Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

42 b7, országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. Nemes Zsigmond : A törvényben van ! Gr. Andrássy Gyula : Tudom, hogy benne van a törvényben, de páratlan és lehetetlen dolog olyant a törvénybe beállítani, a mi, merem állítani, a világ egy törvénykönyvében sincs. (Mozgás baljelől.) Egy második ritka tulajdonsága ennek a törvényjavaslatnak az, hogy az obstrukcziónak ilyen nagy fontosságot tulajdonit; hogy az obstrukczió utján ilyen nagy hatáskört nyer a kormány. (Zaj, Halljuk! Halljuk !) Ezt már gróf Apponyi Albert t. barátom kifejtette, azért nem akarok most hosszadalmasabban erről beszélni. A harmadik hibája a javaslatnak az, hogy a házszabályokat kijátszsza. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt, a mit csak házszabálymódositással lehetne az alkotmányos felfogásnak megfelelő módon elérni, azt kerülő utón, házszabálymódositás nélkül akarja elérni. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert mi a czélja.? A czélja ennek az egész intézkedésnek világosan az, hogy bizonyos határidőn belül a ház véleményét kifejezhesse, hogy vájjon helyesli-e a javaslatot vagy nem. Mivel azonban nálunk a házszabályok semmi módot arra nem nyújtanak, hogy négy héten belül egy vita befejeződjék, belátta a t. minister ur, hogy ezt a határotazot nem provokálhatja és hogy csak ugy érheti el ugyanezt az eredményt, ha a határozat helyébe teszi azt, hogy látszólag elfogadta a ház — mert a ház nem határozott —, a mi azonban a valóságnak kijátszása, (Igaz ! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) mert nem azért nem határozott legtöbbnyire, mert nem akar határozni, pedig tehetné, hanem legtöbbnyire azért, mert egy kisebbség abban megakadályozza. A ház akarna határozni, de, nincs abban a helyzetben, hogy határozhasson, a törvény pedig kimondja, hogy mégis ugy tekintetik, mintha határozott volna. Itt tehát egy valótlanságot iktat a törvény a törvénykönyvbe, mert tényleg nem áll az, hogy a ház akarta volna a dolgot; nem birt határozni; akarná talán, de nem bir határozni. Nem azért hallgat, mert helyesli a kormány intenczióiját, de azért hallgat, mert nem bir határozatot hozni a házszabályok következtében. Az a furcsa eset áll tehát itt elő, hogy mikor a házszabály oly ügy, hogy abba sem a főrendiháznak, sem a királynak, sem semmi más alkotmányos tényezőnek, még a kormánynak sincs beavatkozási joga, itt tulajdonképen Ausztriával szemben egy kötelezettséget vállalunk, hogy a házszabályt megkerülve fogunk intézkedni. Ez az, a mit én igazán károsnak, veszélyesnek tartok. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy másik inkonvenienczia és mondhatom abszurdum ebben a javaslatban az, hogy a főrendiháznak több jogot ad, mint a mennyivel rendes körülmények közt bir. Mert rendesen, hogy áll a dolog 1 Ha egy javaslat átmegy a főrendiházhoz és az visszaveti, akkor nuncziumok révén tárgyal a két ház egymással és próbálja a képviselőház, esetleg ha ugy akarja, a maga határozatát érvényesíteni és fentartani. Itt pedig ki lenne mondva, hogy a mint az egyik ház visszautasító határozatot hoz, akkor elejtettnek nyilvánittatik és megbukott a javaslat. E szerint abszolút, teljes vétójoga van a főrendiháznak, a rni más esetekben ily mérvben nincs meg. De mondom, mindezeket a részlethibákat nem taksálom oly magasra. A legnagyobb hibát én abban a szellemben látom, a mely megnyilvánul, a szellemben, a mely kicsinyli a parlamentet, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban a szellemben, a mely ugy okoskodik, hogy a parlament egy kellemetlen, megbízhatatlan, fecsegő, csevegő testület; (Felkiáltások a jobboldalon, ügy is van !) ezzel a fecsegő, csevegő testülettel komoly munkát fontos ügyekben végezni alig lehet; (ügy van ! a jobboldalon.) a mikor valamit el kell intézni, akkor ezeket az urakat ki kell kapcsolni a dologból ; (Mozgás.) a kutya ugat, a karaván halad; a kormány halad a maga utján; ha bizonyos, kiszabott időn belül teljesiti kötelességét a képviselőház, akkor nagyon jó, ha nem, akkor jogkörébe lép a kormány, akkor a kormány akarata ugyanolyan erővel bir, mint az országos határozat. (Mozgás jobbról.) Ezt az alapgondolatot, hogy a kormány azt a jogot vindikálja magának, a melyet birna a képviselőház, ezt tartom én veszélyesnek, károsnak Magyarországra nézve. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Vagy van szükség arra, hogy valamely intézkedés a képviselőház szentesitésével elláttassék, vagy nincs rá szükség. Ha szükség van, akkor ennek csak egy módja van. és ez az egy és kizárólagos módja az, hogy ez a ház a maga házszabályai szerint hozhasson határozatot az ügyben ; ha pedig nincs szükség rá, akkor ne is hozzunk. Ebben az esetben van rá szükség. A Széll—Körber-féle kiegyezésnél nem volt; ez volt épen a vívmány Ausztriával szemben, hogy a készfizetés elvi alapján állott, ennélfogva nem volt szükség arra, hogy a törvényhozások utólag szentesítsék. Ott tehát ezt teljesen ki lehetett kapcsolni. Itt azonban, a hol a készfizetések felfüggesztése elvén alapuló, a törvény módosítása nem történt eddig meg, hanem ezentúl kell hogy megtörténjék, ezt a törvénymódosítást nem lehet máskép, mint a ház rendes határozatával elvégezni, (ügy van! ügy van ! a bal- és a, szélsőbaloldalon.) önmagában véve — ezt elismerem és bevallom — a magyar érdekeket nem sérti ez a beczikkelyezés. önmagában véve ugy áll a dolog, hogy valószínű, hogy ez nem fog Magyarországon alkalmaztatni ; valószínű, hogy ha egyszer a készfizetést itt javasolni fogják, az nehézség nélkül, obstrukczió nélkül itt keresztülmegy. Meg is vagyok győződve, hogy a t. pénzügyminister ur sem járult volna ehhez hozzá, ha máskép állna a dolog. De ez engem azért meg nem nyugtat, mert a veszélyes preczedensek épen olyankor szoktak beférkőzni, mikor nagyobb érdeket nem sértenek, (ügy van! bálról.) Mikor