Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

500 llí. országos ülés 1911 márczius 4-én, szombaton. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Polónyi Géza." Ez tartalmazná a bankjegy jogosulatlan kibocsátásának konstitutív elemeit, tehát már ezért sem lehet elfogadnom ezen 7. §-t, mert közjogi indokok és aggodalmak is kényszerítenek arra, hogy Magyarország büntető jogszolgáltatását ne tegyem közössé Ausztriával, hanem sürgessem a kormányt, hogy egy novella utján a büntetőtörvénykönyv határozmányai kiegészítést nyerjenek. Ha azonban méltóztatnak megnézni ennek a 7. §-nak szövegezését, akkor méltóztatnak meggyőződni arról, és itt meginvitálom a mélyen t. munkapárt jogásztagjait, különösen a büntetőjogászokat, Balogh Jenő t. képviselőtársunkat és államtitkár urat, valamint az igazságügyminister urat, a ki kiváló büntetőjogász, hogy nyugtassanak meg engem aziránt, hogy mikép lehetséges büntetőjogásznak megszavazni ilyen rendelkezéseket, a minők itt vannak és mikép lehetséges azokat törvényerővel felruházni. Lássuk csak ezeket a kérdéseket. Lehet-e önöknek — mert hiszen szabadni szabad — ilyen törvényt proklamálni, életbeléptetni? Hozzáteszem, hogy ez 1899-ből való öröksége a képviselőháznak. Ezen örökségnek természetes apasága iránt nem szükséges a szomszédba menni, mert gondolom, a Széli-kormány a Bánffy-kormánytól örökölte ezen szép szöveget, de ha nem igy volna, akkor Széll Kálmán volna felelős érte. Ellenben, ha a régi BánfEy-kormánytól örökölte, akkor a mostani pénzügyminister lesz a felelős. Lukács László pénzügyminister: Régebbi dolog ez ! Polónyi Géza: Nem kérem! 1899 óta van ez igy. Lukács László pénzügyminister: Nem, hanem 1887 óta! Polónyi Géza: 1887-ben nem volt az én emlékezetem szerint. Különben meglehet, de én ugy emlékszem rá, hogy csak 1899-ben vétetett fel ez a 7. §. Én azt hiszem, hogy alighanem a pénzügyminister ur téved, egyébiránt meglehet nézni. Az 1887-iki törvénynek csak két szakasza van, azután következik a módosított 22. czikk, a melynek nincs 7. §-sza Méltóztassék csak megnézni és meg fog győződni róla, hogy alighanem a pénzügyminister ur téved. Különben ez csak historikonja a dolognak. Méltóztassék megnyugodni abban, hogy 1899-ből való a dolog. Lukács László pénzügyminister: 1887-ből való és a törvényben mint 4. §. szerepel. Polónyi Géza: Mondjuk tehát, hogy 1887-ből való. Most azonban méltóztassék ennek a szakasznak definiczióit meghallgatni, mert a hány rendelkezése van, mindmegannyi büntetőjogszolgáltatási lehetetlenség, sőt annyira megy, hogy még justic policiális jogrendészeti rendelkezései is merőben tarthatatlanok és helytelenek. Azt mondja ugyanis (olvassa): »A ki jogosulatlanul bankjegyeket vagy más, előmutatóra szóló, nem kamatozó oly kötelezvényeket bocsát ki, melyek a forgalomban pénzjegyek gyanánt használhatók.« Ez tehát a konstitutív eleme ennek a vétségnek. A hány szó, annyi lehetetlenség. Először is azt foglalja magában ez a rendelkezés, hogy : »a ki jogosulatlanul bankjegyeket bocsát ki«. Mit akar ez a törvény büntetni ? A bankjegyek kibocsátását, mert ez a szöveg : »a ki jogosulatlanul bankjegyeket bocsát ki«, csak a bankjegyek kibocsátására vonatkozhatik. Ahhoz azonban, hogy valaki bankjegyeket bocsásson ki, szükséges, hogy az illető bank legyen, mert bankjegyet csak bank bocsáthat ki. Ennek folytán magánosra nézve a bankjegykibocsátási vétség meg sem állapitható. Azután azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »vagy más, előmutatóra szóló, nem kamatozó oly kötelezvényeket bocsát ki«. Mit jelent ez a második kontra disztingczió : »vagy más kötelezvényeket* 1 Ha a »más« szó a kötelezvényekkel kapcsolatos, akkor azt jelenti, hogy a törvén)' a bankjegyeket is kötelezvényeknek deklarálja, különben ennek a szónak, hogy »más«, nem volna értelme. Ámde a bankjegy minden a világon, csak nem kötelezvény, mivel, a mint azt az ezen törvény mellékletét képező 82. czikkely megállapítja és a mint azt az előbbi törvény is megállapította, a bankjegy a bank által kibocsátott, önmagára szóló kamat nélküli utalvány. A bankjegy tehát utalvány és nem kötelezvény. Ennek folytán csak az önmagára szóló, kamat nélküli utalványoknak jogosulatlan kibocsátását lehet a törvénynek szubszummálni, ha büntetési szankcziót akar rendelni és nem szabad a kötelezvényekről még csak említést sem tennie. Székely Ferencz igazságügyminister: Csak bizza a bíróra, ő majd megtalálja. Polónyi Géza: De nem bízom reá. Én mint törvényhozó, a bírót akarom irányítani és nem akarom, hogy a biró irányítsa a törvényhozót Én legalább ugy tanultam a törvények alkotását, hogy a biró alkalmazkodjék a törvényhez és ne a törvényhozó alkalmazkodjék a bírósághoz. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, hogy mit mond erre nézve a biró, azt nem tudom, mert szerencsére, ilyen per nagyon kevés volt még Magyarországon folyamatban. És ez az egyetlen egy mentsége ennek a paragrafusnak, hogy aligha lehettek még ilyen czimen nálunk ügyek folyamatban. A kötelezvényeket nem is szabad ide szubszummálni, mert nem kamatozó, előmutatóra szóló kötelezvény nem bankjegy, mert kötelezvényt valaki az általa kapott ellenszolgáltatás fejében állítja ki. Hogy világosabbá tegyem a példát, kötelezvényt az állit ki, a ki pénzt vagy pedig más ellenértéket kapott. De a bankjegy nem ilyen ellenérték szolgálatában kiáUitott okirat, mert az, a Id a banktól bankjegyet kap, az nem kapott azért pénzt soha, sőt ő maradt adósa a banknak a bankjegy értékével. Szóval, bankjegy és kötelezvény két egymást jogilag kizáró fogalom. Székely Ferencz igazságügyminister: De a szankczió egyforma !