Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

44 97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. kokra hasson. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) A kiegyezés meg van kötve, a bankszabadalom, a mint megszavazta a képviselő­ház ezt a törvényj avaslatot, tiz évre meg van hosz­szabbitva. Hát mivel fenyegetné őket, milyen esz­közzel élne és ha volna eszköze, hogj^an élhessen azzal épen az a kormány, a mely kimondta, — Lukács László pénzügyminister ur mondta — hogy el akarta a dolgot a politikai térről vinni, át akarta vinni a közgazdaságira ? (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Tisza István t. barátom kimondta, hogy őt az vezeti, mikor e javaslatot elfogadja, hogy be­látja, hogy szükséges, hogy elimináltassék ez a méreganyag, a mely Ausztria közvéleményében ellenünk forr ; hogy szűnjék meg az az állapot, hogy Ausztriában azt mondják, hogy mi. kény­szeritünk rájuk valamit; kimondták tehát ép ugy a pénzügyminister ur, mint a, többség legbefolyá­sosabb tagja. Tisza István t. barátom, hogy küz­deni ezért káros volna. Hát akkor miért vesznek fel mégis ilyen paragrafust 1 (Ugy van ! halj elől.) Ha egyáltalában arra kerül a sor, hogy az osztrák kormány a készfizetés megkezdése iránti javas­latot elfogadja, ezt miért fogja tenni ? Ezentúl csakis azért, mert azt fogja hinni, hogy ez Ausztria gazdasági érdekeinek is megfelel. Ha pedig egyszer azt fogja hinni — remélem, hogy ez a meggyőző­dés fel fog ott kelni, meg fog ott erősödni — és ha egyszer egy többség lesz mögötte, a mely szin­tén azt hiszi, akkor ne fájjon a mi fejünk azért, hogy miként fog végezni a kisebbséggel. Meg fogja annak találni a módját. Hiszen ne méltóztassék elfelejteni, t. minister ur azt, hogy a bankszabada­lom Ausztriában évek hosszú során át a 14. §-on alapult; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) azt hiszem, hogy talán ma is csak a 14. §-on alapul. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Tehát ha épen akarja, ez az eszköze megvan. De tegyük fel, hogy ezt sem akarja a kormány. Én azt hiszem, hogy még akkor is segithet magán igen könnyen. Mert hogyan áll a dolog ? Tegyük fel, hogy a bank megteszi azt a javaslatot, a melyet a pénzügyminister ur tőle vár; tegyük fel, hogy az osztrák kormány ezt a javaslatot elfogadja ; tegyük fel, hogy a magyar kormány is elfogadja, a t. többség is elfogadja. Ausztriában van egy több­ség, a mely hajlandó ezt a megoldást, a készpénz­fizetést elfogadni, és az egész csak azon akad meg, hogy Ausztriában egy kisebbség nem akarja. Akkor szerintem az alkotmány minden sérelme nélkül igen egyszerű mód áll rendelkezésére a pénzügyminister uraknak. Egyszerűen a bankhoz fordulnak: azt mondják: ön akarja a készpénz­fizetést felvenni, a javaslatot erre vonatkozólag megtette, állapodjunk meg ezért kölcsönösen egy kötelezettségben, egy szerződésben, a melyben a bank kimondja, hogy a készpénzfizetéseket immár magára nézve kötelezőleg elfogadja és foganatosi­tani fogja, be nem várva az országgyűlésnek hatá­rozatát. Ezt nagyon könnyen el lehet érni. Azt hiszem, ez a mód biztosithatja a czélt, és abszolúte semmi alkotmányjogi veszélylyel nem jár. (Ugy van ! balfelől.) Én tehát azért nem fogadom el az 5. §-t, mert azt tartom, hogy az alkotmányunkra nézve sérel­mes, (Ugy van ! balfelől.) hogy ez egy helytelen elvet iktat a törvénybe, (Ugy van ! balfelől.) és azért, mert azt tartom, hogy arra semmi szükség nincs, (ügy van ! balfelől.) Tisza István t. barátom azt mondta Apponyi Albertről, hogy mikor alkotmánysérelemről van szó, akkor megszokta, hogy mindig Apponyi Albert a legékesszólóbb. Hát ebben igaza van t. barátomnak. Apponyi Albert tényleg mindenben a legékesszólóbbak egyike, a mihez hozzászól; külö­nösen ékesszóló, mikor alkatmánjrsérelemről van szó. Én nem is kifogásolom a tételt, csak azt a gúnyt, a mely ebben megnyilvánult. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Én magam is sok tekintetben máskép néztem a világot hajdanában és átérzem, átértem t. bará­tomnak a kifejezését. Én is sokszor ugy gondol­koztam, hogy néha felesleges érzékenység van az országban alkotmányjogi kérdések iránt, hogy jobb volna néha, ha mással foglalkoznék. Azon­ban súlyos, nehéz események, a szomorú múlt engem nagyon sok tekintetben megváltoztatott. Én olyan dolgokat tapasztaltam és láttam, a me­lyeket sohasem fogok elfelejteni. Én, a ki láttam, hogy a nemzet többségének akarata éveken ke­resztül hiába küzdött érvényesülésért és meg­bukott, a nélkül, hogy csak egy mákszemnyire is tudta volna akaratát érvényesíteni; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) én, a ki itt a parlamentbe láttam a honvédeket bevonulni, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt sohasem fogom elfelejteni és én egész határozottan azt tartom, hogy nálunk Magyarországon ilyen közjogi érzékenységre szükség van (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azért óvakod­nunk kell attól, hogy bizonyos, végeredményükben veszélyes szokásokhoz simuljon a közvélemény. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbalóldalon.) Én tehát nálunk, bár tudom, hogy nem ki­zárólag közjogi vitákban áll az ország egyedüli fegyvere és ereje, sőt tudom, hogy ereje gazda­godásában, nevelésében, jelleme fejlődésében rej­lik, azt hiszem, hogy mégis oly súlyos viszonyok közt vagyunk, a jövőnk annyira bizonytalan, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) any­nyira ismeretlen, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) hogy vétkezik ú nem óvja meg az ország alkotmányát a legkisebb sérelem­től is. (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) A javaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások balfelől: Szü­I netet kérünk! Maylender meghalt itt a házban! ' Az elnök többször csenget.) Csendet kérek, t. kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom