvényhozás felhatalmazásából a kormány a készfizetések felvételének napját megállapítja. Ebben én veszedelmet nem látok, daczára annak, hogy nem helyeslem azt, hogy egyáltalában sokat kormányozzunk rendeletekkel, mert mondom, ezt ezen törvényhozási felhatalmazás esetén nem olyan pátenssel való kormányzásnak tekintem, mert megvan a törvényes alapja, és mert a kormányzat a maga végrehajtó hatáskörében bocsátaná ki azt a rendeletet. Ép azért ilyen felhatalmazás megadásától egyáltalában nem zárkóznám el és szívesen venném, ha a kormány módosítaná ezt a szakaszt, vagy elejtené egészen s helyébe lépne a kormánynak a törvényhozás által adandó felhatalmazás a készfizetések napjának megállapítására. T. képviselőház! Mondhatom, hogy előttem valóban bámulatos, de megfoghatatlan és értárczius k~én, szombaton. hetetlen is, és azt hiszem, hogy nagyon sokak előtt, nemcsak előttem, hogy akkor, a mikor ennek az intézkedésnek jogi képtelensége — a mint kifejtettem — ilyen evidens, akkor, a mikor annak monstruózitása mindnyájunk előtt annyira szembeötlő, akkor, a mikor az nemcsak alkotmányjogi szempontokból, de az országgyűlés két háza önrendelkezési jogának és szuverenitásának szempontjából is felette sérelmes és végzetes preczedenst alkot: hogy akkor a kormány ennek elejtésétől, vagy legalább is az alkotmányjogi szempontoknak megfelelő módosításától oly mereven elzárkózik. Pedig maga az igen t. minísterelnök ur csak nem is olyan régen ilyen preczedensek alkotását nagyon is veszedelmesnek nyilvánította. Ennek igazolására felolvasom a Tóth János t. barátom által előterjesztett indítványra adott válaszát, illetőleg észrevételeit az igen t. minísterelnök urnak, rnár t. i. annak csak a bevezető részét, a mely ide vonatkozik. Azt mondotta az igen t. minísterelnök ur (olvassa) : >>Tóth János t. képviselőtársam indítványára van szerencsém a kormány nevében a következőkben nyilatkozni: Először is, hivatkozva azon érvekre és azon. elvekre, a melyeket a pénzügyminister ur itt a házban már elmondott akkor, a mikor Désy Zoltán képviselő ur interpellácziót intézett hozzá, a mikor a pénzügyminister ur kimutatta annak veszélyes voltát, hogy ilyen titkos iratok a ház asztalára tétessenek, ezt annyiban van szerencsém megerősíteni* — és ezen van a súlypont — »hogy tényleg a most fenforgó ügyben veszélyek talán nem volnának, de ezzel minden esetre olyan preczedens alkottatnék, a milyen parlamenti életünkben még nem volt, és nem lehet tudni, hogy nem foroghatnak-e fenn olyan körülmények, a mikor ilyen preczedensre való hivatkozás tényleg veszedelmes következményekkel járhat«. T. képviselőház ! Akkor, a mikor a minísterelnök ur ezt mondotta, maga beismerte, hogy azon titkos iratoknak előterjesztése, a melyeknek előterjesztéséről akkor szó volt, az államra nézve semmi veszélylyel nem jár. Hozzáteszem azt is, hogy nincs is ennek semmi jelentősége és értelme, mert azok igy is köztudomásra jutottak. A mikor tehát egy ilyen, sokkal kisebb jelentőségű esetben is, mint a milyen egy törvényalkotás, — mert hiszen itt törvényalkotást pótló házhatározatnak ilyen módon való szuggerálásáról és fikcziójáról van szó s nem oly titkos iratoknak a közzétételéről, melyek közzététele az államérdeket többé legkevésbbé sem érinti, — mégis félt az igen t. minísterelnök ur a preczedenstől, akkor nagyon természetesnek méltóztatnak találni, ha mi annál inkább félünk ilyen nagyon is veszedelmes és végzetes preczedens megalkotásától. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ilyenre sem volt még nálunk soha preczedens, a miről most van szó, hogy a t. minísterelnök ur szavaival éljek, ennél a sokkal károsabb