Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

109. országos ülés 1911 február 23-án. csütörtökön. 379 annak a feltevésében, hogy 1917-ben már ugy sem leszek abban a helyzetben, hogy hozzászólhassak, teljesítem kötelességemet, a mig egészségi állapotom megengedi. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ha azonban e törvényjavaslatnak a 82. czikkét méltóztatik megnézni . . . Ha megengedi a t. elnök ur, minthogy még több mondanivalóm van, ha helyénvalónak tartaná, akkor szünetet kérnék . . . Elnök : öt perezre . . . Polónyi Géza: Öt perezre ? Tiz perczet kérnék ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ebédre öt perez kevés!) Elnök : Akkor tessék folytatni. (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! jobbról.) Gr. Batthyány Pál: Erőszak ! Hock János: Mindegyik kapott szünetet. (Zaj.) Elnök : öt perczet, ha a szónok kéri . . . Lovászy Márton : Ne tessék akkor fél tizenegykor, hanem tiz órakor megnyitni az ülést. (Zaj.) Polónyi Géza: így tehát kénytelen leszek szándékom ellenére hosszasabban beszélni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Helyes I Jól van I Helyeslés a szelsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ha valaki meg akar győződni arról, hogy micsoda törvényalkotás folyik Magyarországon és micsoda paragrafus-greizlerei az, a mivel nekünk foglalkoznunk kell, és micsoda lehetetlenségek elé van állítva egy törvényhozó, a ki ezzel a bankaktával komolyan akar foglalkozni, annak illusztrálásul méltóztassék megengedni, hogy elmondjam azt a sárivárit, a melyről itt tulaj donkép szó van. (Halljuk! Halljuk ! balfeUl.) Mikor én ennek a törvényjavaslatnak szövegét olvastam és véleményt akartam formálni arról, hogy mi ennek a tárvényjavaslatnak tulaj donkép a rendelkezése, akkor én a következő rendszert voltam kénytelen alkalmazni, melyet minden képviselő, ki e törvényjavaslattal foglalkozik, alkalmazni kénytelen. E törvényjavaslat 82. czikkében találok egy idézetet, a 84. §-t. Hogy én megtudjam, hogy az a 84. §. mit tartalmaz, elő kellett vennem a 84. czikkét a bankaktának, és elő kell mindenkinek vennie, a ki ezt a szöveget meg akarja érteni. Akkor arról győződtem meg, hogy ezen 84. czikke a bankaktának először módosítva lett 1887-ben, másodszor módosítva lett 1899-ben. Tehát az 1899-iki szöveget kell figyelembe vennem, hogy megtudjam, hogy tulajdonképen miről van itt szó. És akkor a 84. czikkben — nem fogok visszaélni az idővel — találom azt, hogy a 84. czikk megint hivatkozik a 83. ezikkre. Gr. Batthyány Pál : Azért kellett volna kinyomatni ! Polónyi Géza: Hivatkozik továbbá a 60. és 65. ezikkre, valamint a 102. ezikkre. Most tehát megint, hogy rájöjjek arra, hogy mi az értelme ennek a 84. czikknek, végig kell mennem a 83. czikken, a 60, és 65, czikken és végig kell mennem a 102. czikken. Nem fogom felolvasni ezeket, mert túlságosan hosszú időt venne igénybe, de megpróbálom csak egy-két mutatványnyal bőviteni ezt a dolgot. Ha t. i. kezembe veszem most a 83. czikkelyt, akkor megint azt tapasztalom, hogy a 83. czikk megint módosítva lett 1887-ben és 1899-ben. Az 1899. évi 83. czikk nem tartalmaz idézetet, tehát azt nem fogom folytatni, ele a 60. és 65. czikkelyek megint uj idézeteket tartalmaznak és pedig a 60. czikkely utal a 25. ezikkre, a 65. czikkely pedig utal a 60. ezikkre és az 56. ezikkre. Megállapítom ebből a következőket. Ha valaki egyetlenegy szakaszát ennek a törvénynek meg akarja érteni és el akarja olvasni, hogy ez mit rendel tulaj donképen, akkor rájön a t. képviselő urak közül mindenki, a ki követni akarja az én eszmemenetemet, hogy hány idézés van — mert még a 38. czikkely is idézve van ebben a szakaszban, méltóztassék csak megnézni — és ha ezt a két szakaszt méltóztatik figyelembe venni, kisül, hogy a 82. czikkelyt csak ugy érti meg egy képviselő, ha fejében tartja a 2. czikkelyt, a 25.. 27., 39., 40., 46., 52., 53., 56., 60., 61., 65., 71., 75., 76.. 78., 81., 83., 84., 92., 102. és 111. czikkelyt, (Derültség a baloldalon.) Nem akarok tréfát csinálni a parlamentből, mert végigmehettem volna a paragrafusokon, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez igy van, ezt ellenőrzésem alapján állapitottam meg; a mint egy szakaszt elkezdenek olvasni, abban mindig három-négy más szakaszra van utalás, ugy hogy én, a ki magyar ember vagyok, szinte elkéjozelem azt a képviselőtársamat, a ki ha megrn'óbálná ezt a feladatot megoldani, a 23. §-nál hogyan vágja a földhöz az egész törvényt, mert hiszen tiszta képtelenség, hogy valakiből ilyen pojáczát csináljunk, hogy egyszerre foglalkozzék negyven szakaszszal, csak azért, hogy egyetlenegy szakaszát a törvényjavaslatnak megértse. De akkor még nincs vége a kálváriának, hacsak ezeket a szakaszokat méltóztatik elolvasni. Hogy megértsék a szakaszt, méltóztassék elővenni az indokolást. Az indokolásban egyszerre beleugrunk abba, hogy itt a jogállajwtot és a változtatást csak akkor értik meg az urak, ha elolvassák az 1899. évi 34. és 35. czikkelyt, mert tulajdonképen ennek a két czikkelynek rendelkezéseivel vétetik most fel ez a módosítás, ugy, hogy a ki foglalkozni akar a 82. czikkel, annak lehetetlen megértenie azt, hogy mi történik, hacsak elő nem veszi az 1899. évi 34. és 35. czikkelyeket, a melyek természetesen megint harmincz-negyven ezikkből állanak, s a melyekben még találkozik a t. képviselőház annyi idézettel, a mennyit csak akar. Hiszen ha valaki prémiumot akarna adni akár a háromszínű macskára, akár arra, hogy valaki ilyen törvényt csináljon és mutassa meg a nemzetnek azt, hogy hogyan lehet egy törvényt alkotni, hogy azt senki a föld kerekségén meg ne értse : akkor itt van előttünk a díszpéldány. (Derültség balfelöl.) Azt hiszem, a világ összes financziáinak sem sikerülne ilyen produkeziót létrehozni^ 48*