Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

lik. országos ülés 1911 márczias 4-én, szombaton. 501 Polónyi Géza : Milyen szankczió ? Székely Ferencz igazságügy minister: A büntető szankczió egyforma erre is, arra is. Polónyi Géza: Igen, de itt arról van szó, lehet-e a kötelezvényt bankjegynek deklarálni, mert azt mondja a szakasz, hogy »vagy más, előmutatóra szóló, nem kamatozó oly kötelezvényeket bocsát ki, a melyek a forgalomban pénzjegyek gyanánt használhatók«. Miután pedig itt a használható szóra is súlyt kell helyezni, nem azt mondja a szöveg, hogy felhasználtattak, hanem használhatók. Példát mondok, t. minister ur, hogy jobban megértsen. Például kártyázás közben valaki bont, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) tehát egy önmagára és bemutatóra szóló, kamatozás nélküli kötelezvényt állit ki. Ez a társaságban forgalomba kerül és egyik a másiknak tovább adja. Ezen önmagára szóló kötelezvény alapján, e szakasz mellett a kiállitóra rá lehet húzni, hogy jogtalan bank jegykibocsátással foglalkozik. (Mozgás.) Székely Ferencz igazságügyminister: Ez turpis causa és semmiképen sem lehet érvényesíteni. Polónyi Géza: Legyen szives a t. minister ur majd a dologra válaszolni s én szivesén meg fogom hallgatni. Most azt mondja : »a ki jogtalanul bankjegyeket bocsát ki«. Mi az a bankjegy ? A 84. §. szerint a banknak joga van bankjegyeket kibocsátani és az összegeket, a melyekre a bankjegyek szólnak, a bank határozza meg. Már most helytelen kifejezéskép van használva az >>összeg« szó, mert tulaj donkép a névérték értendő alatta. Bankjegynek tehát, a mely pénzjegyként forgalomban van, csak oly bankjegyet lehet deklarálni, a mely bankjegy, összeg szerint is a bank által, mint bankjegy határoztatott meg. A banknak megvan a joga, hogy 50 koronán felül tetszés szerint állapitsa meg az a pointeket, vagyis hogy a feldarabolás szempontjából mily bankjegyeket akar kibocsátani, de azt a főtanácsnak meg kell határoznia. Bankjegy lesz-e az is, a mit a bank nem bocsát ki mint bankjegyet, vagy nem ? Hogy konkrét példát hozzak fel, a bank megállapitja, hogy csak 50 és 100 koronás bankjegyet fog kibocsátani. Az lesz tehát a bankjegy, a mit a bank meghatározott, 50 és 100 korona értékben kibocsát. Most azonban valakinek eszébe jut, 60—70 koronás ily önmagára szóló, nem kamatozó utalványt kiállítani. Lesz-e az bankjegy, vagy nem ? Nem lesz az büntetendő ? Először is teljesen tiszta és világos, hogy a törvényhozónak az az intencziója, hogy az is büntettessék, ha nem bankjegyet, hanem egyáltalán oly önmagára szóló utalványt bocsát Id valaki, a mely pénz gyanánt használható és felhasználtatott. Ez a definiczió tehát megint nem fedezi azt a kérdést, vájjon a közbülső, a bank által meg nem határozott névértékre szóló utalvány bánj egy lesz-e vagy nem ? Itt vannak a juszticz-policziális rendelkezések. Azt mondja a törvény, hogy ez a vétség csak a főtanács javaslatára, inditványára üldözhető, a büntetése pedig a tizszerese — most már nem a bankjegynek és a kötelezvénynek, hanem — az értékjegynek. Egy és ugyanazon fogalom tekintetében tehát bankjegy, utalvány, kötelezvény, értékjegy, szóval négyféle terminus technikust használ egy és ugyanazon törvény. A törvényben az értékjegyek tizszeres összegével felérő büntetés és minimumként 4000 K van megállapitva. Először is a juszticz-policziális részével végezzünk a kérdésnek. Helyes-e, ha az inditványozási jog kizárólag a bank főtanácsának adatik meg ? Szerintem ez a legveszélyesebb dolog, a mely Magyarország károsodására, vezethet, mert igy csak az lesz üldözhető és büntethető, kit a bank főtanácsa feljelent, és ezzel ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy a bank főtanácsa akár megállapodhatik, akár pedig csendesen tűrheti, hogy pl. egy osztrák bank kibocsásson annyi ilyen önmagára szóló utalványt, a mennyi neki tetszik és a főtanács nem fogja üldözni. Nem mondom, hogy az megtörténik., de jogászokkal beszélek, jogi lehetőségről. Csakhogy Magyarországnak a legnagyobb károsodásával járhat az, ha a bank akár megegyezés alapján, akár pedig csak csendes tűréssel hozzájárul ahhoz, hogy jogosulatlanul ilyen bankjegyek értékével biró utalványok szerepeljenek az ország területén. Abszolúte semmiféle jogosultsága nincs tehát annak, hogy a magyar államfináncziális érdekét, azonkívül pénzverési felségjogát is érintő ezen kérdésben a vázolt cselekmény inditványi bűncselekmény legyen. Ha valahol van jogosultsága a hivatalból való üldözésnek, ugy ennél az esetnél van, mert itt az állam érdekeinek, és pedig ugy Snáncziális, mint közjogi érdekeinek sérelméről van szó, A mi a büntetés kérdését illeti, a legkevesebb büntetés 4000 K. Ez 1899-ben még birt értelemmel, mert akkor a banknak, legalább a statútum 82. czikke szerint, nem volt joga 50 K-án aluli bankjegyeket kibocsátani. Az is érdekes, hogy a törvényhozás akkor törvénybe iktatta, hogy a banknak nem szabad 50 K-án aluli bankjegyeket kibocsátani és hogy a bank ezen utalványai nem szólhatnak 50 K-nál kisebb összegről. De csodálatos módon ugyanebben az esztendőben megalkották a XXXIV. t.-czikket, melyben a 10 K-ás bankjegyek kibocsátását engedték meg a banknak. Alkottak tehát egy törvényt, melylyel három törvénynyel előbb homlokegyenest ellenkező intézkedés vétetett fel. De a bankaktábau magában benne volt, hogy a bank nem bocsáthat ki 50 K-án aluli bankjegyeket. Ezzel szemben még volt értelme egy 4000 koronás pénzbüntetésnek ; de már az, hogy 4000 koronás büntetéssel sújtsák azt is, a ki a törvény téves magyarázata folytán egy 10 K-ás bankutalványt állit ki, ez a büntető jogszolgáltatás összes elméletével ellenkeznék és abszolúte nem felelne meg azon törvényhozási intencziónak, mely eddig a magyar törvényhozást vezette. j* > Annak sincs értelme, hogy e vétség tekintetében a budapesti és a zágrábi elsőfolyamodású biró-