Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

108. országos ülés 1911 február 22-én, szerdán. 351 ä melyek e döntő Ítélet megállapításánál, hogy a bank eleget tett-e azon kötelezettségének, Hogy minden eszközt kimerített-e, bázisul szolgálhatnak. Ennél, mondom, bizonyos támpontokat kellene felállítani, bizonyos részleteket kellene megállapítani arra nézve, hogy mik azok az okok, a melyek előidézik e súlyos következményeket. Az igazságérzet, a helyes bírói Ítélet alapjául nyújtható körülmények mind azt követelnék a bankkal szemben is, hogy világosan megjelöltessenek ezek az okok; mert sem mi, sem más a bankkal szemben nem támaszkodhatunk olyan alapra, hogy a bank pl. elveszítse szabadalmát, mihelyt a paritásban bizonyos ingadozások állanak be ; azt senki sem fogja kívánni, hogy a bank. ha egyszer szabadalmat n}^ert, attól ilyen könynyen meg legyen fosztható, mert kell, hogy stabilis és erős legyen, hogy működését szabadon kifejthesse. Épen ezért nem e szakasz intézkedései közé kellene a minden eszközzel való rendelkezést felvenni, hanem a hol a büntetéseket állapítja meg a törvény és e büntetések megállapításánál ezt a tág fogalmat, hogy »minden rendelkezésre álló eszközzek pótolni kellene konkrétebb fogalmakkal, kazuisztikával, a melyből akár a kormányok, akár a bírói hatalom meg fogja állapítani azt, hogy eleget tett-e a bank ezen törvényes kötelességének, igen vagy nem. A bank második nagy feladata e szakasz szerint a hitelszükségletek ellátása. Itt vagyok bátor mindjárt rámutatni arra, hogy az a felsorolás, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik, nem egészen fedi az életet és nem egészen fedi magának a banknak a hitelszükségletek kielégítése körül való eljárását sem. A javaslat t. i. azt tartalmazza, hogy a bank ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági hitelt tartozik szolgálni, természetesen a bankra váró keretekben. De ezenkívül is vannak hiteligények, a melyeket a bank el is, lát nemcsak az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság mely hitelre támaszkodik, az értelmi foglalkozások egész nagy kereteiben mérnökök, ügyvédek, orvosok és mások is, szintén birnak hitelszükségletekkel, ezek is mennek egyes pénzintézetekhez és a midőn visszaszámitolás czéljából bankhoz mennek, nemcsak azoknak váltóit és elfogadványait nyújtják be, a kik e paragrafusba beletartoznak, hanem bizonyára más pályákon levő egyéneknek is egész helyesen, legális formában fennálló hitelszükségleteit. Az a visszleszámitolási hitel, a melyet a legkiterj edtebb módon űz a jegybank, a mely összegyűjti a hitelélet minden forrásaiból azokat a papírokat, a melyek érettek arra, hogy a bank tárczájában is elhelyeztessenek, ezeket e közvetítő források juttatják át az illető bankoknak ellátás végett. Különös fontossága van ezen visszleszámitolási hitelnek nálunk, a melyre csak néhány szóval vagyok bátor kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos." Azt lehetne mondani, hogy a visszleszámitolási hitel benne' van a kereskedelmi hitelben, minthogy pénzintézetek, bankok által nyujtatik, ennélfogva nem igényel külön nomenklatúrában való felsorolást. Nekem nem a nevekre, hanem a dolog lényegére van szükségem. A mi visszleszámitolási hitelünknek ugyanis a jegybank által való ellátása két irányban nem szerencsés. Az egyikirány, a mint az általános vitában kiemeltük többszörösen, hogy a jegybank nem működik közre, hogy ő közvetlenebb hitelforrásokkal lássa el az igényeket, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy ama nagy források, a melyek a központban és vidéken egyaránt vannak, elimmáltassanak, abból az indokból, mert ez a közvetlen hitel által lebonyolítható volna. Nem mondjuk, hogy minden egyén a maga hitelével közvetlenül a jegybankhoz mehessen, de a hiteligényeknek a háromszoros közvetítés utján való ellátását a jegybank egészséges működése mellett nem tartjuk szükségesnek. (Helyeslés a baloldalon.) Nem is ez a működése a legfontosabb azon nagy hitelintézeteknek, a melyek itt Budapesten közmegnyugvásra működnek és nem is az a czél, hogy végeredményben ide fusson be az összes vidéki intézetek visszleszámitolási stokkja, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank legyenek ama nagy pénzforrások, a melyek ezen közvetítésen keresztül végre ellátják a hitelszükségletet. Ezeknek hivatása egészen más. Azon nagy tőkéknek, a melyek itt összehalmozódnak, nem a czentrális hitelszükséglet ellátása a feladata, hanem szerep vár reájuk a községi, a törvényhatósági hitelek és azon nagy hitelek kielégítésénél, a melyek a nagy iparvállalatok támogatása kapcsán merülnek fel. Épen, ha a központi jegybank belemenne tőkéjével versenyképesen és közelebb jönne a hitelkereső közönséghez, az a renyhe tőke, a mely bevonul azon központi bankokba, ez által kikergettetnék onnan, mert kimegy, ha a visszleszámitolási hiteleket nem ő látja el és igy most már száz és száz millióval iparvállalatokban nyerne elhelyezést, más téren, és a jegybank töltené be a reá váró szerepet a vísszleszámitolásnál és pedig nagyobb mértékben, mint eddig. (Helyeslés a baloldalon.) A másik, a mire eddig rámutattunk, mindig a visszleszámitolási hitel eUátásánál az, hogy nem elég mérvben nyujtatik ez az ellátás Magyarország részére. Kénytelen lesz ez a nagy hitelkereső közönség ingó, mobil hitelének kielégítésére külföldre menni és részint osztrák, részint franczia pénzintézeteknél ideiglenes hitelellátást igénybe venni. Körülbelül 200—220 millió koronát tesz ki évenként, a mennyi, mint mobilhitel külföldön ellátást keres. A mikor aránylag ilyen nagy összegnek kielégítéséről van szó, akkor feltétlenül szükséges, hogy a központi jegybank, a melynek rendkívüli kincskészlete van, segítségül jöjjön. Hiszen tudjuk, hogy milyen fedezettel dolgozik. Gondolom, 80— 82%-os fedezettel dolgozik az Osztrák-Magyar Bank, olyan fedezettel, a minővel egyetlen külföldi