Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-108
348 108. országos ülés 1911 ezekről igen sokat lehetne beszélni. Itt csak utalhatok arra, hogy minden oldalról, a t. túloldali szónokok részéről is, az általános vita során emlegették, pedzették azt, hogy a magyar mezőgazdaság hiteligényeit jobban ki kell elégíteni; méltóztattak igen erősen hangsúlyozni, hogy e tekintetben a közös bank képes és hajlandó is lesz az igényeket kíelégiteni. Kérem a minister urat, méltóztassék az országot megnyugtatni a tekintetben, hogy mit fog az Osztrák-magyar bank a jövőben az urak által megállapítandó alapszabályok és a törvény keretében a mezőgazdaság javára a mostaninál többet tenni. Nem akarok a kérdés részleteibe belemenni, kénytelen vagyok azonban utalni egy momentumra, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam is emiitett és ez az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitelének ügye. Majd a jelzálogosztály statútumainak tárgyalása során mindenesetre ezt az álláspontot fogom elfoglalni, hogy az egész jelzálogüzletet a jegybank hatásköréből elimináljuk. Eliiminálni szeretném, mert nem oda való ; azok a szakértők is, a kiket mi annak idején a bankügyben meghallgattunk, teljes egyhangúsággal kijelentették azt, hogy egy jegybank hatáskörébe nem való a jelzálogüzlet. De mondom, ennek a részletei ide nem tartoznak ; ide ez a kérdés csak annyiban tartozik, hogy, ha netalán a bank részéről az az álláspont foglaltatnék el, a melyet Polónyi Géza képviselőtársam fejtegetett, mintha a jegybank a magyar mezőgazdaság hiteligényeit elégítené ki akkor, midőn Magyarországnak jelzáloghitelt engedélyez, pedig ez két különböző kérdés. Ha meghagyják az Osztrák-Magyar Bank jogát, hogy jelzáloghitelt tovább is adhasson, ezt meg fogja tenni, ennek hasznát a jegybank élvezni fogja, ezzel azonban a magyar mezőgazdaságnak szolgálatot abszolúte nem tesz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalón.) Nekünk megvannak a magunk elsőrendű jelzálogintézeteink, melyek a magyar mezégazdasági jelzáloghitelnek kielégítésére teljesen elégségesek; éa tehát óvnék attól, hogy az Osztrák-magyar bank jelzálogüzletét olyannak tekintsük, mintha ez a mezőgazdasági hitelnek a jegybanktól méltán elvárható kielégítését képezné. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különben is Polónyi Géza képviselőtársam felemiitette, hogy a jegybanknak csak az a csekély 16—18 milliónyi hitelnyújtás van módjában, a mi a kontingentált összegből évről-évre felszabadul. Ennek nagyobb része Magyarországon lesz pla o zirozva, de miért ? Nem elsősorban azért, a mit Polónyi Géza mondott, mert t. i. Ausztriában más helyeken olcsóbb jelzáloghitelt kapnak, hanem egyszerűen azért, — a mint ezt BiÜnski mint bankkormányzó egy izben egész nyíltan be is vallotta — mert az osztrák pénzügyi körök tiltakoztak ez ellen és ugyanazon az állásponton állanak, a melyen én állok, hogy t. i. a jelzálogüzlet egyáltalában nem való a bank keretébe, de ha már megadták neki ezt a jogot, akkor február 22-én, szerdán. ezt a jogát gyakorolja Magyarországon, de nem Ausztriában és ne csináljon nekik ott konkurrencziát. Hogy mi a jegybanknak Magyarországon nyújtsunk egy ilyen üzletre teret, és ezt azután esetleg beszámítsuk javára, mintha ezzel a magyar mezőgazdaságnak tenne szolgálatot, ez ellen határozottan tiltakoznom kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végül legyen szabad az I. czikk első bekezdésére még néhány szónyi megjegyzést tenni. Az első czikk első szavai megállapítják, hogy az Osztrákmagyar bank a szabadalom meghosszabbítása tartamára, tehát a következő hét évre is mint részvénytársaság működjék. Én megengedem azt, hogy, a mennyiben a jegybankot mint közös intézményt fenn akarjuk tartani, hogy akkor a részvénytársulati forma tetemesen előnyösebb, mint az állami bank formája. Azonban hogyha a törvényhozás nem a bankközösség álláspontjára állana, akkor szerintem egészen joggal rátérhetnénk az állami bank eszméjére is, noha én a magyar banknál is a részvénytársulati formát helyesebbnek tartom, de rátérhetnénk azért, mert, sajnos, az OsztrákMagyar Bankkal szemben az utóbbi években egy olyan momentumot dobtak bele a közvéleménybe, a mely a részvénytársulati forma előnyeit tetemesen csökkenti. Ez a momentum pedig az, hogy egész nyíltan tárgyaljuk már itt is, máshol is, hogy a jegybanknak aranykészlete, érczkészlete Kriegsschatzot, hadikincset képez. A jegybank részvénytársulati alakjának, formájának az az egyik legfőbb oka, hogy a jegybankot teljesen el akarjuk különíteni az államtól, az állam befolyásától és meg akarjuk óvni attól,hogy a jegybank, mint ilyen, az állam által hiteligényeinek kielégítésére igénybe vétessék. Ha azonban ez a gondolat még tovább is átmenne az ország gondolkozásába, t. i. hogy a jegybank tényleg mint egy hadi kincstartó tartassék fenn . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar : . . . akkor a részvénytársulati forma további fentartásának előnyei igazán elenyésznének és akkor már 1917-re, azt hiszem, az állami bank gondolata is inkább előtérbe lépne. Ezt pedig azért vagyok bátor felemlíteni, mert a midőn itt az alapszabályok I. czikke második bekezdésében körülírja ennek az intézetnek feladatát, ebben igen helyesen még csak a legkisebb allúzió sincsen arra, hogy a jegybank az állam hiteligényeit elégítse ki és ezért azt hiszem, szükséges, sőt kötelességünk, ezzel a felfogással szemben, mintha a jegybank érczkészletei egyáltalán felhasználhatók lennének hadi czélokra, állást foglalni. (Helyeslés balfelől.) Végül még egy egész rövid megjegyzést az első bekezdésre nézve. Az első bekezdés megállapítja, hogy a bank alapszabályszerű működését a magyar szent korona országaiban és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban gyakorolja. Hát, a mi szinte lehetetlen, minden téren a provizórikus intézkedéseknek, a kérdések végleges meg-
