Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

.97. országos ülés Í91Í suth Ferencz, Földes Béla és a többi ellenzéki t. képviselőtársaim határozati javaslatához. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Gróf Andrássy Gyula ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! Nem volt szándékomban az általános vitában résztvenni. Mivel azonban azon álláspont, melyet az 5. §-szal szemben elfoglalok, itt két igen súlyos, igen heves támadásban részesült, két nagyhatású beszédben megtámadtatott, és mivel nem tudom biztosan, hogy jelen leszek-e akkor, a mikor az 5. §. tárgyaltatni fog, kötelességemnek tartottam már most szót emelni. (Halljuk! Halljuk!) Meg fogja érteni a t. képviselőház azt is, hogy na már felszólalok az általános vitánál, akkor nem szoritkozom kizárólag csak az 5. §-ra, hanem kötelességet teljesítek akkor is, mikor lehető rövidséggel jelzem álláspontomat azon többi kérdések tekintetében is, melyek a vita során felvettettek és felmerültek. (Halljuk ! Halljuk !) Az első, legfontosabb kérdés az az elvi kérdés, vájjon helyesen cselekedett-e a kormány, mikor benyújtotta a közös bank szabadalmának meghosszabbítását, és nem egy oly javaslatot nyújtott be, mely az önálló bank felállítását tartalmazza? Ebben a kérdésben én ma is változatlanul azon az állásponton állok, a melyen mindig állottam, állok azon az állásponton, a melyet akkor is képviseltem, mikor kevesen merték azt tenni, mikor az országnak és ennek a parlamentnek határozott nagy többsége a másik állásponton állott. Az a szép, nagyrészt tartalmas vita, a melyet itt hallottam, nem változtatta meg e nézetemet. De nem kívánom mostan részletesebben megindokolni véleményemet. Hisz a t. pénzügyminister, a ki természetesen sokkal nagyobb szaktekintély e kérdésben, mint én, a kinek kötelessége is e törvényjavaslatot képviselni és védeni, maga mondta azt, hogy annyira kimerítették azok az urak, kik a közös bank álláspontját védték, azokat az érveket, melyek mellette felhozhatók, hogy ő maga is tartózkodik attól, hogy uj érveket állítson fel, mert ez neki nem sikerülhet. Természetes, hogy ez rám nézve még fokozottabb mértékben áll és hogy ezért nem is akarok itt uj érveket felhozni. Csak röviden jelzem azt, hogy én ma is azon a nézeten vagyok, hogy az önálló bank felállítása a mai viszonyok között valutánkat, hitelviszonyunkat károsan érintené, hogy ennek következtében az országnak a gazdasági produkcziója károsabb viszonyok közé jönne, az pedig főleg káros addig, a mig nincs módunkban magunkat védvámokkal védeni Ausztriának kedvezőbb viszonyai között dolgozó ipara, gazdasági élete ellen. Nem czáfolták meg az én nézetem szerint azokat az érveket sem, a melyeket az önálló bank ellen gróf Tisza István t. barátom politikai szempontból felhozott. Teljesen osztozom abban az ő bruár 9-én, csütörtökön. 37 nézetében, hogy politikai szempontból is, az önállóság czéljából is előnyösebb az a politika, a mely gazdaságilag erősít. Teljesen osztozkodom gróf Tisza István t. barátom álláspontjában, a ki azt mondja, hogy a nemzet ereje, a nemzet függetlensége leginkább ugy védhető, ha gazdag az ország, ámbár olyan messze nem megyek, mint at. pénzügy minister, a ki azt mondta, hogy ha az ország vagyonos, akkor a függetlensége magától is elérhető. Ez túlzás. A vagyonosság nem elegendő. Jellem, áldozatkészség, férfiasság kell mindig ahhoz, hogy egy ország magát fentartsa, függetlenségét biztosítsa. (Helyeslés.) De igaz, kétségbevonhatatlan tétel felfogásom szerint az, hogy az önállóságnak egyik tényezője a vagyonosodás is. Engem abszolúte nem vezet ebben a kérdésben a 67-es kiegyezéshez való ragaszkodás. Az egészen más kérdés. Helyesen, említették többen, hogy az 1867 : XII. t-.czikk fentartja, világosan biztosítja az önálló bankhoz való jogunkat. De én még tovább megyek. Én azt hiszem, hogy ha egyszer a gazdasági önállóság volna az ország gazdasági érdeke, akkor épen a 67-eseknek kellene elsősorban követelniök, hogy ez az önállóság eléressék. (Helyeslés.) Elismerem, hogy pl. az önálló vámterület bizonyos nehézségekbe ütköznék bizonyos inkonveniencziákkal járna a közjogi szervezet szempontjából is, de ezeket a nehézségeket, ezeket az inkonveuiencziákat le kellene győzni, mert a mint ugy állana a nemzet előtt a kérdés, hogy nem tud gazdagodni, nem tud vagyonosodni azért, mert az 1867 : XII. t.-cz. ebben gátolja, akkor az 1867 : XII. t.-czikknek utolsó órája ütne, (Ugy van! balfelől.) mert nincs az a nemzet, a mely fentarthat egy olyan törvényt, a mely megakadályozza azt, hogy haladjon' hogy gazdagodjék. Egy másik fontos kérdés, a mely felvettetett a vita során, csodálatos módon az a kiegyezés volt, a melyet a múlt kormány benyújtott itt a házban, a melyet a ház már le is tárgyalt, meg is szavazott. Csodálatos, hogy épen a t. munkapárt tagjai tartották szükségesnek, hogy ezzel a kérdéssel most foglalkozzanak, mikor a bankról van szó, nem pedig arról a kiegyezésről, a melyet Wekerle és Beck kötöttek, a melyet a ház el is fogadott. Igen csodálom, hogy a munkapárt t. tagjai szükségesnek tartották behozni a vitába ezt a kérdést, mert tudva azt, hogy tagjai folyton felvetik azt a kérdést, nem állanak-e obstrukczió előtt, csodálatos, hogy ők belekevernek egy kérdést a mely igazán nem tartozik ehhez a tárgyhoz, (Ugy van! balfelől.) hogy részletesen megkritizálják azt a kiegyezést, amely évekkel ezelőtt köttetett, hogy annyira elfeledkeznek itt saját érdekükről, mikor módot látnak arra, hogy üssenek egyet a koaliczión. Ezen igen csodálkozom. De csodálkozom még azért is, mert talán nem volt egészen helyes a t. uraktól ezt a kérdést a vitába belevegyiteni, mert azt hiszem, hogy feszélyezik t. barátaiknak is egy részét. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.)