Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. 45 viselőház ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most halt meg egy képviselő itt a házban, már csak azért is szünetet kellene adni. Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb felől. Az elnök csenget). Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Utolsó felszólalásom óta nem merült fel ebben a vitában olyan momentum, legalább olyan objektív momentum, a mely szükségessé tette volna, hogy ma ismét igénybe vegyem a t. képviselőház szives türelmét. Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam mai beszéde azonban kötelességemmé teszi, hogy egypár észrevételt tegyek az ő felszólalására, mindenesetre fentartván magamnak azt, hogy az 5. szakaszra vonatkozólag mondottakkal esetleg még a részletes vita folyamán behatóbban foglalkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez alkalommal t. képviselőtársamnak csakis egypár tételére kívánok reflektálni és engedje meg a t. képviselőház, hogy megfordítva a sorrendet, mindenekelőtt azzal foglalkozzam, a mivel t. képviselőtársam utoljára foglalkozott, t. i. az 5. szakasz rendelkezéseivel. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt hiszem, hogy teljesen igazamf|volt akkor, a midőn a múlt alkalommal azt állítottam, hogy tisztelt képviselőtársaim közül többen félreértik ennek a törvényes diszpozicziónak nemcsak az intenczióját, hanem annak még a konstrukczióját is, a mikor azt állítják, hogy itt a törvényalkotásnak egy uj módozata kontempláltatik. Ebben a hitemben még inkább megerősített az én igen t. képviselőtársam mai felszólalása, a ki azt a tételt állította, fel, hogy itt a kormánynak egy intézkedésére van bizva a törvénynek megváltoztatása és hogy megtörténhetik, hogy valamely háznak hallgatása által, tehát nem nyilatkozása által egy ilyen létező törvényen változás eszközöltetnék. Én azt hiszem, hogy az én t. képviselőtársam ebben a dologban tévedésben van. (Halljuk ! Halljuk !) Miről van itt szó, t. képviselőház ? Itt szó van a kötelező készfizetések időpontjának megállapításáról, tehát egy adminisztratív intézkedésről. Hogy a bank készfizető legyen-e vagy ne legyen, ez a kérdés elvileg már el van döntve régóta. Ez a diszpoziczió a bank statútumaiban benfoglaltatik, még pedig nemcsak ebben, de már az 1899-ikiben is. Polónyi Géza : Sőt rajta van a bankjegyen is ! (Zaj.) Lukács László pénzügyminister: Hogyne, rajta van a bankjegyen is. Szmrecsányi György: Eel van függesztve! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminister: A bankstatutum 83. czikkében ki van mondva, hogy a bank készfizető és köteles érczpénzzel beváltani jegyeit; ez a kötelezettsége azonban a statutumnak 111. §-ával fel van függesztve. Már most arról van szó, hogy a törvényhozás ki akarja mondani, hogy ez a felfüggesztés szűnjék meg és álljon be a banknak készfizető kötelezettsége. Itt csak az a kérdés, mely időponttól vegye ez kezdetét. Tehát csak az a szándék, hogy annak a diszpozicziónak az elintézése ruháztassék a kormányra, hogy mely időpontban vegye kezdetét a banknak különben törvényileg és statutumszerüen fennálló kötelezettsége a készfizetések felvételére nézve. (Helyeslés jobbfelől.) E tekintetben én nem látok lényegi különbséget az 1903-iki törvényjavaslatnak diszpozicziója és a jelen törvényjavaslat diszpozicziója között. (Helyeslés jobbfelől.) A különbség csak formai, csak az eljárásra vonatkozik és abban áll, hogy mig 1903-ban a törvényhozás azt mondta volna, — ha t. i. törvény vált volna abból a javaslatból — hogy a két törvényhozás ezennel felhatalmazza a két kormányt, a mint ez ki van mondva az akkori törvényjavaslat 5. §-ában, hogy azt a napot, a melyen ez a diszpoziczió, t. i. a felfüggesztés eltörlése életbe lép, rendeleti utón belátása szerint állapítja meg. A jelenlegi javaslatban pedig az van mondva, hogy ugyancsak a kormányok állapítják ezt meg a bank javaslatára, mielőtt azonban a végleges intézkedést e tekintetben megtennék, kötelesek a tényt, a szándékot még egyszer bejelenteni a két törvényhozásnak oly czélból, hogy a két törvényhozásnak alkalma legyen az utolsó momentumban, vagy kifejezetten vagy hallgatólag (Zaj a szélsőbaloldalon.) ehhez hozzájárulni, vagy ez ellen állást foglalni. Itt tehát törvényváltoztatásról nincs szó_, itt csak egy adminisztrativ intézkedés mikénti végrehajtásáról van szó. Ebben van a különbség az 1903-iki és a mostani diszpoziczió között. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt kérdi t. képviselőtársam, hogy van-e szükség erre az intézkedésre. Én meg vagyok győződve, hogy ha mi egyszerűen jöttünk volna ezzel a törvényjavaslattal és mindazokkal az intézkedésekkel, a melyek az 5. §-ban foglaltatnak, kivéve ezt a bizonyos négy heti határidőt és a hallgatólagos jóváhagyást, akkor azt méltóztatott volna szememre vetni, hogy semmiféle biztosíték vagy garanczia nincs, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez sem az!) hogy ez az intézkedés eredményre is fog vezetni. És ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy nekem, mint pénzügyministernek, igen szomorú tapasztalataim voltak a tekintetben, hogy hova juthatnak a viszonyok az által, ha a törvényhozásnak egyik vagy másik háza olyan kérdésekben, a melyek közös egyetértéssel intézendők el, nem nyilatkozik sem jobbra, sem balra, nem veti el vagy nem fogadja el a javaslatot, csak egyszerűen függőben tartj elintézését. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék visszaemlékezni arra a kiegyezésre, a melyet a Széli-kormány megkötött, a melyben Magyarországra nézve a legéletbevágóbb kérdések, mondhatnám kedvező módon intéztettek el. Ezek a dolgok a mi parlamentünkben rövid idő alatt keresztülmentek, elfogadtattak, az ausztriai parlamentben azonban tárgyalás alá