Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

480 1í3: országos ülés Í9Í1 márczius 3~án, péntekéit nem következhetik. De az, hogy mily arányokban és hogyan fog az osztozkodás keresztül vitetni, még mindig csak abban van kifejezve, hogy ezen­túl fog a két kormány majd megállapodni ebben az irányban. Ez egy nagy hézag, mert ez nem biztositja Magyarországra nézve azt, hogy ha a másik állammal nem is sikerül valamely meg­állapodásra jutnia, akkor veszekedés, czivakodás nélkül, birói beavatkozás nélkül birjuk ezen szét­válást törvényesen keresztülvinni. Teljesen osztom tehát t. képviselőtársam felfogását, hogy nekünk a mostani szabályokban intézkednünk kellett volna arra nézve, hogy ha hét év múlva az elválás bekövetkezik és Magyar­ország az önálló magyar jegybankot fel akarja állítani, akkor ezen felosztási művelet hogyan és miképen vitetik keresztül. Már a múltkori felszóla­lásomban felolvastam itt egy tekintélyes osztrák politikusnak, báró Rokitanszkynak nézetét, a ki azt mondotta, hogy minthogy az az érczkészlet egy részvénytársaság vagyonát képezi, ennek következtében a részvénytársaság egy széj) napon kimondhatja, hogy egész aranykészletét átadja egy másik részvénytársaságnak, valamely osztrák banknak. Látszik tehát, hogy chaos van a fel­fogásokban és feltétlenül jó és szükséges lett volna ezen irányban a felosztás kereteit illetőleg preczi­zebb szabályokat megállapítani. Sajnos, az időt már elmulasztottuk, de hogyha ez most már nem is következett be, én minden­esetre azt kérem, hogy, ha a felosztást, a mint reméljük, még 1917-ben keresztülviszszük, az akkori kormány az ország érdekeit lehetőleg szigorúan és szilárdan tartsa szem előtt és érvényesítse, mert kétségtelen, hogy fognak valami módot találni arra, habár homályos az intézkedés, hogy ez a keresztülvitel miként következzék be. Azt hiszem, hogy más mód nem áll rendel­kezésünkre ilyen bizonytalanság mellett T mint a . két államban lévő bankjegyek mennyiségének alapulvétele. Minthogy a banknak kötelessége bankjegyeit beváltani, tehát az az egész bankjegy­stokk, a melyet a magyar kormány prezentálni fog az Osztrák-Magyar Banknak a felszámolás alkalmával, fog azon egész érczkészlet felosztásá­nak alapjául szolgálni, a mely ennek ellenében a forgalmat vagy az államot megilleti. Tudjuk azt, hogy az államnak tulajdonjoga is van az aranykészlet egy részére, arra t. i., a melyet a mi aranyvalutánk rendezése érdekében ott elhelyeztünk. Annak tulajdonjogát az állam fentartotta magának és az fenn is marad mind­addig, mig a készfizetések felvétele be nem követ­kezik. Ennek következtében tehát erre vonatkozó­lag a helyzet tiszta és a jövőben talán a bank­jegyek mennyisége fog osztókulcsul szolgálni. Ezek voltak azok, a miket a bankstatutummal kapcsolatban igazán lehető rövidséggel előadni szükségesnek láttam, mert a statútum többi részei is mind olyanok, a melyek már kihívják a kritikát. Hiszen igaz, hogy a t. kormány azt mondja, hogy ez a hét év nem nagy idő ; csakhogy nem hét évről van szó, mert már 10 évvel ezelőtt hosszabbították meg a bank szabadalmát és ehhez járult most ismét hét év, tehát 17 év folyik el az ország gazda­sági élete fe'ett változatlanul; ennyi időn keresz­tül van megmerevedve, megkövesedve itt ez az intézmény és elképzelhető, hogy ez már nem is felelhet meg a mostani viszonyoknak. Ennek követ­keztében ezeket az intézkedéseket ilyen mereven fentartani nem szabad, hanem a mennyiben még egyszer előállana az a helyzet, — ezt ugyan nem hiszszük — hogy az Osztrák-Magyar Bank szaba­dalmát meg kell hosszabbítani, akkor azokon az intézkedéseken lényeges változtatásokat kell esz­közölni, mert jelenlegi formájában ez az intézmény az ország érdekeinek egyáltalán nem felel meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) Nem akartam kiterjeszkedni minden dologra és lehetőleg rövidre fogtam mondani valóimat. Most csak beterjesztem néhány módosításomat ezen szakaszhoz, a melyek a következőkép szóla­llak (olvassa) : »Az 1. §. végére külön kikezdésként teendő : Az Osztrák-Magyar Bank alapszabályai második czikkének_ utolsó bekezdése helyett a következő szavak teendők : A jelzáloghitel- és záloglevél­üzlet Budapestre helyeztetik át.« (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Továbbá : »A bank alapszabályai 56. czikké­nek m) pontja kihagyatik.« Továbbá : »A bank akvpszabályai 83. czikke után külön bekezdésként beiktattatik : »Az érez­fedezet a két államban külön helyezendő el, és pedig Ausztriában az érczkészlet 60 %-a, Magyar­országon 40 %-a.« Bátor vagyok módosításaimat elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet idán. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki követ­kozik ? Polónyi Géza : A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: A házszabályokhoz kivan a képviselő ur szólni ? Polónyi Géza: Az előadott módosításokat részben visszavonni óhajtván, a házszabályok­hoz kérek szót. (Zaj a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Ez csak kedves dolog. B. Solymossy Lajos: Még nem tudjuk, mi van mögötte ! (Derültség.) Polónyi Géza: Miután az általam benyújtott módosítások szavazásra bocsátása tekintetében köztünk és a mélyen t. elnök ur között véleménj'­­eltérések merültek fel, az elnök ur iránti tisztele­tem jeléül visszavonom azokat a módosításokat, a melyeket az elnök ur kifogásolt és azokat olyan alakban vagyok bátor előterjeszteni, hogy a szava­zásra bocsátás tekintetében semmi akadály fel ne merülhessen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kérjük felolvasni I)

Next

/
Oldalképek
Tartalom