Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

97. országos ülés 1911 fei fogva (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nagyon is súlyos csapásokat mérhet az alkotmányra, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) sőt én épen azt hiszem, hogy a legsúlyosabbakat épen. törvény utján lehet az alkotmányra mérni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Bizonyítja ezt az egész történelem. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen hajdanában Magyarországon is a rossz, az alkotmány szellemébe és önállóságunkba ütköző törvények folyománya volt az, hogy a legfontosabb államügyeket, külpolitikánkat és a hadügyeket mind kizárólag Bécsben intézték el Magyarországnak minden befolyása nélkül. (Igaz! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezt törvényekre alapitották azon kormányzatok és tör vényekre alapítva gyengítették, ásták alá a magyar alkotmányt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És talán azt is tudja mindenki, hogy Skóczia függetlenségét és alkotmányát, hogy Irland függetlenségét szintén egy törvény adta fel; hogy egy törvény olvasztotta be Irlandot Angliába. Csehországban ugyanaz történt. Csehországban egy törvény mondta ki azt, hogy a törvényhozás joga a császárra ruháztatik. De hát ezek a törvények nem sértették az alkotmányt; nem veszélyeztették mindazt, a mi egy alkotmánynak szilárdságot adhat ? Áttérek ezek után az 5. §-ra. (Halljuk ! Halljuk !) A főérv, a melyet a pénzügyminister ur ebben az esetben igazán egyetértőleg gróf Tisza Istvánnal felállít, az. hogy a Széll—Körber-féle megegyezésben több jog van adva a kormánynak, mint jelenleg, ha tehát azon több jog ellen kifogást nem emeltünk, csodálkozik azon, hogy a kisebb, a kevesebb jog ellen kifogást emeltünk. De ebben is igen nagyon téved. Egészen más az, a mit a Széll—Körber-féle kiegyezés kimond, mint ttZ., ii.: mit ez a jelenlegi kiegyezés mond. A Széll—Körberféle kiegyezés és ezen 5. §. között az a különbség, a mi a fény és a sötétség, a mi a nappal és az éjszaka között; az egyik a készpénzfizetések kérdését megoldáshoz juttatja, a másik azt feladja. Az egyik a törvényben mondja ki azt az elvet, hogy a bank alapszabályainak 83. §-a érvénybe lép, törvényben mondja tehát ki azt, hogy a készpénzfizetéseket a bank tartozik felvenni és a mikor ezt kimondta az 1. §-ban, a törvényben, akkor az 5. §. azt mondja, hogy annak a kérdésnek eldöntését, hogy mikor lép ez a törvény érvénybe, a kormányra bizza, a mi teljesen alkotmányos, teljesen szokásos, természetes dolog. A törvény maga mondja ki azt a jogelvet, hogy a készfizetéseket fel kell venni, a kormánynak egész joga csak az, hogy megállapítsa azon napot, a mikor a törvénynyéket végrehajtja. Mi történik most, mi történik a másik esetben ? Most a törvény, sajnos, nem áll a készfizetés elvi alapján ; ellenkezőleg, ez a törvény kimondja azt, hogy fentartatik és érvényben marad azon 83. §. felfüggesztése, tehát a törvény fentartjaabanknak azt a jogát, hogy készpénzben ne fizessen, azonban ezzel szemben ezen tÖTvény ellenére való eljárásra KÉPVH, KA.PLÓ. 1910 1915. V. KÖTET, bruár 9-én, csütörtökön. 41 felhatalmazza a kormányt. (Ellenmondások jobbjelül.) A törvény kimondja, hogy a banktól nem szabad a készpénzfizetéseket követelni; és a törvény mégis ugy intézkedik, hogy ha a bank azt a javaslatot teszi, hogy vétessék fel a készpénzfizetés és hogy ha a két kormány ehhez hozzájárul, akkor a javaslat benyujtatik a házhoz, s ha a ház négy hét alatt nem fogadja el, nem intézkedik, ha pl. obstrukczió abban megakadályozza, akkor a kormány intézkedése végrehaj tátik. Ebben az esetben tehát minden házhatározat nélkül, minden törvényhozási intézkedés nélkül a törvénybe beállított jogszabály ellen cselekedhetik a kormány. (Igaz! Ugy van! balfelől és a középen.) Ezt tartom én, és várom, hogy t. barátom, a kereskedelemügyi minister ur ezt megczáfolja. De kétségtelen tény, hogy szórói-szóra azt mondja ez a törvény, hogy fentartatik az a j ogszabály, mely szerint nem köteles a bank a készpénzfizetést felvenni, azután pedig azt mondja, hogy ettől el lehet térni egyrészt, hogyha országos határozat kimondja az eltérést, de akkor is, hogyha ez az országos határozat sem jöhet létre, hanem egyszerűen megobstruálták a javaslatot a házban, akkor a törvénytől eltérő intézkedés végrehajtható a nélkül, hogy a törvény módosította volna, a nélkül, hogy azt bármiréle országos határozat kimondta volna. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Azt mondják, hogy nem lehet ilyen utón törvényt hozni. Az igaz. De egyik alapfeltétele az alkotmányosságnak az, hogy törvényt megszüntetni csak törvénynyel lehet és az alkotmányosság ezen alaptételébe ütközik a javaslat, a midőn kimondja, hogy bizonyos esetekben a kormány javaslata törvényt módosító erőre tesz szert. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezt tartom én ezen javaslat organikus alaphibájának, de van ennek a javaslatnak sok komikuma, sok részletes, kis hibája. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Először egy páratlan dolognak tartom azt a szerepet és hatáskört, a melyet a banknak ad. (Igaz I Ugy van ! balfelöl.) Mert itt a bank egy szinte csodás joggal bír, azzal a joggal, hogy ha a bank bizonyos j avaslatot tesz, akkor végeredményben a törvényt módosíthatja ezen javaslat értelmében. (Igaz ! Ugy van I balfelöl.) Mert az van mondva, hogy ez az egész proczesszus, a mely abban kulminál, hogy törvényhozás országos határozattal, vagy pláne a nélkül módosítható, hogy a törvénybe fektetett bankszabadalom egyik szakaszát a kormány javaslata érvényétől megfoszthatja, a bankjavaslata alapján indul meg, ugy hogy ha a bank nem tenne ilyen javaslatot, hanem rendes törvényhozási utón akarja ugyanazt a czélt elérni a kormány, akkor egy törvényjavaslatot kell beterjesztenie. Csak törvénynyel lehetne ezt a törvényt megszüntetni, de ha a bank a maga inicziativájávai él,? akkor a törvény hatályát egy megobstruált kormányjavaslat nyeri el, a mi azt hiszem, teljesen ellenkezik alkotmányunkkal. (Igaz ! Ugy van ! <Í baloldalon.) 6