Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-108
350 108. országos ülés 1911 február 22-én, szerdán. ban nyer változást. Maga az egész deviza-politika, mindannyian tudjuk, alig egy-két évtized óta van feltalálva a bankkezelésben és a banktechnikában. Kendkivül egészséges gondolat volt ez, nagyon helyes és czélravezető eljárás különösen abból a szemjjontból, liogy a bank nem kénytelen ezeket a. külföldi fizetéseket magának az aranynak effektív megmozditása álfa] lebonyolítani, hanem azon kényelmes helyzetbe jut, hogy ezek helyett külföldi értékeket mozgósit, a melyek általa őriztetvén, még bizonyos hasznot is jelentenek, a mennyiben kamatot biztosítanak a banknak. Azonban ez az egész deviza-eljárás uj keletű és nem a kérdésnek örök időkre szóló megoldása. A kihallgatott szakértő urak is egyértelműleg megállapították, hogy a külföldi fizetések lebonyolítására igen czélszerű lenne, ha behozatnék a nemzetközi cheque- és clearing-forgalom, a mely. ha nemzetközivé - és általánossá válik, a nemzetközi kölcsönös fizetési kötelezettség lebonyolítása többé nem a devizák igénybevételével, hanem egyszerűen könnyvviteli átírásokkal történnék. (Zaj. Elnök csenget.) Ez esetben a nagy hitelintézetek egymás között bonyolítják le a nemzeteknek időnként előálló fizetési kötelezettségét, ez a lebonyolítás átírásokkal történik, s a deviza, a melyet születésekor mint nagyszerű találmányt üdvözöltek, eltűnik és helyébe jön a cheque- és clearing-forgalom, a mely minden külföldi árfolyam nélkül megoldja a kérdést maguknak a készfizetésben lévő bankjegyeknek törvényes érczpénzben való felszámítása mellett. így tehát a nemzetközi fizetések kiegyenlítése állandó paritás mellett történik. Ennek következtében még inkább szükséges lesz arról is gondoskodni, a miről t. képviselőtársam, Földes Béla is intézkedést kivan, hogy a törvény necsak a paritásnak a külföldi relácziókban való fentartásáról gondoskodjék, hanem tartalmazzon intézkedést a bankjegyeknek a belföldi relácziókban való értékmegállapitására vonatkozólag is. Ugyanis ezen a téren érhet bennünket a legnagyobb szerencsétlenség. Utalok arra a szempontra, a melyet Batthyány Tivadar t. képviselőtársam emiitett fel beszédének utolsó részében, hogy t. i. mindinkább oda játszszák át az Osztrák-Magyar Bank egész aranykészletét, hogy az nagy, felhalmozott rezerva legyen hadi czélokra. Ez esetben pedig ki lehetünk téve annak, hogy ez az egész ércztömeg ugy fog tekintetni, mint a mely katonai czélokra a maga teljességében megőrzendő és igy a forgalom mind nagyobb mértékben fog egyéb fizetési eszközökkel, bankjegyekkel stb. elláttatni. Ha most már nemzetközi viszonyaink, jobban mondva a politikai események parancsolóíag fogják arra kényszeríteni a két állam hadi vezetőségét, hogy nag3 r obb mértékben legyen kénytelen belemarkolni a bank aranykészletébe, viszont a bank a fizetési forgalom lebonyolítására még jobban elárasztja bankjegyekkel a forgalmat: elő fog állani a belső devalváczió, (Zaj. Elnök csenget.) ha nem is abban a formájában, a mint az régi időkben történt, a mikor a pénzjegyek értéke rohamosan hanyatlott alá, hanem elő fog állni ázsióban ; 1—2%nyi differencziával mindenesetre csökkenni fog a pénzjegy vásárlási képessége. Ha tehát fontos dolognak és kötelességnek ismerjük el a paritásnak a külföldi relácziókban való fentartását, akkor hasonlóképen kötelességnek kell tekintenünk a paritásnak a belföldi relácziókban való fentartását is. Azt hiszem, e tekintetben egyenlő mértékkel kell mérnünk ; a banknak ép oly kötelessége a belföldi relácziókban megakadályozni az értékcsökkenést, mint a milyen kötelessége ezt a külföldi forgalomban megtenni. En különben azt hiszem hogy semmiféle akadálya sincs annak, hogy beletegyük törvényes intézkedéseinkbe azt, hogy a külföldi árfolyam biztosítása mellett a pénzjegyek paritásos értékének fentartása a belföldi forgalomban is kötelessége a banknak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. kormány nagy vívmányként belevette ezen intézkedésbe azt, hogy »minden rendelkezésre álló eszközzel« köteles a bank jegyeinek ezen aránylag egyenlő értékét biztosítani. Én azt gondolom, hogy ebben azt a vívmányt látta a kormány, hogy több kötelességet állapit meg a bank részére, mint volt eddig és a minden rendelkezésre álló eszköznek esetleges igénybevételét jogkövetkezményekkel látja el a bankra nézve. Ez a jogkövetkezményekkel való felruházás későbbi szakaszban van felvéve olyan értelemben, hogy a bank még szabadalmát is elveszítheti. Itt azonban, azt gondolom, teljesen felesleges intézkedés ezt beállítani, először, mert annak, a mit itt mondunk, hogy a bank köteles a rendelkezésére álló eszközökkel jegyeinek paritásos értékét lentartani, ennek ellenkezője fenn sem foroghat. Hát rendelkezésre nem álló eszközökkel is köteles volna ? Majd megmondom, miben van én szerintem is értelme, de azt lehetetlen mondani, hogy rendelkezésére nem álló eszközökhöz nyúljon, lehetetlenségekre egyáltalán nem kötelezhető a bank, csakis a lehetséges és rendelkezésre álló eszközök igénybe vételére. A kormány azt kívánja ezzel megállapítani, hogy a büntetés, a melynél fogva a bank szabadalmát elveszíti, bizonyos feltételekhez köttessék, ahoz hogy megpróbáljon minden rendelkezésre álló eszközt. Ha minden rendelkezésié álló eszközt igénybe vett, nem veszíti el a szabadalmát, akkor sem, ha vis major esete forog fenn, akkor sem, ha a kormányok rendelkezése folytán állott elő a helyzet. Mindezek meg vannak állapítva arra az esetié, ha a bankkal szemben ez a büntető expediens nem alkalmazható. Ezt teljesen méltánylom, sőt azt mondom, a kormány nem is ment el azon határig, a meddig elmennie kellett volna, ugy, mint t. képviselőtársaim ezen az oldalon kifejtették, hogy habár nehéz pozitive megállapítani, hogy melyek volnának azok az eszközök, mégis közelebbről kellett volna meghatározni mindazokat az okokat,
