Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

44 97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. kokra hasson. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) A kiegyezés meg van kötve, a bankszabadalom, a mint megszavazta a képviselőház ezt a törvényj avaslatot, tiz évre meg van hoszszabbitva. Hát mivel fenyegetné őket, milyen eszközzel élne és ha volna eszköze, hogj^an élhessen azzal épen az a kormány, a mely kimondta, — Lukács László pénzügyminister ur mondta — hogy el akarta a dolgot a politikai térről vinni, át akarta vinni a közgazdaságira ? (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Tisza István t. barátom kimondta, hogy őt az vezeti, mikor e javaslatot elfogadja, hogy belátja, hogy szükséges, hogy elimináltassék ez a méreganyag, a mely Ausztria közvéleményében ellenünk forr ; hogy szűnjék meg az az állapot, hogy Ausztriában azt mondják, hogy mi. kényszeritünk rájuk valamit; kimondták tehát ép ugy a pénzügyminister ur, mint a, többség legbefolyásosabb tagja. Tisza István t. barátom, hogy küzdeni ezért káros volna. Hát akkor miért vesznek fel mégis ilyen paragrafust 1 (Ugy van ! halj elől.) Ha egyáltalában arra kerül a sor, hogy az osztrák kormány a készfizetés megkezdése iránti javaslatot elfogadja, ezt miért fogja tenni ? Ezentúl csakis azért, mert azt fogja hinni, hogy ez Ausztria gazdasági érdekeinek is megfelel. Ha pedig egyszer azt fogja hinni — remélem, hogy ez a meggyőződés fel fog ott kelni, meg fog ott erősödni — és ha egyszer egy többség lesz mögötte, a mely szintén azt hiszi, akkor ne fájjon a mi fejünk azért, hogy miként fog végezni a kisebbséggel. Meg fogja annak találni a módját. Hiszen ne méltóztassék elfelejteni, t. minister ur azt, hogy a bankszabadalom Ausztriában évek hosszú során át a 14. §-on alapult; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt hiszem, hogy talán ma is csak a 14. §-on alapul. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Tehát ha épen akarja, ez az eszköze megvan. De tegyük fel, hogy ezt sem akarja a kormány. Én azt hiszem, hogy még akkor is segithet magán igen könnyen. Mert hogyan áll a dolog ? Tegyük fel, hogy a bank megteszi azt a javaslatot, a melyet a pénzügyminister ur tőle vár; tegyük fel, hogy az osztrák kormány ezt a javaslatot elfogadja ; tegyük fel, hogy a magyar kormány is elfogadja, a t. többség is elfogadja. Ausztriában van egy többség, a mely hajlandó ezt a megoldást, a készpénzfizetést elfogadni, és az egész csak azon akad meg, hogy Ausztriában egy kisebbség nem akarja. Akkor szerintem az alkotmány minden sérelme nélkül igen egyszerű mód áll rendelkezésére a pénzügyminister uraknak. Egyszerűen a bankhoz fordulnak: azt mondják: ön akarja a készpénzfizetést felvenni, a javaslatot erre vonatkozólag megtette, állapodjunk meg ezért kölcsönösen egy kötelezettségben, egy szerződésben, a melyben a bank kimondja, hogy a készpénzfizetéseket immár magára nézve kötelezőleg elfogadja és foganatositani fogja, be nem várva az országgyűlésnek határozatát. Ezt nagyon könnyen el lehet érni. Azt hiszem, ez a mód biztosithatja a czélt, és abszolúte semmi alkotmányjogi veszélylyel nem jár. (Ugy van ! balfelől.) Én tehát azért nem fogadom el az 5. §-t, mert azt tartom, hogy az alkotmányunkra nézve sérelmes, (Ugy van ! balfelől.) hogy ez egy helytelen elvet iktat a törvénybe, (Ugy van ! balfelől.) és azért, mert azt tartom, hogy arra semmi szükség nincs, (ügy van ! balfelől.) Tisza István t. barátom azt mondta Apponyi Albertről, hogy mikor alkotmánysérelemről van szó, akkor megszokta, hogy mindig Apponyi Albert a legékesszólóbb. Hát ebben igaza van t. barátomnak. Apponyi Albert tényleg mindenben a legékesszólóbbak egyike, a mihez hozzászól; különösen ékesszóló, mikor alkatmánjrsérelemről van szó. Én nem is kifogásolom a tételt, csak azt a gúnyt, a mely ebben megnyilvánult. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Én magam is sok tekintetben máskép néztem a világot hajdanában és átérzem, átértem t. barátomnak a kifejezését. Én is sokszor ugy gondolkoztam, hogy néha felesleges érzékenység van az országban alkotmányjogi kérdések iránt, hogy jobb volna néha, ha mással foglalkoznék. Azonban súlyos, nehéz események, a szomorú múlt engem nagyon sok tekintetben megváltoztatott. Én olyan dolgokat tapasztaltam és láttam, a melyeket sohasem fogok elfelejteni. Én, a ki láttam, hogy a nemzet többségének akarata éveken keresztül hiába küzdött érvényesülésért és megbukott, a nélkül, hogy csak egy mákszemnyire is tudta volna akaratát érvényesíteni; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) én, a ki itt a parlamentbe láttam a honvédeket bevonulni, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt sohasem fogom elfelejteni és én egész határozottan azt tartom, hogy nálunk Magyarországon ilyen közjogi érzékenységre szükség van (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azért óvakodnunk kell attól, hogy bizonyos, végeredményükben veszélyes szokásokhoz simuljon a közvélemény. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbalóldalon.) Én tehát nálunk, bár tudom, hogy nem kizárólag közjogi vitákban áll az ország egyedüli fegyvere és ereje, sőt tudom, hogy ereje gazdagodásában, nevelésében, jelleme fejlődésében rejlik, azt hiszem, hogy mégis oly súlyos viszonyok közt vagyunk, a jövőnk annyira bizonytalan, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) anynyira ismeretlen, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) hogy vétkezik ú nem óvja meg az ország alkotmányát a legkisebb sérelemtől is. (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások balfelől: SzüI netet kérünk! Maylender meghalt itt a házban! ' Az elnök többször csenget.) Csendet kérek, t. kép-