Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

Ük. országos ülés 1911 Ilyen eset nálunk nem fordult elő még sóba, arra még preezedens nem volt, de nemcsak nálunk, hanem egváltalában a világon sehol sem. Ebben is igazán unikum leszünk mi és az osztrák törvényhozás, ha ehhez hozzájárulunk, és én nem hiszem, hog3

r akadna modern jogállam, a mely ezt mintaképül venné és utánozná, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) De, t. ház, ha még azon álláspontra akarunk is helyezkedni, a melyet a túloldalról és a kormány egyik tagjától is, talán magától a t. pénzügyminister úrtól hallottam, hogy itt tulaj donképen nem törvényalkotásról van szó, hanem csak egy kormány-előterjesztésről a készfizetés felvételére vonatkozólag, illetőleg a bankstatutum 83. §-ban foglalt felfüggesztés azonnali megszüntetésére vonatkozólag, szóval, ezen kormányintézkedésnek jóváhagyás, hozzájárulás végetti előterjesztéséről. Ha még ezen álláspontra akarunk is helyezkedni, ez az intézkedés akkor sem kevésbbé képtelen, és bátor leszek kimutatni, hogy talán még veszedelmesebb, t. i. abban az összetételben, a melyben az itt az 5. §-ban van; mondom, nem önmagában, de ebben az összetételben még veszedelmesebb. Mert ennek az intézkedésnek helytelen és képtelen volta még csak fokoztatik és betetőztetik azzal, hogy itt egy egyszerű kormányi előterjesztés — azonban olyan, a melyhez mégis szükséges a törvényhozási hozzájárulás — tétetik a törvény általi intézkedés helyébe, a mely szorosan véve csak törvénynyel volna eszközölhető. Mert az a 83. §. azáltal, hogy a bankstatutumokat beozikkelyezzük, tényleg törvénynyé válik, azon változtatást eszközölni tehát csak törvény által lehet. (Zaj jóbbfélöl.) Megengedem, hogy van még egy más mód is, t. i. az, hogy a kormányt a törvényhozás felhatalmazhatja az intézkedésre, de akkor a kormány mint a törvényhozás végrehajtó közege működik és nem végez törvényhozási természetű intézkedést és akkor is magában a törvényben is ki kell mondani, hogy ilyen törvényes felhatalmazás utján intézkedhetik, e nélkül csak egyenesen törvény által lehet változtatást eszközölni, a törvénynyé válandott bankstatutum 83. §-án. Tehát törvény helyébe tenni egy ilyen kormányi előterjesztést, a nélkül, hogy törvényes felhatalmazása volna a kormánynak a végleges intézkedésre, a készfizetés felvétele najjjának megállapítására, nem lehet. Ilyet tenni egy törvény helyébe, egy olyan házhatározatot, a mely esetleg meg sem lett hozva, mert nem is nyilvánitja a ház a maga akaratát, ez még veszedelmesebb, mert a törvény általi intézkedést akarja pótolni ilyen nagyon is furcsa, monstruózus, meg nem hozott házhatározattal ; azonfelül pedig beleinterpretálnak ezen meg nem hozott határozatba olyan valamit, a mi abba egyáltalában nem interpretálható bele sem a közjog, sem a jogfilozófia legelemibb alaptételei szerint sem, (ügy van ! balról.) mert a ki nem nyilatkoztatott akarat nem akarat, legalább nem jogi^hatálylyal bíró akarat, az semmi, az nulla. KÉPVH. NAPLÓ 191®—1915. T. KÖTET. árczius k-én, szombaton. 505 Ha már most a ház nem nyilatkozik záros határidőn belül; ha sem az egyik, sem a másik ház nem nyilatkozott, ha a felsőház elé sem került, a szakasz második bekezdése ezt a semmit mégis jóváhagyásnak deklarálja. (Halljuk/ Halljuk! balfelél.) Ez alkotmány]ogliag és közjogilag a lehető legveszedelmesebb preezedens. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Megmondom, hogy miért. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Kérem, én nem vagyok képes a zajt túlkiabálni. A kinek nem tetszik a kit nem érdekel az én fejtegetésem, az, nem bánom, menjen Id, (Derültség jobbjelöl.) de én zajban nem fogok beszélni. (Helyeslés báljelöl. Halljuk!) Ez preczedensnek a legveszedelmesebb, különösen mi reánk, a hol nagyon szeretnek minduntalan Angliára hivatkozni és Angliának a példáját állitani elénk, hogy ezzel fedezhessenek olyan intézkedéseket, a melyek vagy pártérdeket vagy pedig egyenesen osztrák érdeket niozditanak elő ; mert leginkább osztrák érdekből szokott ez történni. (Zaj jobbfelől.) Angliában a preczedensekhez nagyon szigorúan szoktak ragaszkodni, valósággal irányadókul tekintik azokat. Hiába mondja azt nekem bárki is a t. túloldalról, — mint a kormány egyik tagja is mondotta — hogy ez egy kivételes intézkedés, a mi preczedensül nem szolgálhat. Sokszor tapasztaltam már, mint ennek a törvényhozásnak régi tagja, mert hiszen már több mint huszonhat éve vagyok tagja a képviselőháznak, (Éljenzés a baloldalon és jobbfelöl.) hogy hiába tették be valamely intézkedésre vonatkozólag a törvénybe is, hogy preczedensül nem szolgálhat, mégis midőn szükség volt reá, ilyen egyoldalú párt- vagy osztrák érdekből azt mondták, hogy hiszen itt van a preezedens ; kövessük azt, hiszen Angiiában is szoktak preczedensekre hivatkozni, csakhogy ennek ott semmiféle hátrányos következménye nem lehet. Magyarországon azonban ez nagyon is veszedelmes lehet. Egy paralellát hozhatok fel arra nézve, hogy nálunk mindig szerettek az emberek a maguk érdekében kivételeket statuálni. Csak mellesleg, közbevetőleg mondom, hogy sokszor tapasztaltam ezt, különösen tavaly, egyetemi rektori működésem folyamán, (Éljenzés. Halljuk ! Halljuk I) midőn az egyetem kormányzásával és igazgatásával foglalkoztam, hogy mindig csak azt keresték, ha valamely kedvezményt akartak elérni, hogy volt-e már arra nézve valamely preezedens és ha volt, sokszor igazán nagyon helytelen preezedens alapján kénytelenek voltak megadni a kormányhatóságok sok mindent, épen ezen minálunk olyan nagy mértékben elterjedt szokásnál fogva, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Annál veszedelmesebb ez a törvényhozás terén. (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Mert a mint most azzal akarják devalválni ezen intézkedésnek súlyát és jelentőségét, hogy azt mondják: hiszen nem törvényalkotásról van itt szó, hanem tulaj donképen csak egy kormányi előterjesztésről, de nem 64